Alvilági Játszma

00.

A szőke, már-már fehér hajú, fiatal fiú fürge, gyakorlott  mozdulatokkal osztja a lapokat. Gondolatban látszólag teljesen máshol jár,  az ovális alakú asztalnál. Sápadt bőrét megvilágította a fejük felett lógó lámpa fénye, a fekete póló lazán lógott nyúlánk testén, szürkés szemei ide-oda jártak a játékosok között, akik elmélyülten meredtek lapjaikra, olykor egymásra sandítva.

A zene halkan szólt a háttérben, poharak koccantak össze vagy suttogások hagyták el a játékosok ajkait.

A terem tele volt, mindenki erre a napra gyűjtögette össze a pénzét, bár bőven voltak olyanok, akik cseppet sem gyűjtögettek, inkább úgymond a zsebpénzüket szórták el, abban a reményben, hogy azt meggyarapítják, míg az ellenfeleik is ebben reménykedtek, csupán a saját tétjükkel, és inkább meg akarták kopasztani a másikat.Mindegyiket, aki az asztalnál ült.

Afalak mellett bordó kanapék pihentek, ahol a játékosok „szerencsekabalái" ücsörögtek, bár volt ott pár testőr vagy sofőr is.A játékosok hozzá tartozói, akik leginkább jól öltözött,csinos nőkből álltak.

Azegyik kissé unott arckifejezéssel felállt, majd arcára csábosmosolyt festve a férfi mögé állt, hogy képben legyen; mennyi jószármazik neki ebből az estéből.

Kőr7-es, pikk 7-es, treff 7-es, káró 7-es, pikk 10-es. Ezmár csak Istenen múlik – sóhajtottacseppet sem elégedetten, majd savanyúan elmosolyodott ahogyanIstenre gondolt, miközben mellette a Halál játszott. Istenszeme talán már nem is lát el idáig...Vagy...vagy csak nem akar –sóhajtottamagában, körbe pillantva a teremben, végig nézett az arcokon,hosszú évek óta csinálta már ezt, tudta mit kell nézni.

Aztaz apró ráncot a férfi szemöldöke között; gondolkodik,hogy mit lépjen...

Aminiruhás nőt, aki idegesen topogva meredt az előtte ülőjátékosra, egyre inkább a kártyákat bűvölve; rosszestéje lesz, az biztos.

Vagya másik asztalnál ücsörgő férfit, aki kinyújtóztatva lábaitlezserül meredt társaira, majd újra kártyájára; elégedetta lapjaival, a markában érzi a győzelmet.

Egy pillanatra mindenkielhallgatott, mintha a zene is halkabban szólt volna, mikor az ajtókinyílt és egy húszas évei elején járó férfi lépett berajta. Ajkai hamiskás, titokzatos félmosolyra húzódtak, látszólagélvezte az őt pásztázó tekinteteket, ahogyan végig nézett ateremben, s magabiztos léptekkel indult meg a középső asztalfelé.

A vámpír hitetlenkedve mértevégig a bátor alakot. A vérfarkas aranyszín szemei talán mégsárgábbak lettek, míg a Kaszás szinte tudomást sem vett aférfiról.

-Új játékot! - parancsolta Gabriel, ahogyan végig nézett amerésznek számító idegenen.

Hát elkezdődött. A játék,ahol a tét életekről szól.