Scarlett Hook a Californiában töltött nyár után hazatérve hatalmas meglepetést okoz mindenkinek. Egykor sötét vörös haja, szikrázó arany színeket öltött, hófehér bőrét bronzra váltotta, és természete és teste is igen sok változáson ment ketesztül...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nem érdekel Mr Jefferson! Ha kell végigcsinálom ugyanazt még egyszer, mert az én lányom nem ezt érdemli! - magyarázott dühösen Anyu. Az igazgatóiban ültünk. Apa bölcsen figyelt, Anya dühöngött én meg... Én meg csak ültem, mivel jelen esetben egyszerre voltam áldozat és tettes.
- Megértem Mrs Hook a felháborodását, de az tény, hogy Ms Hook sem teljesen tiszta az ügyben.
- Ne értsen félre Uram, nagyon jól tudom mit tett a lányom! De nem értem, hogy miért tűri el az igazgatóság ezt a fajta bánásmódot?
- Kérem Ms Hook, várjon odakint! - fordult felém az igazgató és egy apró mosoly suhant át az arcán. Anyura néztem, mire ő csak bólintott és már ki is rohantam a helyiségből.
Leültem az irodák előtti kényelmetlen székek egyikére és figyeltem a hazafele tartó diákokat. Írnom kéne egy könyvet azzal a címmel, Hogyan csesszük el mindent két hét alatt?. Mert igen. Két hét alatt történt minden. Elvesztettem egy fiút, akit szerettem, a jó hírnevem és Alexandert. De ami a legrosszabb, hogy fogalmam sem volt, hogy fogom megoldani. Amint csendben üldögéltem kinyílt az ajtó és a szüleim léptek ki rajta.
- Scarlet indulunk. - szólt keményem Anyu. Nem hallottam ilyen keményen beszélni azóta, hogy kivett a régi sulimból. A hazaút kínos hallgatásban merült ki, majd amint beléptünk az otthonunkba Apu felküldött a szobámba. Igazából nem mintha szobafogságot kaptam volna, inkább próbált kimenteni.
Egész késő estig nem merészkedtem elő. Valószínűnek tartottam, hogy elaludtam, mivel hajnali fél egykor támolyogtam le a konyhába. Hallottam, hogy van ott valaki, majd meg is pillantottam.
- Anyu? - szóltam halkan, mire anya hunyorogva nézett fel rám. Sokáig nem mondott semmit, de végül elém tolt egy bögre tejszínhabos kakaót. Hálásan néztem rá.
- Tudtam, hogy fel fogsz kelni. - sóhajtott mélyet, majd belekortyolt a saját bögréjébe. Nem válaszoltam rögtön, de végül a szemébe néztem.
- Anya, nagyon sajnálok... mindent.
- Hjaj, Scarlet én csak nem értelek. Nem kommunikáltál velünk. Ha előbb elmondod, hogy mi van az iskolában, segíthettünk volna. Miért nem szóltál?
- Nem tudtam szólni. Mindig olyan elfoglaltak voltatok, és én csak nem akartam elrontani a hangulatotokat.
- Ó Kicsikém! Úgy sajnálom! Ha több időt töltöttünk volna veled...
- Anya! Ez nem a ti hibátok. Én hoztam rossz döntéseket. És sajnálom, hogy ismét ilyen helyzetbe hoztalak. Egyszerűen csak mindig kilógok.
- Édesem! Te vagy a legkülönlegesebb lány, akit valaha is ismertem. Ne kérj azért bocsánatot, mert más vagy! Legyél büszke magadra, de a hajadat talán mégsem kellett volna... - vágott egy grimaszt Anyu, mire felnevettem. - A régi iskoládban bántottak, itt is bántanak, szeretnéd, ha...
