Egy idol húgának naplója [BEFEJEZETT]

Part 13

Épp naplemente után pár percel indultunk. Az ég gyönyörű, rózsaszín színekben pompázott. Az egész olyan..romantikus..Ebbe a gondolatomba belepirulva hajtottam le a fejem majd a szemem sarkából Jungkookra néztem. Térdfölé érő világoskék farmer, egy sima fehér póló és egy nyaklánc. Haja összevissza volt fésülve, mégisem tűnt kócosnak vagy hanyagnak. Nagyon jól nézett ki, bár minden nap hasonlóan öltözködik, most valami mégis más volt...

Csöndesen sétáltunk egymás mellett. Már egy ideje csak a madarak csicsergését és lépteink zaját hallgattuk amikor a mellettem sétáló fiú megköszörülte a torkát és lelassított.
-Erre.- mutatott balra és letért az útról.
Elhúzott egy faágat, majd lesegített a lejtőn. Az úttól nem messze leültünk egy füves dombra. Innen szinte az egész várost látni lehet. A nap már a horizonton volt, pár perc múlva pedig teljesen eltűnt Szöul felhőkarcolói mögött.
-Yuki- törte meg a csendet. Felé fordultam és elvesztem mélybarna szemeiben.
Sötétedni kezdett és a levegő is lehült. Kirázott a hideg.
-Csukd be egy kicsit a szemed-mondta és elmosolyodott. Úgy tettem, ahogy kért. Matatott egy darabig, majd érztem hogy közeledik és engem átölelve piszkált a hajamnál. Kicsit zavart, hogy nem látom mit csinál, vagy mire fel ez az egész, de élveztem. Olyan kellemes illata van. Mikor éreztem hogy távolodik kinyitottam szemeim. Egy nyakláncot találtam a nyakamban.
-Jungkook...ez..ez gyönyörű.- néztem meghatódva az ékszerre. Két szív lógott egy vékony ezüstláncon.
-Nézd csak- megfordította a medált. Elkéledve és meghatódva néztem először arra ami Kook mutatott majd rá. Az egyik szivecske hátuljába az én nevem, a másikba Jungkooké volt glavírozva. Könybe lábadt szemmel öleltem magamhoz egyetlen bátyámat.
-Köszönöm.- suttogtam a vállába. Kezét a hátamra csúsztatta és közelebb húzott magához, ezzel minden távolságot megszűntetve kettőnk között.

Nem is tudom meddig ülhettünk így. Mire felnéztem már sötét volt körölöttünk. A csillagok eszméletlen szepen ragyogtak. Egymás kezét fogva indultunk haza.

Otthon összeszedtem a pizsamám és a törülkozőm és bementem a fürdőbe. Áztattam magam a forró vízben egy darabig majd megtöröltem magam és belebújtam a pizsamámba. Odaléptem a csaphoz és már félálomban kezdtem el fogatmosni. Amilyen ügyes vagyok sikerült a könyökömmel levernem a mosdókagyló szélére rakott fogmosópoharat. A pohár nagy csattanással ért földet tartalma pedig egy az egyben rámborult.
-Ahj ez is csak én lehetek. - dühöngtem magamban.
Levettem elázott felsőm és a szárítón lévő tiszta ruhák között kezdtem keresgélni egy új után. Pechemre a saját cuccaim közül csak egy nadrág volt kiterítve. Felvettem tehát Jungkook egy kissebb pólóját- ami még így is a térdemig ért- majd egy ronggyal feltöröltem a tócsát a padlóról.

Teljesen kimerülten dőltem le az ágyamra és átadtam magam az álomvilágnak. Szinte azonnal el is aludtam aminek köveztében reggel korán felkeltem.

Mivel nem tudtam mihez kezdeni magammal felöltöztem-felvettem a nyakláncot is-és csöndesen bekukucskáltam bátyám szobájába. Még alszik. Lementem a konyhába összeütni valami reggelit. Mivel lehet, hogy csak sok idő múlva reggelizhetünk újra együtt szívem-lelkem beleadtam abba az omletbe amit szív alakúra akartam volna megsütni,de most inkább hasonlít egy krumplira..mind1 a szándék a fontos. Végül egy mézeskalács forma segítségével több kis szivecskét szaggattam ki és így tálaltam.
-Mi ez a jó illat?- dugta ki kócos fejét a szobájából Kook is.
-Omlett- mosolyogtam rá- Gyere enni.
Bólintott és helyet foglalt az asztalnál.
- Ez de aranyos-nevetett fel a tálat látva.- Nagyon szép, köszönöm az ételt!
Evés közben mindenféléről beszélgettünk. Próbáltuk húzni az időt, bár mindketten pontosan tudtuk, hogy lassan el kell búcsúznunk.

Amikor Jungkook már az ajtóban állt összeszorult a szívem. Nagyon fájt, hogy itthagy de nem akartam megnehezíteni a dolgát. Neki legalább vannak álmai. A kapuban ott állt a hatalmas elsötételt ablakú kisbusz, benne a többi taggal. Mindenkitől elköszöntem, Jungkooktól is egy hosszú öleléssel, végül már a menedzser szólt, hogy indulni kéne. Ott álltam és integettem amíg a jármű el nem tűnt a sarkon. Amint beléptem a hatalmas, üresen álló házba, máris egyedül éreztem magam benne. Hiányzik. Hátamat nekidöntöttem az ajtónak és a földre csúszva éreztem, hogy nem bírom tovább. Csöndesen sírtam. Órákig. Végül lépteket hallottam úgyhogy felálltam és bementem a fürdőbe rendbeszedni magam. Aput már egy hatalmas (mű)mosollyal köszöntöttem. Nyakába ugorva mondtam, hogy a fia már nincs itthon.
-Tudom, már beszéltem vele telefonon. Azt üzeni, hogy majd minden este fel fog hívni.- nézett a szemembe.
A következő percben anya is megérkezett. Ő még tegnap éjjel beszélt Jungkookal, hallottam fürdés közben.
-Szia Anya!- üdvözöltem őt is egy öleléssel.

A nap hátralévő részét a szobámban töltöttem, főleg tanulással. Ez most az egyetlen dolog ami eltereli a figyelmemet.
Vacsoránál megbeszéltük, hogy most egy darabig mindenki itthon marad aminek nagyon örültem, mert már rég töltöttünk el úgy időt, hogy mindketten ott voltak. Kár, hogy pont most kellett Jungkooknak elmenni.

*nincs átolvasva, bocsi a hibákért*

Utólag is boldog szülinapot minden bolondnak 😜😄🎉