Alvilági Játszma

12.

A két férfitól még a hideg is kirázott, ahogyan egymás mellett ácsorogtak, fapofával és szigorú tekintettel követték végig, ahogyan Alexel felálltunk a földről, és a mellettem ácsorgó férfi rosszat sejtőn mérte végig a két idegent, miközben kissé elém állt, mintha csak takarni akarna a fene tudja mitől.

- Maga Alejandro Martínez? –kérdezte az alacsonyabbik férfi, szőkés haja kócos volt,borostás arca rég láthatott borotvát, s a férfit pedig egy párnának kellett volna bemutatni, hogy kialudhassa magát. Kék szemei alatt randa karikák díszelegtek, de ezekkel együtt sem veszített semmit komoly, már-már ijesztő kisugárzásából, amit szerintem java részt az egyenruhának köszönhetett.

- Miben segíthetek? – kérdezte Alex kimérten, rideg hanggal.

- Gyilkossággal vádoljuk magát,így kénytelen lesz bejönni velünk a rendőrségre! – mondta hivatalos hangon a szőke felmutatva a jelvényét, s neveként elkaptam annyit az igazolványáról, hogy valamilyen Dave-fakabáttal van dolgunk.

-Kinek a meggyilkolásával? – kérdeztem rosszat sejtve, miközben tekintetem találkozott az értetlen barna szemekkel, melyek Alexhez tartoztak. Meddig voltunk mi a liftben?- kérdeztem magamtól, de nem számoltam többet pár óránál. -Utálom Las Vegast! - döntöttem el magamban, mikor a szőke mellett ácsorgó férfi csak úgy lazán arrébb lökött és Alex csuklójára csatolta a bilincseket, míg a férfi még észbe sem tudott kapni, ugyanis Dave szavai teljesen letaglózták.

-Gabriel Gonzálezt megölték. – A vér is megfagyott az ereimben a férfi szavait hallva, de valami érthetetlen okból kifolyólag az jobban ledöbbentett, hogy ezzel Alexet vádolták. Biztos,hogy nem ő tette! - bizonygattam magamnak, s utáltam magam azért, mert kételkedni kezdtem a férfiban.

- Gloria...?! – gondolataimból Alex hangja zökkentett ki, arca elgyötört volt, olyan, amilyennek talán még soha nem láttam. – Nem én voltam, ugye tudod? –kérdezte, de alig tudta végig mondani, mert a nagyobbik fakabát már el is kezdte ráncigálni a kijárat felé. – Menj Carloshoz,ő bebizonyítja! – mondta végül, mikor én továbbra sem voltam képes megszólalni.

Némán, megkövülten figyeltem ahogyan a két zsaru elviszi a férfit, aki aggódó pillantásokkal nézett rám a válla fölött, miközben kezét hátra bilincselték,és azt hiszem valami átszakadt bennem. Valamilyen láthatatlan határ szét hullt, ahogyan eltűntek az ajtó mögött, s én akaratom ellenére indultam meg a recepció felé, hogy megkérdezzem hol találom Carlos Garcíát, akit végül a nyolcadik emeletfolyosó végi irodában találtam meg. Liften jutottam fel az emeletre, mégis úgy éreztem, hogy lépcsőn közlekedtem, a szívem majd kiugrott a helyéről és a fülem csengett, amitől alig hallottam bármit is.

- Miben...segíthetek? – A férfimondata közepén elakadt, ahogyan fel nézett rám a papírkötegek mögül, s nekem rövid pillanatig de javu érzésem támadt, ahogyan jobban megnéztem sötétbarna, halványan zselézett haját és jóképűnek mondható arcvonásait. Ismerős volt, de nem tudtam honnan, mármint persze, tudtam hogyan néz ki a kaszinótulajdonosa, de még sosem találkoztam vele élőben, de most mégis úgy éreztem, hogy nem most találkoztunk elsőre. Kezdtem összezavarodni...

- Alexet letartóztatták! –mondtam ki nem sokat kertelve, egy levegőre elhadarva mindent, amit hirtelen tudtam. Barna szemei egyből éberebben villantak, s felegyenesedve a székben beljebb invitált, miközben olyan furcsán méregetett, hogy kezdtem paranoiássá válni a férfi ép elméjével kapcsolatban.

- Mivel vádolják? – kérdezte,mire azt hiszem kicsit megdöbbentem. Azt vártam, hogy egyből felpattan és siet a zsaruk után, de helyette csak ült tovább és várta a válaszom, ami egyre inkább a torkomon akadt.