Egy idol húgának naplója [BEFEJEZETT]

Part 2

Reggel nagyon korán keltem, ugyanis iskolába kellett mennem. Nem utálok suliba járni, de már nagyon várom a nyári szünetet. Gyorsan összepakoltam a táskám és lementem reggelizni. Jungkook már lent volt és a pult mellett kávézott. Nagyon gondolkozhatott valamin mert majdnem magára öntötte a kávéját amikor odaléptem mellé.

-Figyelj már oda!- ordítottam rá.

-Bocsi- mondta teljesen kifejezéstelen hangon. Meglepődtem hogy nem kezdett el veszekedni.

- Történt valami?

- Nem, semmi baj.

- Tudod hogy nekem elmondhatod, ha valami bánt- mosolyogtam rá és gyengéden megöleltem.

- Nem akarlak ezzel terhelni.

- Butus, tudod, hogy ez nem teher- suttogtam neki.

- Hát jó. Tudod van a bandánk. Tegnap megkeresett minket egy ügynökség, hogy nem akarunk-e náluk debütálni.

- Juj de szupi, ugye elfogadtátok az ajánlatot?- nagyon izgatott lettem a hír hallatára, mert szerintem elképesztően jó hangja van Kooknak és a barátai is mind tehetségesek. Én is nagyon jóban vagyok velük. Összesen heten vannak: Suga, J-Hope és Rap Monster rappelnek és V, Jimin, Jin és Jungkook alkotják a vokált. Persze ezek csak a művészneveik, de égész ötletesek.

- Szeretnénk, de nagyon kevés időnk van a debütálásig.- lenézett a kávéjára és  lassan kevergetni kezdte.

- Nem értem, mi ezzel a baj?

- Ez túl nagy felelősség..Kell egy saját szám koreográfiával és persze magántanulóknak kéne lennünk.- láttam rajta, hogy teljesen tanácstalan.- És...titeket sem szeretnélek elhanyagolni.- emelte rám tekintetét.

Habár én hihetetlen izgalmat éreztem a hírtől, az ő szemeiben inkább aggódás tükröződött.

- Legalább próbáljátok meg! Bár én se szívesen lennék magántanuló, de legalább megvalósíthatnád az álmod!- biztattam, abban reménykedve, hogy beadja a derekát.

- Még megbeszéljük a fiúkkal.- megpaskolta a fejem, majd felment a szobájába öltözni. Örültem, hogy mosolyog, mégha ez a mosoly nem is volt teljesen őszinte.

Gyorsan reggeliztem, majd felöltöztem én is. Az iskolám szerencsére nincs messze így mehetek gyalog. Szeretek reggelente egy kicsit sétálni és gondolkodni, pláne a nyári reggeleken. Jungkook busszal szokott menni, mert a művészeti gimit a város szélére rakták.

Az odafele úton azon gondolkoztam, hogy ha a fiúk sikeresen debütálnak és be is futnak, akkor Jungkook is olyan keveset lesz otthon mint apa. Ezt nagyon nem akarom. Félek, hogy teljesen elfelejt majd minket és itt fog hagyni, hogy Amerikába menjen. Hirtelen egy könnycsepp gurult le az arcomon..majd még egy. Nem akartam felpuffadt, piros szemekkel az osztályom elé állni, ezért inkább lehajtott fejjel tértem rá egy kerülőútra. Amikor újra felnéztem egy számomra eddig ismeretlen utcában voltam. Megijedtem, hogy hol lehetek, milyen messze az iskolámtól. Gyorsan levettem a táskám és a telefonom után kezdtem kutatni. Ekkor ugrott be, hogy ott hagytam az ágyamon töltőre dugva, mert pont lemerült reggelre. Teljesen lefagytam, amikor valaki megfogott hátulról. Sikoltottam volna, de befogta a számat a férfi aki elkapott. Össze vissza kapáltam de nem eresztett. Végül beleharaptam a kezébe és ettől a földre hajított és belerúgott a hasamba. Összeszorítottam a szemeim és egy ideig csak fájdalmat éreztem, aztán már azt sem.