Scarlett Hook a Californiában töltött nyár után hazatérve hatalmas meglepetést okoz mindenkinek. Egykor sötét vörös haja, szikrázó arany színeket öltött, hófehér bőrét bronzra váltotta, és természete és teste is igen sok változáson ment ketesztül...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- Jó reggelt Kincsem!
- Jó reggelt Anyu! - köszöntem fáradtan.
- Milyen volt a tegnap estéd?
- Álmatlan. - ásítottam nagyot, majd eltettem az ebédemet.
- Összehajtogattam a pulóvered. Bár nem emlékszem rá, hogy vettem volna neked hasonlót is.
- Ó, hát az úgy volt, hogy, uh... - kezdtem bele a hazudozásba. - Tegnap leöntöttem magam az ebédlőben, így egy barátom kölcsönadta a pulcsiját.
- Értem, Kincsem. Legyen szép napod!
- Köszi, nektek is! - rohantam el a suliba. Apu, hála az Égnek nem volt szemtanúja a történteknek, így teljes nyugalomban közeledtem a poko-, mármint az iskola felé.
A suli ajtajából meghallottam egy ismerős zúgást. Megérkezett Christoph is, akire elvileg haragudtam, de aki továbbra is szívdöglesztő volt. Rám emelte tekintetét, majd a barátnője ajkaival való foglalkozás elterelte a figyelmét. Belöktem az iskolakaput és a szekrényemhez sétáltam.
- Jó reggelt, Scarlet! - üdvözölt Alexander nyugodt mosolyával.
- Szia! - köszöntem én is mosolyogva, majd a táskámból elővettem a ruhadarabot. - Visszahoztam a pulcsid.
- Oh, köszi! - mondta, majd szimatolni kezdett, végül megszagolta a pulóverét is.
- Valami baj van?
- Nem, de most olyan illata van, mint Neked.
- Mi? - nevettem el magam hitetlenkedve.
- Tessék szagold meg! - nyújtotta felém a ruhadarabot nevetve. És igaza volt.
Ám, míg mi a pulóvert szaglásztuk elhaladt mellettünk Christoph és Emily igazán vidáman. Persze lehajtottam a fejem, hogy ne kelljen rájuk figyelnem.
- Hé! - szólt kedvesen Alexander. - Nincs miért szégyenkezned!
- Miért nem érzem úgy? - sóhajtottam mélyet, melyre egy kis düh ült ki az arcára.
- Tudod mit, ezt az egészet még ma elintézzük... - mondta, mire csak elkaptam a karját.
- Nem kell. Hagyd lecsillapodni a dolgokat. Nincs semmi értelme, ráadásul az én hibám volt. - mosolyogtam rá, majd együtt indultunk el az óráink felé. Persze, még egy ideig győzködnöm kellett arról, hogy hagyja, de végül beletörődött és elment spanyol órára. Én pedig egyedül folytattam az utam franciára.
- ... Egy blog létrehozásával akár több dolgot is elérhetünk, mint amennyit kezdetben gondoltunk. - olvasta föl a francia szöveget a Tanárnő, mely igazán felkeltette az érdeklődésem. - De ügyeljünk arra, hogy az igazságot, csakis a színtiszta igazságot írjuk, ezzel sok időt és fejfájást spórolhatunk meg magunknak.
