Scarlett Hook a Californiában töltött nyár után hazatérve hatalmas meglepetést okoz mindenkinek. Egykor sötét vörös haja, szikrázó arany színeket öltött, hófehér bőrét bronzra váltotta, és természete és teste is igen sok változáson ment ketesztül...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Ahogy a tükör előtt álltam magabiztosnak éreztem magam. Fekete, szakadt farmert és hasonló színű ujjatlan pólót viseltem. Persze a conversem sem maradhatott el, a fejemre pedig egy „suttyó-sapkát" helyeztem. A kezemen fekete és fémszínű karperecek sorakoztak fel. Kénytelen voltam lecserélni a CHEER feliratú karkötőmet...
Felkaptam a kabátom, és a hajamhoz igen jól illő, galaxisos táskám, majd lerohantam a konyhába. Anyáék még szombat délben elutaztak, így a hétvégén sajnos nem találkoztam velük, de hétfő reggel lévén kénytelen voltam szembenézni az "ellenséggel".
- Jó reggelt! - köszöntem és helyet foglaltam az asztalnál.
- Jó reggelt Kin...csem. - fordult meg anyu. Egy ideig némán bámult, és nem, fogalmam sincs mi játszódhatott le a fejében. Kifújta a levegőt. - Végül is, azt hiszem rosszabbra számítottam.
- Nem haragszol? - szántottam végig fekete körmeimmel a hajamon.
- Nem, miért haragudnék? Még fiatal vagy, keresed a stílusod. Ebben nem akadályozhatlak meg, de mintha mondtam volna, hogy semmi maradandó kárt ne tegyél magadban.
- Ne aggódj Anyu. A festék körülbelül egy – másfél hónap alatt eltűnik, ezek meg, - babráltam a fülemben levő piercingekkel. - Nem igaziak.
- Jól érzed magad így? - kérdezte, miközben magamba tömtem a reggelim.
- Igen, jobban.
- Akkor rendben van. Most is ugyanolyan csinos vagy, mint mindig.
- Köszi Anya. Most megyek, nem akarok elkésni. - lépdeltem az ajtó felé. Egy pillanatra megakadt a tekintetem a gördeszkámon, de végül csak a táskámat vetettem a hátamra.
- Szia Anyu, szia Apu! - köszöntem el a szüleimtől, mivel időközben Apa is előmászott a szobájukból.
- Szia Kincsem! - köszöntek egyszerre, majd pár perc néma csend után ( amíg eltávolodtam az ajtótól) Apu hangját hallottam meg. - Scarlet!
Nos igen, abban a pillanatban eredtem futásnak.
Xxx
Amint a suli kapuját átléptem megpillantottam az elkülönülő csoportokat. Mindenhol vannak különálló klikkek. Igaz, lehet, hogy máshol nem ennyire szembetűnő, de nincs olyan hely a világon, ahol ne alakulnának ki kisebb-nagyobb csoportok. Az én iskolámban le sem lehetne tagadni ezt. Még a sportolókon belül is vannak klikkek. Pom-pom lányok, focisták, kosarasok, futók stb. Aztán vannak „stréberek" , lázadók illetve többségben gótok, „normális" emberek és vannak olyanok, akik sehova sem illenek bele. Például én. Öltözködhettem volna úgy, mint Anna, akkor külsőleg beilleszkedhettem volna a gótokhoz, de a felfogásom bizonyos dolgokról más volt, mint amit a stílus megkívánt.
Így én is egy kívülálló lettem, mivel még „normálisnak" sem illettem be. Azonban nincs olyan ember, aki csak egy halmazba kerül. Összetett személyiségek vagyunk, azonban ezt magyarázd el a sokat megélt tizenéveseknek... Hjaj.
Lassan sétáltam az iskola épülete felé. Akik ismertek meglepve fordultak utánam, azonban eleinte féltem a megítéléstől, míg végül kihúztam magam és magabiztosan baktattam a bejárat felé. Amint elhaladtam az izomagytábor mellett hallottam néhány kedves megszólalást, de figyelmen kívül hagytam őket.
- Jó reggelt Scarlet! - mosolyodott el Alexander, amint a közelébe értem.
- Neked is jó reggelt!
- Szabad megjegyeznem, milyen bámulatosan fest is ön ma reggel? - dőlt kicsit előre, de én vigyorogva grimaszoltam. - Túl sok?
- Egy picit. - nevettem el magam.
- Akkor még finomítok. De mit szóltak a szüleid? - kérdezte, míg kivettem a cuccaimat a szekrényemből.
- Hát, nem borultak ki azt hiszem. Ez így normális?
- Szerintem igen, Nálunk sem akadtak ki annyira Ann-re, de mikor valamit „túlzásba visz" , akkor szoktak vele veszekedni.
- Értem. Mehetünk?
- Csak rád vártam. - böködött játékosan.
Xxx
- Rendben, jövőhét hétfőre kérek egy beadandót azzal a címmel, Az igazság. Minimum három oldal, - itt nyögött fel az osztály először. - Ha nem tetszik lehet 5 oldal is.
- Köszönjük, szerintem megelégszünk a három oldallal is. - morogtam félhangosan.
- Mondott valamit Ms...Hook? - nézett rám a tanár kissé kitágult pupillákkal.
- Ó én csak boldog vagyok, hogy csupán 3 oldalt kaptunk. - mosolyogtam kedvesen, de szinte biztos vagyok benne, hogy rosszul értelmezte a tanár a kijelentésemet.
- Ha így állunk, Ms Hook önnek 5 oldala lesz kifejteni nézeteit, a többieknek három, most mehettek! - pakolt el a tanárnő, majd elhagyta a termet. Alig mozdulva pakoltam el.
- Na most mi van Drogos Holló? - haladtak el mellettem az osztály focistái. Tévedés ne essen, belőlük volt egy fél csapatnyi az osztályban, viszont más feketébe burkolózott diák nem.
- Ó, fogd be Patkány. - miért mondtam ezt? Miért?
- Vigyázz magadra Scarlet, különben...
- Mert különben mi lesz? - néztem farkasszemet az 1'90 -es sráccal.
- Elég lesz haver. - tette Christoph a barátja vállára a kezét. Nem vártam meg a reakciót, így inkább elhagytam a termet. A folyosón már várt rám Alexander.
- Rossz vagy Scarlet. De ne csináld, ha nem muszáj. - nevetett rám.
- Eskü nem tudom mi ütött belém! - temettem az arcom a két tenyerembe.
- Hé, nem kell emiatt aggódni. Inkább menjünk jó? Éhen halok!
Az ebédlőben komótosan megettük a kajánkat, majd elhagytuk az iskola épületét. Persze ekkor még mit sem sejthettem a felém közeledő vészről.
