Life is a bitch

Goodbye Sweetheart

Négy hete volt, hogy anyáékhoz költöztem. Thony azóta csak kétszer keresett. Még mindig semmi emlékképem az elmúlt öt évről. Egyre jobban kezdem azt hinni, hogy már sohasem fogom visszakapni az emlékeimet. Mindent megpróbáltam. Képeket nézegettem, olyan dolgokat ettem, próbáltam, amiket az elfeledett öt év alatt is. Semmi sem vált be. És ami azt illeti a mai nappal még bonyolultabb lett minden. Rettentő hányingerrel és rosszulléttel keltem. Először fogalmam sem volt, hogy miért, aztán gondolkoztam. Majd pánikba estem. Csináltam egy terhességi tesztet ami kimutatta, hogy terhes vagyok. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Anya és apa elutaztak a hétvégére, így csak Mike volt otthon.

-Eléggé rémisztő képet vágsz ugye tudod?-nézett rám. A wc tetején ülve előre meredtem, míg ő elkezdte mosni a fogát.

-Azt hiszem terhes vagyok-motyogtam. Egy pillanatra megállt a szájában a fogkefe és a tükör felé meredt. Aztán újra hallottam a sikálás hangját.

-Mi?-kérdezte habos szájjal egy köpés után. Felé tartottam a tesztet. Nem döbbent meg annyira, mint amennyire kellett volna.-Öltözz fel!-utasított.-Elmegyünk a nőgyógyászhoz!

Felkaptam valamit magamra, aztán beültem Mike mellé a kocsiba. Hosszúnak tűnt az út, pedig csak tíz perc volt. Rengeteg nyomasztó gondolatom volt és egyikkel sem tudtam mit kezdeni.

A nőgyógyász is megállapította, hogy terhes vagyok. Bár ezt eddig is tudtam, orvos által kimondva még igazibbnak és súlyosabbnak tűnt.

Visszafele síri csönd volt a kocsiban. Mike nem akart zaklatni, nekem meg nem volt kedvem beszélgetni. Bementünk egy-két boltba, mielőtt hazamentünk volna. Nagy meglepetésemre, amikor beléptem a házba, anya és apa már otthon voltak.

-Korán jöttetek-jegyeztem meg.-Nem volt jó?

-De jó volt, csak Mike felhívott, hogy szükséged lenne ránk.

Az öcsémre néztem, aki csak rántott egyet vállán, aztán az aggódó szüleimre.

-Minden rendben?-kérdezték szinte egyszerre.

-Terhes vagyok-motyogtam. Mind a ketten ledöbbentek aztán nagy mosollyal átöleltek.

-Ez fantasztikus Mia! Gratulálunk!-óriási mosolyt villantott rám anya, aztán miután látta, hogy én egyáltalán nem vagyok boldog megkérdezte:-El akarod vetetni?

-Nem!-vágtam rá hisztérikusan.

-Thony tudja? Felhívtad?

-Nem anya. Nem még nem tudja. Majd elmondom neki, csak most... Szeretnék egyedül lenni...

Felmentem a szobámba és szinte az egész napomat ott töltöttem, amíg Mike nagy robajjal be nem tört a szobámba.

-Thony van itt. Téged keres.

-Mi? Elmondtátok neki?-kérdeztem idegesen.

-Nem. Azt mondja, hogy fontos mondandója van.

Kipattantam az ágyamból és lesiettem a lépcsőn. Aggódó tekintettel meredt rám, az előszobából.

-Mi a baj?-kérdeztem meglepődve.

-Beszélnünk kell!-bólintottam, majd felmentünk a szobámba.

Előre féltem az egész beszélgetéstől, mert tudtam, hogy most lesz az a pillanat, amikor elmondom neki, hogy kisbabánk lesz.

-Mia tudod, meséltem, hogy a baleseted előtt a reptéren voltunk. El kellett volna utaznom új munkahely miatt.

-Igen-bólogattam.

-Ismét felkértek arra a munkára-folytatta.

-Nahát!-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra.

-Elfogadtam. Egy óra múlva a reptéren kell lennem.

-Elmész?!-döbbentem le.

-Azért jöttem, mert tudni szeretném, hogy mit gondolsz. Ha nem akarod, hogy elmenjek, akkor nem fogok-rázta a fejét.

-Erről szó sincs!-mondtam hevesen.-Ez egy remek lehetőség neked! Kár lenne kihagyni!

-Biztos vagy benne?-nézett fájdalmasan, mire én csak bólogattam.

Közelebb lépett hozzám és a derekamat átkarolva hosszasan megcsókolt. Miután elengedett, óvatosan lehúztam az ujjamról az eljegyzési gyűrűt és a markába nyomtam.

-Sajnálom, hogy így alakult-könnyek csorogtak végig az arcomon és én csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire megbántom ezzel.

Elkomorodott arccal meredt a gyűrűre, amit aztán a zsebébe vágott.

-Én is-bólogatott aztán kisietett a szobámból. Utána mentem és megvártam amíg elköszön a szüleimtől és Miketól is, majd az előszobában állva ismét ketten maradtunk.

-Vissza jössz?-kérdeztem félve.

Megrázta a fejét:-Nemtudom.

Bólintottam, majd amolyan búcsú jelleggel megcsókoltam. Nem tolt el magától. Sőt! Egyre szorosabban húzott magához, aztán hirtelen vége lett a csóknak ő pedig elment. Néztem, ahogy a kocsi lámpája egyre kisebb lesz, ahogy egyre messzebb halad, majd végleg eltűnt.