Alvilági Játszma

23.

Alex szemszög

A nyári nap sugarai melegen világították meg a város főutcáját,ahol rengeteg ember tolongott, s bódékról bódékra járva élvezték a vásár minden percét. Fogalmam sem volt, hogy most tulajdonképpen mit is ünneplünk, de ez volt szép a valenciai nyarakban; nem kellett ok, hogy az emberek szervezzenek egy jó napot teli vattacukor és mindenféle édesség illatával.

A faházak teli voltak ékszerekkel, ruhákkal és mindennel, ami általában ilyenkor felkeltheti az ember figyelmét.

-Na jó, áruld el, hova megyünk? – kérdezte némi türelmetlenséggel Gloria, mikor már negyed órája sétálgattunk a szinte kihalt utcákon. Mindenki a vásárban volt vagy a tengerpartra húzódott hűsölni.

Kérésemnek eleget téve egy egyszerű szandált vett fel, amiben valóban kényelmesen tudott sétálni és egy csinos virágos nyári ruhát,ami eszméletlenül jól állt rajta. Sokkal természetesebbnek tűnt ezekkel a göncökkel és halvány sminkkel, mint a vadítóan vörös minikben és maszkokban, amiket magára szokott kenni. Nem is értettem, hogy egyáltalán minek sminkeli magát... Hiszen anélkül is gyönyörű volt.

-Nem hallod? – kérdeztem huncut mosollyal, miközben kérdőn pillantottam kíváncsi, egyre türelmetlenebb szemeimbe. Szavaimat hallva fülelni kezdett, majd némi hallgatózás után hozzánk is eljutott a zene és az emberek zsivaja, ami egyre közelebbről hallatszott.

-Komolyan beszélsz? – kérdezte hitetlenkedve. – Egy teljesen...normális nap? Komoly? – nevetett, mint aki alig akarja elhinni, hogy vannak még az életében ilyen átlagos dolgok is.

-Nem tetszik? – kérdeztem, noha tudtam, láttam az arca minden rezdülésén, hogy oda van az ötletért.

-Dehogynem! – kacagta, majd újra megfogva kezem gyorsabb tempóra váltott, amin csak jót mosolyogtam, s hagytam, hogy magával rántson egy teljesen átlagos, normális napra...

Időközben ujjainkat összefontam, akárcsak a normális párok, elvégre tudtommal Glo a barátnőm lett, noha ezt valahogy még egyikünk sem tudta miképp mutassa ki. Egyelőre nem is erőltettük, s szerintem úgy könyveltük el ezt a napot, mint egy első randi félét. Nekem tetszett.

Alig bírtam követni őt a tömegben szlalomozva, ilyenkor hálát adtam,hogy nem eresztettük el egymás kezét, nem hinném, hogy megtaláltam volna akkora emberforgatagban.

-Na, az teljesen rád illik – mutatott az egyik pólós bódénál egy fekete darabra, amire fehér betűkkel rá volt nyomtatva, hogy;Az igazi bűnözők nem tetoválást, hanem nyakkendőt hordanak.

-Rád meg az! – biccentettem egy pink pólóra, amire citromsárga betűkkel virított, hogy; Ez a felírat nem vicces!– Remélem értetted a célzást – utaltam az általa választott póló bénaságára, mire csak felnevetett és kiöltve rám a nyelvét tovább nézelődött.

-Te bolond vagy – sóhajtotta elfojtottan vigyorogva, mikor felmutattam neki egy Jack Danielses pólót, ami szerintem jól nézett ki, de ő csak nevetett és szemet vetett egy ékszeres standra. Nők...

-Én éhes vagyok, te nem? - kérdeztem panaszosan, kb. egy óra múlva, mikor a hasam már harmadszorra megkordult. Túl voltunk fene se tudja hány standon, egy nyaklánc vásárláson, amit nagy nehezen elfogadott tőlem és egy vattacukron, de ez nem volt elég.Sőt még szomjas is lettem.

-Most hogy mondod... - mormolta elgondolkodva, mire én csak elvigyorodtam, s félre húzva a tömegből kiadtam az utasításokat.Tudtam, hogy egy kajáldában sem lenne hely, az ilyen napokon minden tömve van, viszont a piac itt volt a közelbe és legalább minden friss volt.