Unexpected//S.M.

23//Boy in love

Hihetetlen ez a fiú.

Tegnap elmentünk a könyvtárba és szó szerint minden egyes könyvet kikölcsönzött a "misztikus" részlegrōl, aztán amint haza értünk, egyesével kezdett átnézni minden lapot. Eközben próbálta elérni Mahoganyt és az idō közben megérkezō Dolan lányt megkérte, hogy próbáljon minden egyes részletet megtudni a nagymamájáról. Nem voltam teljesen biztos benne, hogy mit is szeretne tudni, vagy hogy mi a terve, de azt biztosra tudtam, hogy kitalál valamit. Hiszen Ō Shawn Peter Raul Mendes, az egyetlen ember aki képes volt könnyedén ellopni a szívemet, s elrejteni azt úgy hogy többé vissza se kapjam. Cserébe viszont megkaptam az övét, amely olyan érzéseket váltott ki belōlem mint még soha senki. Persze rajta kívül.
-Shawn, pihenj egy kicsit. - öleltem át erōs, férfias vállait, majd leellenōriztem az idōt az éjjeliszekrényén levō órán - Mindjárt hajnali 4 van.
-Most nem. Már olyan közel vagyok. - hiába tiltakozott, karamell színū szemeit alig bírta nyitva tartani, így úgy döntöttem ráveszem hogy pihenjen.
Könnyedén vettem ki kezeibōl a barnás bevonatú öreg könyvet, s döntöttem hátra fáradtan düledezō testét a puha ágyán.
-Nem akarok aludni. - motyogta, de ereje nem volt hogy felkeljen.
Mellé feküdtem, s testemmel felé fordultam, hogy csodálhassam gyönyörū vonásait.
-Meséljek neked? - mosolyodtam el. Shawn bólintott, s én ajkamat rágcsálva kezdtem kigondolni a megfelelō történetet.
-Volt egy fiú, Shawn. - kezdtem.
-Az én vagyok. - vágott közbe meglepetten.
-Szóval...Shawn átlagos életet élt. Iskolába járt, a barátaival volt és a házit is megcsinálta.
-Utálom a házit. - susogta félálomban. Arcomra egy levakarhatatlan mosoly ült ki ahogy hallgattam a gyerekes hozzászólásait.
-De Shawn tehetséges volt és többet szeretett volna elérni. Énekelt. Szívbōl énekelt és emberek életét tette szebbé a gyönyörū hangjával és felfoghatatlanul csodás személyiségével. Oda voltak érte a lányok. - kezemet képtelen voltam irányítani, így végigsimítottam arcélén, miközben visszagondoltam az alkalmakra, amikor arról beszélt, hogy egyszer énekelni fog embereknek. Olyan embereknek, akik szeretni fogják a zenéjét.
-De Ō csak egyet szeretett. A hercegnōt. - csukta le szemeit, így nem láthatta csodálkozó arckifejezésemet.
-Shawn, hagyd hogy végigmondjam. - kuncogtam, majd mikor egyenletes szuszogást hallottam csak, abba hagytam még a lélegzést is. Nem akarom felébreszteni.
-És a hercegnō is szerette ōt. - suttogtam a lehetō leghalkabban, majd lehunytam szemeimet.
-Hallottam. - nyomott édes csókot arcomra puha, rózsaszínes ajkaival, amelybe rögtön bele is pirultam, majd nem sokkal késōbb én is elaludtam.

Ilyen az amikor valaki viszonozza az érzéseidet?

6 nap az egyezség beteljesüléséig

A hosszú éjszakai fennmaradás után csak dél elōtt pár perccel sikerült felébrednem. Shawn résnyire nyitott szájjal szuszogott mellettem, amely hihetetlen megnyugvással töltött el, s pár perces pihenésre késztetett. Lenyūgözve néztem végig tökéletes alakján, s lassan szemeim megakadtak fenekén. Még mielōtt fura gondolatok szállták volna meg fejemet, gyorsan elhagytam a szobát és lesiettem a lépcsōn.
-Hello Cammy. - huppantam le a fiú mellé a kanapéra.
-Cammy? - nevetett fel Matt, mire Dallas fenyegetō pillantást küldött felé és meglengette öklét egy amolyan "Gyere csak, megverlek." stílusban.
-Mondtam, hogy ne hívj Cammynek. - suttogta morcosan, mire szemeimet  forgatva hagytam ott és öleltem át a rég látott Neelsemet.

"-Dove, ki ez a srác? - jött oda hozzám az akkoriban 16 éves nōvérem, aki már akkoriban is gyönyörū és sikeres volt. Mármint akkor még nem dolgozott modellként, de úgy formálta a saját életét, ahogy szerette volna. Felnéztem rá.
-Ō Neels, a kísérletezō társam...és osztálytársam. - mutattam be a fiút. Alissa rögtön összebarátkozott a 14 éves szōke kissráccal és onnantól kezdve folyton egymáson lógtak. Mintha tesók lettünk volna mindhárman, csak én kis antiszociális fejecskémmel képtelen voltam a saját családommal is kommunikálni, így  hát kakukktojás lettem.
Mégis szerettek. Jobban, mint bárki akkoriban."