Alvilági Játszma

31.

Az amúgy apró lakás hatalmasnak tűnt, s mégsem tudtam magam feltalálni, egyszerűen képtelen voltam lefoglalni magam bármivel is. Hol tévéztem vagy aludtam némi altató segítségével,esetleg keseregtem vagy a wc fölött adtam ki magamból a tegnapi ételt. És ez még csak a délelőtt volt, egykor Jack felhívott,hogy kettőre készüljek el, elvisz valahova, mint valami első randi... A beszélgetés után első utam egyből a mosdóba vezetett, egyszerűen émelyegtem, pedig semmi olyat nem ettem, és volt, hogy heccből csak úgy a semmiből szédülni kezdtem, egyre kiismerhetetlenebbé vált számomra fizikai állapotom.

Egy halványkék pánt nélküli ruhát kaptam magamra, még kiakartam használni a nap meleg sugarait, s hajam begöndörítve kisminkeltem magam, majd kettőre készen is lettem. Semmi kedvem nem volt ehhez,nem akartam őt látni, egyszerűen úgy éreztem magam mintha megcsalnám Alexet, hányingerem támadt saját magamtól.

-Csinos vagy – mosolyogta a férfi elégedetten, mikor szemérmetlenül végignézett rajtam – Glo, te nem öregszel!Esküszöm, hogy csak szebb leszel napról napra! - Bombázott bókjaival, mire arcomra akaratlanul is fintor ült ki.

-Inkább hagyjuk ezt, jó? - kérdeztem unottan, mire arca párpillanatra elkomorodott. Egyik kezével az állam alá nyúlt,gyengéden, de erőszakosan, hogy a szemébe nézzek.

-Remélem tisztába vagy vele, hogy az egyességünkben az volt,vissza jössz hozzám! - mormolta – Ez nem azt jelenti, hogy eltűrsz, hanem úgy szeretsz, mint régen!

-Miért akarod vissza hozni a múltat? - kérdeztem szánakozóan,lemondóan.

-Mert megbántam, amit akkor tettem, és most komolyan beszélek,Gloria – felelte. Talán ez volt az első pillanat, mikor láttam benne az embert, komolyan beszélt, kitudtam még ismerni annyira,hogy tudjam mikor hazudik, s mikor mond igazat.

-Ha tényleg szeretnél nem tennéd ezt velem – feleltem végül táskámba süllyesztve a kulcsot.

-Magunkért teszem – felelte, mire inkább nem válaszoltam. Jobbnak láttam hallgatni és átvészelni a randinkat, mert ő ezt ennek nevezte, elvitt vacsorázni oda, ahol először találkoztunk, de a kellemes nosztalgia helyett inkább rosszul lettem, csak az Alex eltöltött első randim jutott eszembe. Ezerszer, százszor jobb volt,mint ez a pár óra és az éjszaka...

Ujjai erőszakosan simítottak végig lapockámon, ahogy lesimította rólam a ruhát, mikor megérkeztünk valami hotelba, elvégre eléggé érthetően közölte; akár szeretem, akár nem azt teszem, amit mond, s addig nem tesz semmi meggondolatlanságot a többiekkel szemben.

Ajkai mohón tapadtak a nyakamra, simított végig kulcscsontomon, majd melleimen, s végleg kibújtatva ruháimból végig szántotta rajtam vágyakozó tekintetét, s újra lecsapott ajkaimra.

Úgy éreztem magam, mint valami áru cikk, ócska lotyónak éreztem magam, a legalávalóbbnak, akit valaha hátán hordott a föld, s bár testem akaratlanul is kellemes bizsergéssel válaszolt érintésére lelkem annál inkább szenvedett, bűntudatom volt, s szememből akaratlanul is könnyek folytak ki néha, mikor beugrott elém Alex arca. Az ő érintéseit idéztem fel, az ő arcát és hangját, mikor együtt voltunk. Csak úgy bírtam ki az együtt töltött éjszakát, hogy az emlékeimbe menekültem.

A forró víz égetően folyt végig minden testrészemen, mikor másnaphaza értem, könnyeim újra égették a szemem, s keservesen simítottak végig elgyötört arcomon. Úgy éreztem magam mintha apró darabokra hullanék, egyenként vesztettem el mindenem,napra-napra; a szerelmem, családom és végül az önbecsülésem,egyetlen egy okom maradt hát az életre, amit két hét múltán egy tesztből tudtam meg, mikor az émelygések nem hagytak nyugodni;terhes voltam. Kérdéses sem volt, hogy ki az apa, elvégre ezek a tünetek nem most kezdődtek, biztos voltam benne, hogy Alex az apa,ami egyben megnyugtatott és aggodalommal árasztott el.

Értetlenül bámultam a tévére, melyből szirénák zaja, fényképezőgépek kattanása és hangos zsivaj szűrődött ki, miközben az egyik kamerás kitartóan igyekezte nekünk mutatni, hogy mi is történik a rendőrség előtt.

A rengeteg embertől alig bírtam kivenni kedvesem alakját, alig változott valamit, első pillantásra ugyanolyan volt, mint régen,de jobban megnézve arca kissé beesett volt, napok óta nem borotválkozhatott, ami máskor férfias volt és szexi, de most inkább elesettnek tűnt tőle és magányosnak, haja kócos volt,rendetlen, még az öltönyt sem olyan magabiztossággal hordta, mint anno.

A zemberek gyűrűjében még Carlost is felvéltem fedezni, mint Alex ügyvédjét, akit újra bíróság elé akartak állítani, hogy miért arra nem figyeltem, egyelőre túlságosan lekötött a látványa. Megtörtnek tűnt, amitől én még inkább bűnösnek éreztem magam és legszívesebben pokolra száműztem volna azt az önző, irigy, lotyó fejemet!

-Jack! Vedd már fel! - sipítottam a telefonba, mikor az hosszú csengés után sem válaszolt – Gyerünk! - sürgettem, majd még két csengés után végre beleszólt a férfi. - Mégis mi akar ez lenni?! Arról volt szó, hogy békén hagyod őket! - ordibáltam,szinte éreztem, hogy minden vér az arcomba tódul, alig akartam hinni a szememnek, nem akart elhinni, hogy ennyi szenvedés után is talált az a rohadék valamilyen kiskaput, ami elkerülte a figyelmem!

-Állj le, Gloria! - szólt rám kedélyesen – Semmit nem tettem,csupán Alex még mindig vádlott és hát szegény Gabriel nem árulhatja el az igazságot, azzal mindannyiukat veszélybe sodorná... - magyarázta szórakozottan, körmöm fájdalmasan markolt tenyerembe, szinte húsomba tört a körmöm a dühtől.

-Jack, nem tehetitek ezt! - ellenkeztem, mire jól hallhatóan felnevetett. Felettébb szórakoztatta kínlódásom, elvégre hamar belátta, hogy szeretni nem fogom, így megadta azt az utat, hogy ha vele nem, akkor senkivel se legyek boldog. Én inkább az utóbbit választottam.

-Mi nem teszünk semmit, egyetlenem, de a törvény az törvény –kacagta még, majd letette a készüléket, s figyelmem újra a tévére irányulhatott.

-Az érintetteknek elvileg már kiküldték az értesítést,szombaton kiderült, hogy mi is történik Valencia utcáin, miközben átlagos polgárok élik mindennapjaikat – búcsúzott a riporter,majd a kép váltott valamilyen arckrém reklámra. Kinyomtam a tévét és fogva a kulcsokat lementem a postához, ahol a vártaknak megfelelően már érkezett számomra egy hivatalos levél.

A gyomromban hatalmas görcs volt, miközben vissza sétáltam a lakásba és leülve a kanapéra kissé ügyetlenül kibontottam a lepecsételt borítékot.

A rengeteg hivatalos szöveg között megtaláltam a számomra fontos információkat, miszerint szombaton kettőre várnak rám, mint tanú. Egy kérdésem maradt; vele vagy ellen?

Talán óráig bámultam a tökéletesen összehajtogatott lapokra, a boríték gyűrődéseire, majd a kikapcsolt tévére.

Felhúzva lábaim mélyen a gondolataimba merültem, s egyik kezem akaratlanul is a hasamra csúszott, elvégre már rá is gondolnom kellett, ott bent, arra a kisemberre, akinek már felelősséggel tartoztam.

Orvosnál már voltam, a legnagyobb titoktartást kértem, elvégre nem akartam, hogy bárki is megtudja, bele sem mertem gondolni mit szólna Jack, ha megtudná, hogy kinek a gyermekét várom, de abban is biztos voltam, hogy ebbe nem tudna beleszólni. Előbb vágnám el a nyakát...

Még csak a gondolattól is rosszul lettem, hogy hagynom kellene Alexet börtönbe záratni, elvégre tudtam, hogy mennyire utálja a bezártságot, hiszen ott voltam vele, mikor ez megtörtént, a kezdetektől fogva ott voltam mellette, de most? Most hol vagyok? Hol lennék és hol kellene lennem? Nem tudtam rá választ, csak azt,hogy semmi sem úgy alakul, ahogyan elterveztem. Minden félresikerült.