Life is a bitch

Playground

Egy hét telt el azóta, hogy Thony megtudta, hogy van egy kisfia. Nem hívott, nem írt, nem látogatott meg. Össze van zavarodva, akár csak én. Adam folyamatosan azt kérdezgeti tőlem, hogy ki az a bácsi, aki itt volt nálunk. Ha azt mondom neki, hogy ő volt az apukája, akkor látni akarja. Össze fog törni a kis drágám. Nem tehetem meg ezt vele.

-Ráérsz?-kérdezte Thony a telefonban.

-Igen-bólintottam.

Melegség öntötte el a szívemet. Még is akarja látni Adamet?

-Meg akarom ismerni a fiamat. Találkozunk a parkban?

-Fél óra múlva ott vagyunk!-mondtam boldogan.

Felöltöztettem Adamet, ráadtam a kis kabátját és a dínós sapkáját is. Én is kabátot vettem, hisz közeledett a tél és csípős szél fújt odakint.

Adam a kezemet markolászt, így indultunk el a parkba. Nem mondtam neki, hogy miért megyünk, azt akartam, hogy ott érje a meglepetés.

Ott állt Ő. Fekete kabátban, egy fának támaszkodva. Amikor meglátott minket, megindult felénk. Adam a mászóka felé akart húzni engem, de a magassarkúmban képtelen voltam olyan gyorsan menni, mint ahogy ő akarta. És egyébként is. Most sokkal fontosabb Thony. Megállt előttünk. Rám meredt. Dühös volt, de ez teljesen érthető. Nem szólt semmit és én sem szóltam egy szót se.

-Anyu!-kiáltott fel Adam. Mászókázni akart.

-Szia kispajtás.

Thony leguggolt a fia elé és egy kis plüssdínót adott a kezébe. Mondanom sem kell, hogy örült neki. A szemei csillogtak, ahogy a tárgyat a kezébe vette.

-Anyuanyuanyu!-mutogatta felém az újdonsült barátját.

-Mit mondunk ilyenkor?-kérdeztem.

Thony felé fordult és mondott egy köszönömöt.

-De anya...-kezdte.-Ki ez a bácsi?-suttogta megint.

Adam nagy szemeket meresztett rám és érdeklődve fürkészett. Thony is rámsandított, de nem szólt semmit.

-Nem kell bácsiznod kicsim-ráztam a fejem, miközben a karomba vettem a fiamat.-Ő az apukád-mondtam ki egyszerűen.

Adam látszólag elgondolkozott. Visszafojtott lélegzettel néztük a fiunkat. Majd nagy mosollyal az arcán Thonyhoz fordult.

-Akarsz játszani velem?-Thony arcvonásai megenyhültek.

Átvette tőlem a kisfiút és elindult vele a mászóka felé. Követtem őket és leültem egy közeli padra.

Adam boldog volt. Szinte kivirult. Öröm volt így látni a fiamat.

Miután megunta a mászókázást odaszaladt hozzám és felült mellém a padra. Thony is követte őt.

-Éhes vagyok anyu!

-Mit szeretnél enni?-kérdeztem.

-Meleg szendvicset!-mondta lelkesen.

-Gyertek el hozzám és csinálok nektek-ajánlotta fel Thony.

Jó ötletnek tűnt, de nem akartam találkozni Haley-vel. Nem akartam vele beszélni és nem akartam tudomást venni arról, hogy most ő fogja Thony kezét és nem én.

-Mia?-nézett rám kérlelő hangon.

-Rendben-bólintottam.

Felkapta Adamet és egymás mellett sétáltunk egy emeletesházhoz, ami csak pár sarokra volt a játszótértől.

-Milyen meleg szendvicset kérsz?-kérdezte Thony leguggolva a fia elé.

-Sajtosat-mondta és a kanapén ülve folytatta a játékot a dínóval.

-Te milyet kérsz?-nézett rám.-A szokásos tejfölöset?

-Igen-meglepetten válaszoltam. Mindig ilyet ettünk, ha melegszendvicsről volt szó.

-Haragszol?-kérdeztem kis idő elteltével. Nem válaszolt, csak csinálta tovább a vacsoránkat.-Sajnálom.

-Mindegy. Ezen már nem tudunk változtatni.

Tudom, hogy nagyon megbántottam. Azt is tudom, hogy nem fog könnyen megbocsátani, de még mindig jónak találom az akkori döntésemet.

Adamnek nagyon ízlett az apja által készített meleg szendvics ezért kért mégegyet. Thony nagy gonddal csinálta a fiának a második szendvicset amikor betoppant Haley.

-Sziasztok-mondta meglpetten és a szemöldökét ráncolva kereste Thony tekintetét magyarázatot várva.

-Majd később elmondom.

-Hát jó-fújta ki a levegőt.-Vettem babaruhákat és játékokat. Nézd milyen édes!-előkapott a szatyorból egy kis rózsaszín elefántot.

Döbentem ültem a fiammal az ölemben. Eddig észre sem vettem. Kétszer találkoztam Haleyvel, de föl sem tűnt, hogy babát vár. Persze az, hogy elmondjam Thonynak, hogy van egy kisfia sokkal fontosabbnak bizonyult, mint az, hogy megnézzem tetőtöl talpig az új barátnőjét. A vastag kabátban pedig fel sem tűnt.

Adam pont befejezte a szendvicsét, nekem meg pont túl sok dolog kavargott a fejemben, így amíg Haley áradozott a babaruhákról felkaptam a fiamat és elindultam vele az ajtó felé.

-Maradjatok még!-kérlelt.

-Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne-ráztam meg a fejem.

-Kérlek Mia! Szeretnék még egy kicsit veletek lenni!

Veletek.

-Van mit megbeszélnetek-néztem a Thony háta mögött álló Haleyre.

Beleegyezően bólintott.-Majd hívlak!