Egy idol húgának naplója [BEFEJEZETT]

Part 18

Az előttem lévő hatalmas tükörből láttam amint egy fiú belép a helyiségbe majd kézrázással és arcrapuszival köszön egy lánynak.

A fiú...Jungkook volt...

A lányt bár nem ismertem legszivesebben felpofoztam volna.

-...Ennyi lenne.- lapozott egyett a jegyzettömbjében a mellettem magyarázó férfi.- Még annyi, hogy a két modell melletted Jeon JungKook a BTS-ből és Park MinAh, a YPG Entertainment-től.
Bólintottam és amíg a fodrász előkészítette a terepet odamentem köszönni az újonnan érkezett munkatársaimnak. Kicsit félek Jungkook reakciójától, de nem bírom nézni ahogy az a ribanc a nyakán csüng.

-Helló!-léptem közéjük és próbáltam feltűnően közel állni mostohatesómhoz.

-Yuki?- döbbent le. Nos nem ilyen üdvözlésre számítottam.- Mit keresel itt? Vagy... hogy?-akadt ki nem kicsit.

-I-izé hát az úgy volt- gyorsan átgondoltam hogy is kéne beadagolni Kooknak a helyzetet majd kihúztam magam és elmagyaráztam, hogy felkért egy ismerősöm a Bighit-től.

-Értem- ingatta a fejét a fiú miután hallotta a történetet- tudod, nem akartalak belekeverni ebbe az egészbe, a szórakoztatóipar egyaltalán nem olyan buli mint aminek elsőre tűnik.

-Nem lesz baj, egyenlőre még csak erről az egy alkalomról beszéltünk- vontam meg a vállam.
Közben a beszélgetésből elég szépen kizárt lány megköszörülte a torkát.

-Én Park MinAh vagyok, örülök a találkozásnak!-nyújtotta felém a kezét, amit én kicsit kellemetlenül, de megráztam.

- Lee, illetve talán nemsokára Jeon Yuki, örvendek.-az erre a válszra egyáltalán nem számító lány eléggé lesokkolva állt.

-Öhm szép neved van. Nem is mondtad hogy megnősülsz.- intézte az utóbbi mondatot Jungkookhoz.

-Jaa nem dehogy csak a szüleink tudod 2 és fél éve járnak és nemrég szóbajött az esküvő- vakarta totál zavarban a tarkóját. Nem bírtam, kitört belőlem a nevetés. 

-Bocs nem akartam ilyen félreérthetően mondani- törölgettem a könnyeimet és próbáltam nem szétkenni a sminkem.

Beszélgettünk még és kiderült, hogy lehet kicsit félreismertem MinAh-t nem is olyan vészes a lány. Talán csak féltékeny voltam...

Nem nem nem. Ezt ki kell vernem a fejemből. Jungkook több mint valószínű, hogy hamarosan hivatalosan is a mostohatesóm lesz és még ha nincs is semmiféle vérszerinti kötelék köztünk, senki nem nézné jó szemmel ha lenne köztünk valami. Bár miért is lenne...az érzéseim- még ha elég halványak és bizonytalanok is- viszonzatlanok.

A fotózáson minden jól ment, igyekeztem apait-anyait beleadni. A képek elég jól sikerültek, a legrosszabbak talán azok amikor saját magamtól, instrukciók nélkül kellett beállnom ^^" 

Munka után Kookkal mentem haza, pontosabban hozzájuk mentünk a dormba, ahol a fiúk már uzsival vártak minket. Az asztalnál ülve sokat gondolkoztam a bandáról, a tagokról meg úgy mindenről. Próbáltam mindenkit egy kicsit jobban megismerni, de amikor Jungkook megszólalt megakadt rajta a tekintetem. Akárhányszor ránéztem, utána képtelen voltam levenni róla a szemem. Csak remélni tudtam, hogy ez senkinek sem tűnt fel...mint később kiderült ez nem így történt.

Evés után Suga önként felajánlotta, hogy segít nelem megágyazni, ami már eleve fura volt.

A szobába lépve becsukta maga mögött az ajtót és komoly arccal fordult felém.

-Yuki figyelj beszélnünk kell- kezdett bele mire nyeltem egy nagyot és leültem az ágyra.   - Én tényleg nem szeretek mások dolgaiba beleszólni, de ez most más. Őszintén, a vak is látja hogy bele vagy esve a maknae-nkba - a földre nézett-   nem szeretném ha ez bármiféle gondot okozna a bandánknak. Mi, tudod, most egy elég nehéz és érzékeny korszakon megyünk át most, úgy értem egyre több a rajongónk, ami persze jó, de ezzel együtt több lesz a pletyka és a hamis hír amik nem feltétlenül jóindulatúak...Tudod a fanoknak néha elég nagy fantáziájuk tud lenni.- nevetett fel halkan.

Csöndben hallgattam végig mondanivalóját és azt hiszem értem, miért aggódik, csupán azt nem, hogy mit tudnék tenni.

- Én csak védeni szeretném mindannyiunkat szóval remélem megérted. Ráadásul a cégünk sem díjaz semmiféle kapcsolatot- vakarta meg a tarkóját.- Nem én fogom megmondani mit csinálj, de kérlek tarsd észben amit hallottál.

Felállt és kiment a szobából. Én meg ott maradtam az ágyon, lelkileg kettétörve.
-Nem mindha magamtól nem tudtam volna ezeket- suttogtam sírástól akadozó hanggal. Felhúztam térdeimet és arcomat a kezeimbe temetve próbáltam sikertelül visszatartani könnyeimet.