Una botella de vino tinto

253 7 2
                                    




Hol is kezdjem? Az elmúlt egy hétben nagyon sokat voltam Thonyval. Egész hétre szabadságot vett ki, hogy velem lehessen. Én pedig még most sem emlékszem rá. Tegnap este felhozott a pincéből egy üveg vörösbort, majd mégegyet. Mind a kettőt megittuk az utolsó cseppig. Eléggé berúgtunk és ami azt illeti, nagyon jól éreztem magam vele.

Amikor reggel felébredtem nem hittem a szememnek. Egyetlen ruhadarab sem volt rajtam, csak egy takaró tekeredett a hasam körül. Thony is ott feküdt mellettem, ő még aludt. A ruháink szétdobálva hevertek a padlón. Néhány kép bevillant a tegnap estéről, de nem sokra emlékeztem. A fejem hasogatott. Megtalálva a fejfájás csillapítót és rögtön be is vettem.

-Mia?-szólt Thony fáradt hangon, amikor belépett a konyhába.

-Mit műveltünk?-néztem rá idegesen.

-Csak berúgtunk Mia. Ennyi az egész-tárta szét a kezét.

-Ó igen? És téged az egyáltalán nem zavar, hogy egyáltalán nem emlékszek rád? Csak egy idegen vagy számomra és nagyon zavar, hogy így nézel rám, mikor én semmit sem érzek irántad! Borzalmasan zavar, hogy megfogod a kezem, hogy puszit adsz nekem, de azt gondoltam várok egy kicsit, hogy újra emlékezzek. Sajnos, még mindig nem emlékszek semmire. Meztelenül ébredtem melletted és te csak annyit mondasz, hogy 'Csak berúgtunk'? Elegem van Thony!-mondtam egyre idegesebben.

-Ha tudni akarod nekem is rohadtul elegem van. Egy hete még az életedért küzdöttek az orvosok. Mindent megteszek, hogy a kedvedben járjak és próbálok segíteni neked, hogy végre emlékezhess. Szeretlek téged és hidd el, rohadt nehéz, hogy ne érjek hozzád úgy, hogy ne nézzek rád úgy-majd hirtelen kikapta a vázából a Jamestől kapott virágot és kivágta a nyitott konyhaablakon.-Nekem is rohadt nehéz Mia!-szinte már ordított.

Ledermedve álltam előtte és alig mertem megszólalni.

Csak annyit tudtam kinyögni, hogy:-Elmegyek!-sarkonfordulva beszaladtam a szobába és elkezdtem beledobálni a cuccaimat egy bőröndbe. Mikor úgy gondoltam, hogy minden fontosat beledobáltam kivonszoltam azt az előszobába és már a kabátomat vettem, amikor Thony megállt mellettem.

-Ne menj el!-kérte.

-Muszáj. Gondolkodnom kell és nem akarok a terhedre lenni. Neked is jó lenne, ha gondolkoznál egy kicsit!

-Nem akarok gondolkozni! Mia kérlek!-mondta egyre kétségbeesőbb hangon.

Csengettek. Apu volt az, mert üzentem neki, hogy jöjjön értem. Kinyitottam neki az ajtót. Míg ő berakta a kocsiba a bőröndömet felöltöztem és elköszöntem Thonytól, aki alig akart elengedni. Muszáj egy kicsit gondolkoznom. Jobb lesz így! Biztos vagyok benne.

Life is a bitchWhere stories live. Discover now