Huszonkettedik fejezet

3.5K 165 4
                                    

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.

Hétfőn gyomorideggel léptem át az iskola kapuját, de magabiztosnak kellett mutatnom magam. Végigsétáltam a hosszú folyosón. Hallottam, ahogy jó pár ember összesúg, amint elhaladok mellettük. Egyszerűen figyelmen kívül kellett hagynom őket. A szekrényemhez léptem, hogy kivegyem a cuccaim.

Alexis-szel megtárgyaltuk, hogy helyre kell hoznom a dolgokat. Bármennyire nem akartam egyiket sem, mégis megírtuk a listát.

1) Bocsánatot kell kérni Layla-tól

2) a cheerleader csapat

3) Alexander

Idegesen csaptam be a szekrényem ajtaját és elindultam órára. Rövid hajam csapkodta a vállam, s Conversem ütemesen vagdostam a földhöz.

Amint beléptem a terem ajtaján az osztály elcsendesedett. Laylára vetettem pillantásom, aki hátul ült és pár lánnyal vette körül. Ijedten vette észre, hogy figyelem, majd felé irányítom lépteim.

Megálltam a padja előtt, de az eddig mögötte álló lány rögtön nekem esett.

- A helyedben elhúznék Hook. - méregetett csúnyán, de figyelmen kívül hagytam.

- Layla, beszélnünk kell. - néztem a lány szemébe, akiről nem tudtam semmit sem leolvasni.

- Nem hallottad mit mondtam? - hápogott az idegesítő csaj.

- De hallottam, - emeltem rá tekintetem és tudtam, hogy megijedt. Az utóbbi időben sokan félni kezdtek tőlem. Úgy hallottam, hogy a tekintetem megfagyasztja a vért is. Igazán érdekes feltevés volt. - Csak tudod nem hozzád beszélek. Úgyhogy a „helyedben" befognám és leülnék a seggemre.

Nem szólt többet, s morcos arcot vágva helyet foglalt az egyik pad tetején.

- Hjaj, mit akarsz Scarlet? Szerintem már bosszút álltál a képekért. - nézett rám fáradtan Layla. Tudtam, hogy mind az igazgatóság, mind a szülei igencsak meghurcolták.

- Nézd, nem veszekedni jöttem ide. Bocsánatot szeretnék kérni a csipkebogyóért. Nem tudtam, hogy allergiás vagy rá. És tulajdonképpen nem csak azért, hanem minden hülye húzásomért. Sajnálom. - mondtam el szépen, érthetően, tartással. Majd a táskámba nyúltam és kiemeltem egy pink ruhadarabot, amit letettem a padjára. - Tudtam, hogy az volt a kedvenc pulóvered. Remélem ezek után sikerül megférnünk egymás mellett.

Layla kerek szemekkel bámult rám, de nem szólt semmit. Én elmondtam, amit akartam így csak bólintottam és elsétáltam. Ahogy átszeltem a termet a helyemig éreztem, ahogy tekintetek követnek. Hála az Égnek, amint leültem a tanár is bejött és nem kellett tovább elviselnem a kínos csendet.

A csöngetést követően elhagytam a termet. S bár nem akartam, de a pom-pom lányok keresésére indultam. Azonban csak az ebédszünetben találtam meg a csapatot. Ahogy kiléptem az udvarra megpillantottam őket a kedvenc helyükön üldögélni. De jó, a focisták is ott lézengtek.

Mielőtt megváltoztálDonde viven las historias. Descúbrelo ahora