Scarlett Hook a Californiában töltött nyár után hazatérve hatalmas meglepetést okoz mindenkinek. Egykor sötét vörös haja, szikrázó arany színeket öltött, hófehér bőrét bronzra váltotta, és természete és teste is igen sok változáson ment ketesztül...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Szia Anyu! - léptem be a házba.
- Szia Kincsem! Milyen napod volt? - nézett rám, majd megakadt a tekintete a táskámon.
- Á, igazából egész jó volt. Tudod, sokat olvastam, beoltottam egy focistát, bekerültem a pom-pom lányok csapatába, meg leelőztem egy motorost a gördeszkámmal. Csak a szokásos... - vettem el egy almát a kosárból.
- Álljunk meg egy pillanatra! - tette fel anyu a kezét. - Pom-pom lány lettél?
- Aha. - mosolyodtam el.
- Ó Édesem, ez fantasztikus! - tapsikolt anya. - Várj egy pillanatot! Csak maradj itt! - sietett ki a konyhából én meg érdeklődve figyeltem. Amikor visszatért egy kis dobozt tartott a kezében.
- Tudod Kincsem, még a baleset előtt imádtál ugrálni és táncolni, és nagyon szerettél volna csatlakozni a pom-pom lányokhoz. Christopher-rel igazán aranyos kis történeteket gyártottatok. Ezt a születésnapodon akartam átadni, - nyújtotta felém a sötétkék dobozt. - de a baleset után erre sem emlékeztél és nem akartunk összezavarni. Csupán egy kis apróság, de most vált aktuálissá.
Leemeltem a doboz fedelét és feltűnt benne egy csodálatos karkötő. Három sötétkék és egy fehér fonott illetve csomózott kötélből állt az egész, valamint szurkolásra jellemző szimbólumok sorakoztak rajta és a CHEER szócska.
- Ó Egek Anyu! Ez gyönyörű! - öleltem meg. - Köszönöm!
- Igazán nincs mit Drágám!
- Lemaradtam valamiről? - lépett be Apu az ajtón.
- Ó, csak a lányodból szurkoló lett, de igazából semmi érdekesről Édesem! - ironizált Anyu.
- Akkor emiatt nem eszik? - húzta össze Apu a szemeit.
- Jaj Apu, menthetetlen vagy! - öleltem meg őt is, majd a lépcső felé vettem az irányt.
- Scarlet! Ma este is dolgozunk ugye nem baj, ha...
- Ugyan, nélkületek a harmadik világháború törne ki, menjetek csak. Én elvagyok. - mosolyogtam rájuk, mire Anyu szemében a megkönnyebbülés csillant.
Az étterem mindig délután és este a legzsúfoltabb, így muszáj volt tartaniuk a frontot. Megszoktam, és örültem, hogy végre beindult a vállalkozásuk.
***
Este az ágyamon feküdtem és a francia házimat írtam. Igazából már irodalomból megkaptuk azt a feladatot, hogy nyári élmények címen írjunk fogalmazást, így mikor a francia tanár is ugyanezt adta házi dolgozatnak fogtam az irodalom leckém és elkezdtem lefordítani franciára. Persze unalmas meló, de mit tehetnék, ha mindenkinek ez a mániája.
Becsaptam a füzetemet és bepakoltam a táskámba, majd észrevettem a még mindig érintetlen sporttáskát. Az ágyamra dobtam, majd kihúztam a cipzárt és szemügyre vettem a tartalmát. Kiemeltem belőle a ruhadarabot, mely az iskola színeiben pompázott. Zömében sötétkék és fehér, de a szegélyek és a WOLVES felirat fekete volt. Mosolyogva konstatáltam, hogy a karkötőm illik a ruhához. A pom-pomok ezüst és kék színűen csillogtak, valamint a táskában még egy pár cipőt és sport alsókat találtam, majd a kezem ügyébe került egy könyv. Felhorkantam.
- Ez most komoly? - olvastam el a címet. Cheerleader-ek kódexe.
Leültem az ablakomba, majd olvasni kezdtem a könyvet, mely halálosan komolyan vette saját magát. Alig másfél óra alatt végeztem vele, és az arcomat dörzsölve helyeztem fel a polcomra, azonban egy dologra volt szükségem azonnal, abban a pillanatban. Alexis-re.
Én:
Alexis, képzeld ki lett pom-pom lány?
Alexis :D <3
Ha közlöd, hogy Te, én hátast dobok...
Erre elküldtem neki egy képet magamról a ruhában.
Alexis élsz még? Alexis???
Nem válaszolt, de pár percen belül felugrott egy ablak. Hívás Alexis-től skypon
- OMG Scarlet! Ez hatalmas!!!
- Alexis, azt hittem már mentőt kell hozzátok hívnom! - szidtam meg.
- De hogy? - pislogott rám nagyokat a túloldalról.
- Mondjuk úgy, hogy a szomszédsrác belökött a mély vízbe...
- Na ne, ő vett rá?
- Aha, és képzeld mi volt még... - Elmeséltem Alexis-nek mindent, volt ahol nagyon nevetett máskor, meg Christophot fenyegette meg.
- Nem hiszem el, hogy úgy szerezted vissza a táskád.
- De mondom! Pedig nagyon dobogott a szívem. - nevettem a kamerába.
- Ez igazán érdekes.. hm...
- Mit hümmögsz? - hunyorogtam rá.
- Ó, semmit - majd hátra pillantott. - Öhm, mennem kell Scarlet, majd még beszélünk! Szia!
- Szia Alexis! - csuktam le a laptopom fedelét, és a CHEERLEADER feliratú masnimmal kezdtem játszani.
Hiányzott az idegen. Az az ember, aki 3 verset írt hozzám, melyek igazán szépek voltak, és valamiért kötődni kezdtem hozzá. Pedig nem is ismertem. Egy őrült is lehetett volna... De nem hihettem ezt, mivel a gondolatai tiszták voltak.
Gondolataimat egy felvillanó fény szakította meg. A szomszéd házban felkapcsolódott a villany és Christoph jelent meg. Póló nélkül mászkált, én meg pirulva kaptam el a tekintetem, de egy kis idő múlva visszanéztem. Az ablakpárkánynak dőlt, és felvont szemöldökkel nézett rám. Bénán a térdembe vertem fejem, majd oldalra fordítottam. Féloldalas mosolyra húzta a száját és intett. Én meg halvány mosollyal visszaintegettem neki, majd felpattantam és lekapcsoltam a villanyt.
