Life is a bitch

Haley, Haley...

 Miután Thonyt megműtötték, az orvos közölte velem, hogy nem lehetek mellette, mert pihennie kell és majd csak látogatási időben jöhetek, ami holnap délután lesz. Még csak nem is láthattam őt.

Ki kellett szellőztetnem a fejem, ezért hazasétáltam az éjszaka közepén a csípős őszi levegőben. Adam az ágyában aludt és ahogy őt néztem megnyugvás töltött el. Olyan édesen szuszogott mint, ahogy Thony szuszogott mellettem minden reggel. Órákig tudtam volna nézni, ahogy alszik de a szemeim kezdtek lecsukódni, ezért felvettem a pizsomámat és befeküdtem a hideg ágyamba.

Nem aludtam jól, ezért korán felkeltem. Csináltam rántottát, aztán felhívtam Kimet.

-Nem tudnál ma helyettesíteni?-kérdeztem összeszorított fogakkal.

-Miért mi történt?-sóhajtott.

-Thonyt tegnap este megműtötték. Be akarok menni hozzá délután Adammal.

-Megműtötték?-csodálkozást észleltem a hangjában.-Ne aggódj, megoldom!-célzott a helyettesítésre.

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Örök hála!-örvendeztem.

-Ugyan már! Puszilom Adamet.

-Átadom-és már le is raktuk.

Bekapcsoltam a tévét és megnéztem a híradót, aztán anya is felébredt és elmentünk együtt bevásárolni, ahol elmeséltem neki a tegnap éjszaka történéseit. Mire hazaértünk, Adam felöltözve várt rám az ajtóban.

-Anyu! Mama!-mondta örömteli mosollyal az arcán.

-Szia kicsim!-mondtuk anyával egyszerre.

Bevittük a csomagokat, majd miután kipakoltunk belőle, elkezdtem palacsintát sütni Thonynak. Mikor végre 15:00-t mutatott a telefonom kijelzője, bepakoltam egy szatyorba a tányér palacsintát és egy kis gyümölcslevet, majd odamentem Adamhez.

-Hova mész anyu?-kérdezte nagy, barna szemeit rámmeresztve.

Muszáj volt hazudnom neki, hisz ha elmondom, hogy Thonyhoz megyek, valószínűleg ő is jönni akar majd velem, de nem hinném, hogy megértené, hogy mi is történik valójában.

-Találkozok az egyik barátnőmmel kicsim. Te megleszel ugye?-megsimogattam a kis arcát.

-Persze, csak siess haza. És ha találkozol apuval, akkor mondd meg neki, hogy szeretnék vele játszani-mondta lebiggyesztett szájjal.

-Rendben, megmondom neki-bólintottam, majd nyomtam egy puszit a fejére.

-Elkísérlek!-mondta Mike határozottan.-Nem akarom, hogy egyedül menj és amúgy is érdekel, hogy mi van Thonyval.

-Oké. Akkor menjünk!-sürgettem.

A kórházban szinte futólépésben haladtam a szoba felé, még Mike is alig tudta tartani a tempót. Aztán végre odaértünk. Csöndben mentünk be, próbáltam nem kopogni a magassarkúmban. Thony aludt. Levetettük a kabátunkat és én leültem az ágya melletti székre, ami még mindig ugyan úgy áltt ott, ahogy tegnap hagytam. Mike feltekerte a radiátort, hisz dermesztő hideg volt a szobában. Thony nagyon fehér volt, rémisztően fehér. Annyira rossz volt őt így látni. Mintha csak a szívemet markolászták volna.

Már egy órán keresztül síri csöndben hallgattuk a lélegzetvételeit, amikor végre kinyitotta a szemét. Visszafolytott lélegzettel vártuk, hogy megszólaljon, de nem tette. Csak pislogott.

-Szia-köszöntem megsimítva az arcát.

-Hogy vagy haver?-kérdezte Mike.

-Szarul-sóhajtott, majd magaelé húzva a kezemet, meleg puszit adott rá.-Hogy van Adam?

-Jól van. Hiányzol neki-mondtam.

-Elmondtad neki, hogy mi történt?-kérdezte és most először fordította felém a fejét.

-Nem-ráztam a fejem.-Szeretnéd látni?-bólintott.-Holnap behozom.

-Köszönöm-mondta hálásan.

-Meddig kell bent lenned?-kérdezte Mike.

-Egy hétig megfigyelnek, aztán ha minden jó, hazaengednek.

Körülbelül fél óra múlva jött a fekete leves, másnéven Haley. Besétált Thony szobájába a fájdalmas arckifejezésével és megállt az ágy előtt. Kezdtem beidegesedni a nő láttán.

-Hogy vagy?-kérdezte.

-Szerinted?-nézett rá felvont szemöldökkel Thony.

-Annyira sajnálom Thony! El sem tudod hinni, mennyire-ingatta a fejét.

-És?-kis szünetet tartott.-Mit kezdjek a bocsánatkéréseddel Haley?-fel volt háborodva, de jogosan.-Megműtöttek és te mostanáig be sem tetted ide a lábad.

-Sajnálom!-már szinte könyörgött.-Tényleg, de... Túl sok trauma volt ez nekem és nem tudtam mit csináljak-magyarázta.

-Képzeld, nekem is nagy trauma volt.

-Sajnálom-mondta ismét.

-Tudod mit, menj el!-utasította.

Haley ekkor már sírt. Nem mondott semmit, csak sarkon fordult és tett pár lépést az ajtó felé, majd hirtelen megfordult.

-Nem a tiéd a gyerek-mondta ki egyszerűen.

-Mi?-rámeredt.

Visszafolyott lélegzettel figyeltünk, hogy mi következik ezután.

-Ez a gyerek nem a tiéd!-mutatott a hasára.-A főnökömé.

-Normális vagy?-kérdezte Thony és felült az ágyán.-Hogy lehetsz ennyire önző?-már szinte üvöltött.

Nem hagyhattam, hogy az a nő, már megint rossz állapotba hozza, ezért kénytelen voltam közbelépni.

-Menj most el-felálltam és az ajtó felé tessékeltem.

Szó nélkül teljesítette a kérésemet és elhagyta a szobát.

-Azt hiszem én most megyek-szólt Mike.-Hívj ha kellenék!-mondta nekem, mire én csak bólintottam és ő is kiment a szobából.

Leültem Thony mellé az ágyra és csak néztem őt, ahogy minden összedől körülötte. A kezeim közé fogtam a fejét és felemeltem, hogy a szemébe nézhessek.

-Te elhiszed ezt?-kérdezte szomorúan.-Elhiszed, hogy ez megtörténhet velem? Hogy lehetek ennyire vak? Nyílvánvaló, hogy Haley egy ilyen nő. Hisz túlságosan könnyű volt őt megszerezni. Tudhattam volna.

-Ne magadat hibáztasd! Hisz erről egyedül csak ő tehet. Az nem a te hibád, ha megbíztál benne-ráztam a fejem.

-Soha többet nem akarom látni.

-Nem is kell! Elment és nem jön vissza-nyugtattam.

Nem szólt semmit, a gondoltaiba merülve bámult kifelé az ablakon.

-Nem érdemli meg, hogy rágódj rajta. Átcseszett elég csúnyán, de nem érdemli meg. Egyáltalán nem érdemelt meg téged-ráztam a fejem.

-Tudom-bólintott.-Csak az bánt, hogy már annyira beleéltem magam abba, hogy lesz egy lányom. Van egy csodálatos fiam és akartam egy gyönyörű kislányt is. És most kiderült, hogy öt hónapig hazugságban éltem. Mi van ha el sem mondja? Hány évig vagy évtizedig hiszem azt, hogy a saját lányomat nevelem, miközben nem is az enyém?

-Lesz még gyönyörű kislányod Thony! Bármelyik lány szívesen szülne neked kislányt vagy kisfiút.

Bármennyire is fájtak ezek a szavak, muszáj volt kimondanom őket, ha így megnyugtathatom Thonyt.

-Néha olyan hülyeségeket tudsz beszélni, Mia!-felnevetett.-Nekem nem kell bárki te kis buta-megsimította szőke hajamat és nyomott a fejemre egy puszit.