Unexpected//S.M.

09//Too much

Drága Matthewnk úgy gondolta, hogy könnyū dolga lesz, ha egybe akarja költöztetni a bandát. Pedig közel sem egyszerū rávenni a szüleit, hogy mi megleszünk egyedül. Merthogy úgy gondolta, hogy nekem és Neelsnek is feltétlenül mennünk kell velük.
Ōszíntén szólva én is elleneztem volna az ötletet csakúgy mint a szülei, de tudtam, hogy úgysem fog összejönni amit kigondolt.
Míg Ōk szervezkedtek, addig engem és Shawnt rendszeresen kihallgattak a rendōrségen. Ezen kívül az iskolát lezárták, amíg helyszínelnek. Mindennek felborult a rendje és rémálmoktól szenvedtem napokig.

Anya aggódik értem, hiába mondom, hogy minden rendben van. Hallott arról, hogy vér nyomokat találtak az iskolában és már azt is tudja, hogy napi szinten kihallgatásokon kell részt vennem.
Azt akarja, hogy adjam fel a csereprogramot és utazzak haza. Nem tudom jó ötlet-e. Hiányozna mindenki. Alexis, Matt, Cam, J, G, Taylor, Aaron és...Shawn.
Vajon befejezōdnének a furcsa történések?

A mai napon már két órát töltöttem a rendōrségen. Végre vége. Felvették a vallomásomat - már hatodszorra - és azt mondták, hogy nem fognak többször behívni valószínūleg. Kissé fellélegeztem, mivel tudtam hogy a sok ide-oda futkozásnak vége egy idōre. Jövō héten van a 18. születésnapom és hála Istennek nem a rendōrkapitányságon fogom tölteni.
De az sem biztos, hogy Amerikában leszek akkor még. Ha anyán múlna, akkor már ma haza kellene repülnöm. De ez nem csak rajta múlik, hanem rajtam és a rendōrökön is.
-Akkor kiküldöm Alissát utánad. - veszekedett anya a telefon másik végén, miközben beléptem a szoba ajtaján. Intettem Neelsnek és Camnek, akik szintén telefonáltak, de ki voltak hangosítva, így tisztán hallottam Matt nyugtalan hangját.
-Azt csinálsz, amit akarsz. - hangos sóhajt hallattam motyogásom után.
Most jön a jól megszokott "elkanászodsz" duma, amit minden nap kétszer hallok a telefonon keresztül. Kikészít.
-Mennem kell. - tettem le a telefont mielōtt még belekezdhetett volna a végtelennek tūnō beszédébe, majd végigfeküdtem az ágyamon.

-Mi volt? - kérdezte Cam bizalmasan.
-Nem kell többet bemennem. - egy apró mosolyszerū dolog jelent meg ajkaimon, de képtelen voltam két másodpercnél tovább megtartani.
-Végre! - Neels sokkal boldogabbnak tūnt a hír hallatán, mint én, vagy az anyám.
-Uhh... Matt nem tudta leszervezni a dolgokat, de Tayloréknak is van egy nagy lakása, amit nem használnak. A szülei rögtön belementek, hogy ott éljünk pár hónapig. - mondta Cam - Már csak be kell jelenteni a kollégium fōtitkárságán, hogy saját lakást találtatok.

8 nap múlva

Pont a szülinapomon költözünk be. Jellemzō. Egyszer lesz az ember 18 éves és akkor is hülye dobozokat kell hordania, mert egy rakás fiú kitalálta, hogy költözzenek össze. És én miért is mentem bele? Ja igen. Neels több mint hat órás nyavalygása miatt.
Még jó, hogy nincs túl sok cuccom és a nagy része belefért az utazóbōröndömbe. De ugyanez nem mondható el Alexisrōl, aki ragaszkodott hozzá, hogy ha a bátyja költözhet, akkor Ō is. Végül a szülei belementek, de Cameront szinte megfenyegették, hogy "ki fogják herélni" ha nem vigyáz a húgára.
Igen, saját füllel hallottam ma reggel, mikor kihordtuk a dobozokat Camék autójához. Nem hazudok, eléggé hihetōen hangzott.

Legalább tízszer fordultunk, mire az összes dolgot bevittük a nappaliig. Persze senki sem tudott segíteni, mivel Ōk is a szobáikba pakoltak be gondolom.
-Kivel leszel? - kérdeztem Neelst, mikor elhaladt mellettem az utolsó táskájával is. Megállt, s lerakott mindent a földre, míg válaszolt.
-Nem tudom. Egyenlōre felviszem az emeletre a dolgaimat, aztán ott eldöntjük a fiúkkal.
Bólintottam, majd hagytam, hogy útjára eredjen. Ezután megláttam Taylort a konyhán keresztül húzni egy fából készült napágyat.
-Tay! - szólítottam meg - Segítesz? Utána én is segítek. - mosolyogva bólogatott, aztán elindult felém, felkapott egy csomagot és elindultunk az emeletre.
- Hány szoba van? - érdeklōdtem kedvesen.
- Hét. És mi tizen vagyunk. Ezt nem gondoltam át. - nevetett zavartan.
-De biztosan van olyan szoba, amiben van két ágy.
-Igen van, de gondolom kell privát szféra mindenkinek. - felnevetett ahogy felértünk a lépcsōn.
-A kollégiumban sem jutott sok.