Második Fejezet

6K 232 38
                                    

Amint beléptem a házba Anya mosolyogva figyelte minden mozdulatomat a konyhapult mögül

Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.

Amint beléptem a házba Anya mosolyogva figyelte minden mozdulatomat a konyhapult mögül.

- Szép esés volt! - mosolygott rám.

- Jaj, Anya! - fogtam a fejem.

- Nem, nem, Édesem! Egy ilyen helyes fiú láttán és is biztos eldotam volna magam! - kuncogott én meg vöröslő fejjel vettem ki egy üveg vizet a hűtőből.

- De Anya! Ő csak a szomszéd srác. Egyébként is - ittam bele a vizembe - Attól, hogy Ti jóban vagytok a szüleivel, nekem még nem kell barátkoznom vele.

- Kicsikém, én csak szeretném, ha barátkoznál! Ha barátokat szereznél.

- Anyu, most jöttem haza Kaliforniából egy barátomtól!

- Pont ez az! Kaliforniából! - sóhajtott mélyet Anyu. - Csak nem szeretném, ha magányos lennél.

- Ne aggódj Anyu, ha rólatok van szó, olyan nincs, hogy magány! - öleltem meg az anyukám, majd a lépcső felé vettem az irányt. - Amúgy Apu hol van?

- Bement ellenőrizni az éttermet, én is mindjárt indulok.

- Áh, értem.

- Scarlet! - szólt utánam Anyu.

- Hm? - léptem egy fokkal visszább a lépcsőn.

- Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk bevásárolni? Hamarosan kezdődik a tanév, és lehet, hogy nem ártana pár tanszer meg néhány új ruha.

- Mi a baj a mostani ruháimmal? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Jaj, Kicsim! Olyan kis csinos vagy, de kellene pár új ruha, mert nem hiszem, hogy jók a tavalyi nadrágaid...

- Oh, oké. Köszi. - vontam meg a vállam, de még visszakiálltottam - Jó munkát!

- Köszi Kincsem! Majd pakolj ki, ha lehetséges!

- Okééé!

A szobámba beérve bekapcsoltam a laptopom, elindítottam egy lejátszási listát, majd levágtam magam a bőröndöm mellé, és dobálni kezdtem a holmijaim. A nagy része a szennyeskosárban kötött ki, de elég sok ruhát raktam vissza a gardróbomba is. Sorra pakoltam ki a cipőim, fürdőruháim és mindenféle kis szuveníreket, melyeket az út során szereztem.

Egy kagylófüzért, amit Alexis-től kaptam szülinapomra, az egyik ablakomba akasztottam. Igazán gyönyörű volt az a sok kis színes kagyló.

Amint végeztem, bevágódtam az ablakomba ( egy kis "beülős ablak" sok fehér-fekete mintás párnával), majd a laptopomat az ölembe vettem. Alexis valószínűleg már aludt, mivel amíg náluk laktam nem igazán tudott elaludni normális időpontban. Így kikapcsoltam a gépezetet és egy könyvvel a kezemben foglaltam el ismét a kis kuckóm, de az utca valamiért érdekesebb volt, mint a könyv. Vagyis, inkább a szomszéd ház, mivel a szobámmal szemben lévő helyiség egy bizonyos Hale fiúé volt. Ő épp akkor ült le az ablakba, amikor én figyeltem, de azonnal el is kaptam a fejem és olvasni kezdtem.

Az elmélyült olvasásból a telefonom csipogása rángatott vissza. Összeráncolt szemöldökkel olvastam el az üzenetet, melyet kaptam.

Ismeretlen szám:

Csodálatos szépség, a csillagfényben úszik.

Szeme ragyog, csakúgy, mint mindig.

Hol rejtőztél eddig, Te gyönyörű virág?

Vagy csak szemem káprázik talán?

Én:

Szia! Öhm... Bocs, ez egy csodaszép vers, de szerintem rossz embernek küldted.

Miből gondolod, hogy rossz embernek küldtem?

Ki vagy Te?

Egyszer mindenre fény derül...

Összeráncolt szemöldökkel ültem, majd csak abban tudtam reménykedni, hogy nem valami sorozat gyilkos üzenget nekem. Nagyot sóhajtva, felálltam, és miközben nyújtóztam egy nagyot, egy utolsó pillantást vetettem Christopherre. Mit ne mondjak... Fantasztikusan festett. Fején sötétkék fejhallgató pihent, kezében egy könyv volt, melyet mintha fejjel lefele tartott volna, de nem ítélkezem. Nem is tudom miért, de olyan boldogság áradat kapott el, hogy végig ugráltam a szobámban, majd pedig jól elestem a saját lábamban.

Nagy nehezen föltápászkodtam, és fejemet az ablakpárkányra pakoltam, de ami visszatekintett rám pirulásra késztetett. Christopher csak megrázta a fejét, de a szája, mintha mosolyra húzódott volna, én meg totál beégve rohantam a fürdőbe.

Egy gyors hideg zuhany és fogmosás után, lekapcsoltam a villanyt és az ágyamra vetődtem. Nem mertem az ablakon kinézni, mert ígyis totálisan kínosan éreztem magam.- Hajrá Scarlet! Szerezz új barátokat...- Lesz mit mesélnem Alexis-nek holnap...

Mielőtt megváltoztálHikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin