Scarlett Hook a Californiában töltött nyár után hazatérve hatalmas meglepetést okoz mindenkinek. Egykor sötét vörös haja, szikrázó arany színeket öltött, hófehér bőrét bronzra váltotta, és természete és teste is igen sok változáson ment ketesztül...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Jó reggelt Scarlet!
- Jó reggelt! -léptem le a lépcsőről.
- Hogy aludtál Édesem?
- Egész jól... - töltöttem magamnak egy kis teát, majd a pultnak támaszkodtam- Öhm... Kérdezhetek valamit?
- Persze Drágám, bármit! - ivott bele Anyu a kávéjába.
- Mi történt tavaly nyáron a szülinapomon? - tettem föl a kérdést, melyre a szüleim ledermedtek.
- Ülj le kérlek, Kincsem... Ez egy hosszú történet.
***
Lassan sétáltam fel a szobámba, majd csendben becsuktam az ajtót. Anyuék este elmentek dolgozni én pedig egyedül maradtam otthon... Egyedül otthon a kissé zavarodott fejemmel. Elnyúltam az ágyamon és magam mellé szórtam azt a könyvet, amit Anyu adott át. Egész nap szemeztem azzal a könyvvel, de nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam.
Meglepett, amit meséltek a szüleim... Sokkolt, ha úgy tetszik.
- Részleges Amnézia, heh? - lapoztam föl a könyvet, majd meglepetten pillantottam meg az első címet: Végre 15! Nem könyv volt, hanem egy napló. Az én naplóm. Mohón kezdtem olvasni az oldalakat. A kacskaringós betűket olvastam, és mosolyogva néztem a rajzokat és fényképeket, melyekre nem emlékeztem. Igazuk volt a szüleimnek. Nem éreztem jól magam a régi iskolámban, és Christopher Hale volt az én legjobb barátom... Az utolsó oldal tetjén a Sweet 16 felirat gömbölyödött büszkén. Egy szó sem volt írva a cím alá, és nem csoda, mivel aznap este egy kórházban kötöttem ki egy gondatlan sofőr miatt. 3 nap zárt szemekkel, és ébredés ama pár szóval : "Mit keres itt a szomszéd fiú?" Apu azt mondta, hogy a srácnak igencsak fájt az a mondat. Nem emlékeztem mindenre, és mintha Christopher az összes emlékemből törlődött volna, pedig Anya bevallása szerint 16 éves koromig minden percet együtt töltöttünk, valamint a baleset sem rémlett. De a nyár után átiratkoztam a West Oak High School-ba, levelezőtársak lettünk Alexis- szel (legjobb barátnők is egy kis idő elteltével), és Christopherrel még köszönni sem köszöntünk egymásnak...
Szomorúan helyeztem a könyvecskét a polcomra, majd leültem az ablakomba. Megzörrent a telefonom, nos igen ez már "hiányzott" tegnap is.
*Ismeretlen szám:
Nyári éjjelen
A pillangószárny rebbenést
Ne keresd,
Mert eltűnt az emlékek ködében.
Én:
Kérlek, hagyj már...
Baj van?
Á dehogy, csak nem tudom miért csinálod ezt.
Nem árulhatom el. Sajnálom.
Megértem, de kérlek...
Ég veled Scarlet!
Mélyet sóhajtva dobtam magam mellé a telefont, és a szemeimet megdörzsölve dőltem az üvegnek. Akaratlanul is a másik ház ablakát kezdtem bámulni. Sötétség honolt a szobában, persze mit is képzeltem, már éjfél is elmúlt...
