Scarlett Hook a Californiában töltött nyár után hazatérve hatalmas meglepetést okoz mindenkinek. Egykor sötét vörös haja, szikrázó arany színeket öltött, hófehér bőrét bronzra váltotta, és természete és teste is igen sok változáson ment ketesztül...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
- 5 percet kapsz.- a válaszom ismételten egy nyöszörgés volt, így Anyu otthagyott. Lassan kimásztam az ágyamból, és készülődni kezdtem. Végül is magamra kaptam valamit, kicsit felfrissültem, dobtam egy üzenetet Alexis-nek (ha nekem fel kell kelnem, keljen Ő is alapon), majd lesétáltam a lépcsőn.
- Jó reggelt! - köszöntem a szüleimnek.
- Jó reggelt Kicsim, hogy aludtál? - kérdezte Apu.
- Egész jól. - ásítottam, majd a reggelimre pillantottam: palacsinta áfonya öntettel. Nyami. - Hogy megy az étterem-téma?
- Sikeres, és egyre népszerűbb. - mosolygott Anyu a kávéja mögül.
- Annak örülök, de Anyu ne mérgezd magad a kávéval! Igyál inkább narancslevet, vagy bármi mást. - húztam a szám arra a fekete folyadékra.
- Scarlet, nekem, nekünk - mutatott Apura és magára -szükségünk van a koffeinre.
- Jó-jó, de ne vigyétek túlzásba! Nem tesz túl sok jót az a rengeteg koffein. - böködtem a palacsintáimat.
- Hogyne-hogyne - forgatta a szemeit Anyu, de közben igencsak vigyorgott. - Ha végeztél indulunk is.
- Okay...
***
Anyuval vásárolni maga a végtelenség. A tancuccokat elég hamar letudtuk. Pár ceruza, toll, tolltartó meg pár füzet. De a nap további részében, egyik boltból a másikba rohantunk, és a végeredmény az lett, hogy hullafáradtan másztam föl a szobámba, vagy 12 zacskóval a kezemben. Nem panaszkodhatok. Jól élek, na meg egy vàsàrlàs mániás anyával mindig volt egy rakat cuccom. A mai nap folyamán milliónyi pólót, nadrágot, táskát (hogy miért hármat vettünk, azt ne kérdezzétek) és egyberuhát kaptam, így az amúgy is fullon levő gardróbom még zsúgoltabbà vált.
Anyáék este ismét dolgozni mentek, így én sötétedésig szándékoztam kint "játszani" . Igazat megvallva nem igazán tudtam bármiféle trükköt a gördeszkámmal produkálni. Egyszerűen csak gurultam, néha gyorsítottam pár tic-tackal, még talán az ollie is egész jól ment (szerk. Az ollie egyfajta ugrás), de azonkívül egy selejt voltam. Épp kikerültem egy nagyobb halom kavicsot, amikor megpillantottam Christophert. Gyorsan leparkoltam a ház előtt, és a cipőfűzőimmel kezdtem szórakozni.
- Hm... - adott ki hangot a járdaszélen ücsörgő srác.
- Miért hümmögsz? - sandítottam rá fél szemmel.
- Á, ugyan, csak megfigyelést végzek. - közölte hanyagul.
- Pf, tőlem. - fújtam ki egy tincset az arcomból és folytattam a deszkázást. Tényleg ott ült, és engem figyelt. Sőt, miután elkezdett stírölni sokkal több hibát vétettem, így levágódtam én is a szemközti járdaszirtre.
