Mielőtt megváltoztál

The End

Kedves Olvasók! Nagyon szépen köszönöm a rengeteg lájkot és kedves kommentet, hihetetlenül jól esett. Sokan kértétek, hogy legyen még egy utolsó rész,  remélem nem csalódtok nagyot, kicsit más lett a hangulata, mint az előzményeknek... Azonban, számomra ez a történet egy lezárt fejezet, legalábbis egyelőre mindenképpen az marad. 
S ezzel a végszóval, jó olvasást kívánok!

 §

Ami a meccset követő heteket illeti, rohantak. S mire feleszméltünk már decemberre járt az idő. Karácsonyi hangulat meg miegymás...

A szemeszter zárásaként, természetesen minden tanár témazárókat iratott, néhol beadandókkal kellett szórakoznunk, máshol meg idióta projektmunkákkal. És a többségünk stresszes volt, elnézve, hogy 3-ad évesként már pontokat gyűjtöttünk az egyetemre.

Az iskolát félretéve, a szociális életem egész jól alakult. Alexis-szel már tervezgettük a téli szünetünket, és a szüleink is belementek abba, hogy a szilvesztert Californiában töltsem. Alig várom! 
A suliban pedig szinte eltűntem, nem voltak konfliktusaim, a pompom lányokkal már nem igazán barátkoztam, nyilván tesi órákon és sport eseményeken összefutottunk, de nem kerestük egymást aktívan.
A focistákkal azonban meglepően jól kijöttem. Jeffersonnal sok időt töltöttem, elnézve, hogy én korrepetáltam matekból, és én vettem rá, hogy tanuljon valamennyit történelem órákra. Mert persze, a foci fontos volt, azonban ha nem tartja az átlagát, akkor kidobják a csapatból. Duh~
Azonban, anyám imádta, ha Christopher és Jefferson nálunk lógott. Ó, igen, Christoph is jött, mivel közölte, hogy ő "nem bízik Drake-ben" és így alakult, hogy hárman alkottunk egy study-groupot. 

Ami Emily-vel való kapcsolatát illeti, nos az nem volt hosszú életű, és november végén szétmentek. Azonban az én kapcsolatom Alexanderrel sem volt teljesen egyértelmű. Barátkoztunk... Jó, oké, igen, megcsókolt akkor este, én is visszacsókoltam.... és szerelmet vallott, és azt hiszem én is mondtam neki, hogy "szeretlek", de bármennyire is szerettem volna szerelmesnek lenni, nem ment. Alexis azt mondta, hogy csak megijedtem, hogy el kell köteleződnöm... De nem így éreztem. És tudtam, hogy Alexandernek is hasonló gondolatai voltak. Valami nem stimmelt. 

A lényeg, hogy nem voltam együtt Alexanderrel. Sokkal jobbat érdemelt nálam. Legalábbis, én így láttam. 

- Scar... - hallottam egy mély hangot. 

- Huh? - pillantottam fel a tankönyvemből. 

- Elbambultál... Miről gondolkodtál? - nézett rám Christopher aggódva. A konyhámban ültünk a kör alakú asztalunknál. Jefferson fáradtan fókuszált a matek feladatgyűjteményére, Christoph a kémia beadandóján dolgozott, én pedig Jefferson történelem esszéjében javítottam a hibákat. 

- Áh, semmi érdekesről, csak kicsit elfáradtam... Kértek egy forró csokit? - álltam fel a fehér, tágas helyiségben. 

- Mégis hogy képzeled, Hook? A testem egy szentély! - nézett rám durcásan Drake. 

- Szóval tejszínhabot is szeretnél? - gügyögtem hozzá.

- Igen, kérlek. -válaszolt kutyus szemekkel, és sokan meglepődnének, ha tudnák, hogy a suli vadbarma milyen édesen tud mosolyogni. 

- Christoph? 

- Nekem kávét, kérlek. - válaszolt komolyan, én meg csak forgattam a szemem. - és igen, tudom, hogy rossz nekem blabla... 

- Ó, csak fogd be. - nevettem, és megengedtem, hogy Drake szünetet tartson. Míg készült a 3 ital, kibámultam a konyha ablakon, messze a hideg, téli éjszakába. A szüleim természetesen az étteremben voltak, bár az apám nem feltétlenül volt boldog, hogy 2 sráccal voltam egyedül, otthon, de anyám ellen nem volt szava. Oh, és persze, Alpha is vigyázott rám, aki békésen aludt az asztal alatt.