Scarlett Hook a Californiában töltött nyár után hazatérve hatalmas meglepetést okoz mindenkinek. Egykor sötét vörös haja, szikrázó arany színeket öltött, hófehér bőrét bronzra váltotta, és természete és teste is igen sok változáson ment ketesztül...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Alexis csendben üldögélt az ágyamon. Már hallotta a Halloween estém cselekményét, s már nem is dühöngött annyira. Igazából mikor elmeséltem neki és Anyunak, hogy mi történt, mintha az idő megállt volna. Mindketten pislogás nélkül meredtek rám, majd Anya csak fogta a fejét és motyogott valamit a „mai fiatalokról", Alexis pedig el akart indulni, hogy (idézem) „a sz*rt is kiverje" Alexanderből.
Végülis David lenyugtatta azzal a mondattal, hogy ezt bízza a focicsapatra. Persze csak viccelt. Jelenleg semmit nem tenne meg nekem a focicsapat... Igazából csak ez volt a verés akadálya.
Alexist békén hagyva pakolásztam, mikor a szembelevő ház ablakában fény gyúlt. Christoph lépett be a szobába, s hunyorogva pillantott ki ablakán. Bénán intettem neki, majd látva kínos mosolyom, elővette a telefonját, s írni kezdett.
- Nem rossz pasi, meg kell hagyni. - hajolt át a vállamon Alexis.
- Alexis! - sápadtam el az ijedtségtől, majd megrezzent a telefonom, és Christoph a másik oldalon hadonászni kezdett, hogy nézzem meg.
Félve nyitottam meg a beszélgetést.
Christoph:
Amíg nem szakad le az ég, találkoznál velem odalent?
Én:
Miért? Azt hittem reggel már mindent elmondtál, amit akartál...
Ez most más, csak egy pár perc lenne az egész. Légy szííí ><
Oké, megyek. De most azonnal vedd vissza a pólód! Alexis nincs ilyen látványhoz szokva.
Milyen látványhoz?
Christoph a túl oldalon egy amolyan „tudom hogy jól nézek ki" mosolyt eresztett meg. Én meg csak kinyújtottam rá a nyelvem. Fura. Meztelen felsőtestének látványa már nem okozott gyomorgörcsöt. Alexis-en láttam egy halvány pírt, de állítása szerint csak a hideg csípte meg. A házban. A meleg szobában. De persze, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem őméltósága szavát?
Én:
Hagyjuk, indulok.
Eltettem a telefonom, és felkaptam egy esőkabátot a vastag pulóverem fölé, mivel igencsak borult volt az ég. Fáradtan pillantottam Alexisre, aki az ágyamon fetrengett.
- Nem akarsz jönni? - kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Nem, nem. Mulass jól. - intett egy gonosz mosollyal, majd sunyin az ablakhoz lépett.
Hamar letrappoltam a lépcsőn és már a bejárati ajtónál húztam a gumicsizmám, amikor nagyot dörrent az ég.
- Ugye nem akarsz ilyen időben kimenni? - osont mögém anyu halkan, és persze, hogy a szívbajt hozta rám.
- Csak egy pár perc, Christoph akar beszélni. - húztam fel kabátom cipzárját anyura pillantva.
- Ó. Christoph rendben van, menj csak. - fordult vissza anya a folyosón én meg csak értetlenül meredtem utána. Úgy tűnt, a reggeli kedvessége miatt Christoph ismét a szüleim kegyét élvezte.
Kitártam az ajtót és megcsapott a vihar szele. Már igencsak lógott az eső lába, így kirohantam a házból, hogy minél előbb letudjam a dolgokat drága szomszédommal.
Pár perccel utánam Christoph is kilépett a szembelevő ház kapuján s kezében egy apró, fehér szőrgolyót tartott.
- Ó, hát itt van az én kis drágaságom! - kiáltottam fel, mire az állatot tartó fiú szája elé kapta a kezét.
- Jaj, de kedves valaki.
- A kutyára céloztam... - forgattam a szemem.
- Hát persze-persze, - intett le, majd a kezembe nyomta a fiatal Huskyt. - Napi háromszor eszik, még kis adagokat, anyukád tudja, hogy kell kezelni.
- Christoph, miről beszélsz? - néztem rá kérdő tekintettel, miközben a kezemben tartott állat rágni kezdte a csuklyám szélét.
- Scarlet, had mutassam be neked Alphát. Alpha, - tette a kiskutya fejére a fiú a kezét, majd a szemembe nézett. - Ő itt az új gazdád, Scarlet.
- Christoph...
- A szüleid úgy gondolták, hogy egy állat talán megoldást jelenthet a viselkedés problémáidra, de kellett egy kis idő Alphának, hogy elajándékozható legyen. Anyukád megkért, hogy vigyázzak rá még egy darabig, de most már a tied. - fordult el a fiú mosolyogva, majd hirtelen visszalépett. - Ó, ha bármiben segítség kell, tudod hol találsz.
Köpni-nyelni nem tudtam, majd felkiáltottam.
- Christopher!
- Hm? - pillantott rám ismét a fiú.
- Köszönöm. Tényleg, mindenért köszönet. - mosolyogtam rá, majd amennyire lehetett megöleltem.
- Aw, én is szeretlek Scarlet! - érzékenyült el a fiú, de védekezően felemeltem a szabad kezem.
- Ezt inkább tartogasd Emilynek!
Végül nevetve váltunk el, az eső elől menekülve. Beléptem a házba és letettem a földre az apró kutyust, aki hatalmas, csillogó szemekkel nézett rám.
- Üdv itthon Alpha!
---------
Azt hiszem illene bocsánatot kérnem ezért az 1 év kimaradásért. Tudom, nem volt szép dolog itthagyni ezt a storyt, de hamarosan a végéhez érünk. Nem tudom, hogy bárki valaha, rajtam kívül olvasta e a történetem, de ha igen, akkor remélem élvezte :D
Nos, a lényeg, hogy még pár rész van az alkotásomból és igyekszem a lehető leggyorsabban gépelni, hogy még júliusban kikerülhessen a cím mellé : /BEFEJEZETT/.
Kedves olvasó, ha itt vagy, nyugodtan írj véleményt (persze, hacsak kedved tartja). Szívesen olvasnék kirtikát is, de semmi sem kötelező.
