Unexpected//S.M.

11//Ruin

Nem is tudom mitōl félek jobban: attól, hogy meghalok, vagy attól, hogy baja esik valakinek körülöttem.

Másnap reggel valaki kopogtatott az ajtónkon. Alexis nem volt a szobába, így csak elkiabáltam egy "bejöhetsz "-et. Átfordultam a másik oldalamra, hogy szembe nézhessek a jövevénnyel. Egy másodperc múlva Taylor lépett be egy nagy szatyorral, amin egy gyógyszertár logója virított.
-Hogy aludtál? - jött közelebb, majd leült a másik ágyra, ami két méterre volt az enyémtōl.
-Fantasztikusan. - válaszoltam szarkasztikus hangnemben.

Felültem az ágyon, majd telefonom kikelzōjére pillantottam. Két nem fogadott hívás anyától és öt Alissatól.
-Uhh nem tudod mikor érkezik a nōvérem? - véletlenül hozzáértem körmömmel az államhoz, s fájdalmasan felszisszentem a kellemetlen érzés miatt.
-Azt hiszem 3-kor száll le a repülōje. - adta meg gyors válaszát, majd a szatyorból elōvett néhány krémet és gyógyszert - Ezeket szereztük a gyógyszertárban. Azt hiszem ez valami sebgyógyító cucc.
Kezembe adott egy babakék színū tubust, amire valamilyen kimondhatatlan szó volt írva.
-Szereztük? Kivel mentél? - érdeklōdtem, közben kezemre nyomtam egy kis adag fehér krémet és a karomon  lévō sebhelyre kentem.
-Aaronnal és Shawnnal.
Az utolsó név hallatán szívem nagyot dobbant, de úgy tettem mintha meg sem hallottam volna.

Nem sokkal késōbb már a konyhában próbáltam találni valami ehetōt, ami nem müzli vagy pirítós tartalmú volt. Sajnos mikor tegnap beköltöztünk, nem sokan gondoltak arra, hogy kajára is szükség lesz, így csak kenyér volt és Cameron kedvenc szivárvány színū müzlije. Mikor a nappaliba néztem Cam pont azt ette, de mivel tej sem volt, ezért narancslevet öntött bele.
-Fujj. - vágtam egy fejet, amely kifejezte nemtetszésemet.
-Ne szóld le. Nagyon is finom. - nézett rám.
-Oké. - adtam meg magam, majd végig néztem rajta - Mi történt veled?
Mosolyt csalt az arcomra a kinézete. Haja két fonásba volt fogva, ruhája pedig egy fekete pólóból és kantáros nadrágból állt.
-Az történt, hogy nekem van stílusom. - mondta nōies hangon, majd kettōt csettintett, s felállt a kávézóasztaltól - Veled ellentétben.

Magas labda.

-Wow. Te nagyon szemtelen vagy. Amúgy meg van stílusom. - ellenkeztem.
Hitetlenül rázta a fejét, majd elkezdett felfele tolni a lépcsōn, egészen be a szobámig.
-Megmutatom mi az a stílus. - azzal leültetett az ágyra és kipakolta az egész bōröndömet.
Ruhák repültek ide-oda, miközben Cam a fejét rázta minden egyes színes ruhadarabom láttán.
-Cam ne nyúlj a melltartómhoz! - kiabáltam fel, amint megláttam, hogy kezei közt forgat egy fekete darabot.
-De ez tökéletes lesz. - mondta, majd fejemhez vágta a fehérnemūt, amelyet egy szintén fekete trikó és szaggatott farmer követett.
-Még kölcsön adok egy dzsekit és tökéletes lesz. - méregette a ruhadarabokat - Öltözz át, addig megkeresem a dzsekimet. - azzal egy vigyor után távozott is és én tettem amit kért tōlem.
Pár perc múlva mikor már minden ruhadarabot felvettem, Cam kopogott az ajtón, s mielōtt válaszolhattam volna, be is rontott azon.
A szoba másik végébōl nekem vágta az anyagot, aztán végignézte ahogy felvettem és tapsolt egyet.
-Cam... - szólítottam meg. Eközben közelebb jött és elvette a nyakláncot az éjjeliszekrényemrōl, amelyet tegnap az ágyamon találtam.
-Igen?
-Miért csinálod ezt? Miért akarod, hogy jól nézzek ki? - néztem fel a fiúra, aki éppen a nyakéket tette a nyakamra.
-Tudok valakit, akinek tetszel. - hangja újra férfiasan csengett, s komolyan.
-Én meg nem hiszem el.
-Pedig elhiheted.
-Cam. Most komolyan...nézd meg milyen az arcom. Tiszta seb vagyok. Amúgy sem vagyok túl szép. Vicces se. Barátságos se. Szinte teljesen antiszociális vagyok és fura. - soroltam negatívumaimat, de Ō csak megrázta fejét és lendületbōl tarkón csapott.
-Te teljesen lehetetlen vagy. - forgatta szemeit, míg én a fájó pontot dörzsöltem.
-Nem is. - nyüszítettem fel sértōdötten - Oké akkor kinek tetszek?
Szemöldökömet felhúzva, mellkasom elōtt össze kulcsolt kezekkel néztem rá.
-Azt nem mondhatom el. - hárított.
-De... - kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert Cameron egy tipikus "püma" arcot vágott és kiviharzott az ajtómon. A lépcsō elōtt még megállt, s visszakiabált egy "2-kor elviszlek a reptérre"-t.