Egy idol húgának naplója [BEFEJEZETT]

Part 1

-Jeon Jungkook!!! Húzz ki a szobámból!!-ordítottam az idióta bátyámra aki már megint az én cuccaim között matatott.

A nevem Yuki, 15 éves vagyok. Van egy bátyám, pontosabban mostohabátyám, Jungkook, aki most tölti a 17-et. Anyu és Kook apja tavaly karácsonykor költözötek össze. Most 2013 májusa van.

-Nyugi van hugica-nézett rám vigyorogva hőn szeretett testvérem.

-Tudod hogy utálom ha így hívsz!-sértődtem meg- ANYUU!! Jungkook már megint nem hagy békén!

-Jaj, ne veszekedjetek már mindenen!- kiabált anyu a konyhából.

-Elnézést Lee mama!- velem ellentétben Jungkook nem szólítja a anyut úgy, mintha a saját anyukája lenne. Sokszor gondolkodtam rajta miért nem, amíg egyszer véletlenül meg nem láttam az igazi anyukája képét szorongatva sírni. Normál esetben kiröhögtem volna, de abban a pillanatban nagyon megfájdult a szívem. Biztos nagyon hiányzik neki. Én csak annyit tudok róla, hogy 3 évvel anyu és apu (én Jungkook apját szólítom apunak, mert az igazi apukámat nem ismerem) megismerkedése előtt meghalt autóbalesetben. Én örültem amikor bátyó apja es anyu összejöttek, mert mióta a születésemkor az igazi apám elhagyta anyát nem láttam egy férfihoz sem közeledni. Nem úgy Jungkook, akin látszott hogy nem örül annak, hogy az apja újra randizik.

-Gyertek le, kész a vacsi!- ezt meghallva egyszerre rohantunk le a lépcsőn. Ha nem is sok közös van bennünk, enni mindketten imádunk (nem mintha kövérek lennénk, bármennyit eszünk egyikünkön sem látszik meg).

-Apu még nem ért haza?-intézte Jungkook anyu felé a kérdést.

-Nem. Mostanában nagyon sokat túlórázik...- láttam rajta hogy aggódik. Őszintén én sem örülök annak, hogy mindig villanyoltás után ér haza. Persze ez nem volt mindig így, de mióta előléptették hétvégén sincs ideje ránk.

Vacsi után felmentem a szobámba olvasni, majd nemsokkal később elmentem tusolni és aludni.

Sziasztok! Ez az első olyan sztorim amit ki is rakok, úgyhogy remélem tetszeni fog :)