Last Moments • Louis Tomlinson / Hun

Tizenegyedike

El nem tudom mondani, hogy milyen jó volt otthonos környezetben, a családom között kezdeni a napot. Csak úgy ittam a színes bútorok, képek és kora reggeli napsugarak látványát, miközben hallgattam magam mellett Lana szuszogását és a kint tébláboló Hope mocorgását.

Örültem, hogy tényleg nem zavarom őket, elvégre nem akartam láb alatt lenni, teljesen megértettem volna, ha azt mondják, hogy nem tudnak most engem elvállalni, s inkább maradjak a kórházban. De ilyen szóba se jött. Lana majd kiugrott a bőréből, mikor meglátott és Hope is hatalmas öleléssel üdvözölt otthonukban.

Mélyet szívtam a Lana parfümű levegőből, miközben kitapogattam a párnám alól a mobilom, ahol már egy üzenet várt rám.

Jó reggelt! Találkozhatnánk ma a Starbucks kávézónál a sarkon fél háromkor?:)

Louis adta meg a számod, vagyis inkább elloptam tőle..:P

Harry

Sejtettem, hogy Harry miért is akar velem találkozni, s bármennyire is ódzkodtam ettől a témától jobbnak láttam mielőbb tisztázni legalább Louis legjobb barátjával a dolgot. Nem akartam fölösleges bonyodalmakba keveredni, hiszen a végén még a legidősebb bandatag barátságát kellene feladnom egy olyan dolog miatt, ami nincs is. Legalábbis jobb úgy tudniuk, hogy nem érzek semmit a fiú iránt. Mindent csak megbonyolítana a szerelem, főleg egy viszonzatlan szerelem.

Ott találkozunk.:)

Kim

Pötyögtem be a választ, majd küldtem el a megadott telefonszámra, ahonnan több értesítés már nem érkezett.

Tíz körül Lana végre hajlandó volt felébredni. Már amúgy is kezdtem unni egyenletes szuszogását, s beszélnem kellett valakivel; jelenhelyzetben unokahúgommal. Ő legalább mert őszintén beszélni vagy veszekedni velem annak érdekében, hogy helyes útra térítsen.

- Jó reggelt - mosolyogta, miközben hatalmasat nyújtózkodott és felnevetett fancsaliábrázatom láttán, mikor tagjai halkan ropogtak a megerőltetéstől.

- Neked is - feleltem. - Írt Harry - tértem a lényegre, mire egyből éberebben szegezte rám a tekintetét. Ő velem ellentétben tökéletesen tisztában volt a One Direction fogalmával.

- Mit? - érdeklődött.

- Hogy ma találkozhatnék vele - magyaráztam. - Múltkor akart már velem beszélni erről a Louis ügyről, biztos vagyok benne, hogy megint erről akar - vetettem fel gondolataimat várva, hogy ő mit szól tippemhez.

- Legjobb barátok - mondta. - Biztosan erről akar veled beszélni - értett egyet. - De te mit mondasz neki?

- Fogalmam sincs - ráztam meg a fejem. - Valószínű azt, hogy nem kell mitől félnie, mert nem vagyok szerelmes Louisba, ráadásul van egy aprócska tény, ami miatt szintén nem kell aggódnia.

- De szerelmes vagy belé.

- Nevezzük ezt kegyes hazugságnak - alkudoztam. - Mindenkinek jobb lesz, ha ez nem derül ki, elvégre nem lehetne belőle semmi - érveltem. - Nem szeretném magam címlapokon látni, mint Louis Tomlinson haldokló barátnője.

- Azért eljátszadoztál ezzel a gondolattal - állapította meg Lana. - Mármint ha nem is ezzel a rossz oldalával, de azzal igen, hogy milyen jó lenne még utoljára szerelmesnek lenni...

- Nem kellene ugye? - nyögtem fel, miközben hasra fordulva arcom a párnába temettem és próbáltam eloszlatni efféle gondolataim.

Persze, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lenne úgy hozzá érni, hogy jogom van hozzá, mert a barátnője vagyok, milyen lenne érezni az ajkait vagy egyszerűen tudni, hogy ő is szeret.