Egy idol húgának naplója [BEFEJEZETT]

Part 6

Elmentem fürödni, pontosabban mentem volna, ha Jungkook be nem nyit miközben veszem le a fölsőm. Volt rajtam melltartó, úgyhogy nem akadtam ki rajta. Kook annál inkább.
- Bocs..izé...én..-csak állt és bámult. Nem értettem mi a baja, nem most lát először fehérneműben.
-Ömm.. Semmi baj-vigyorogtam, majd amikor láttam hogy nem szándékozik kimenni becsuktam előtte az ajtót.

/Jungkook szemszöge/

Épp mentem volna tusolni,de amikor benyitottam a fürdőbe ott volt Yuki melltartóban. Nem tudom mi üthetett belém, nem most láttam először fehérneműben..de valahogy mégsem tudtam megszólalni. Csak álltam ott és bámultam tökéletes alakját, pedig tudtam hogy ez illetlenség. Végül Yuki becsukta előttem az ajtót. Nekidőltem a falnak és belemarkoltam a felsőmbe. Úgy kalimpálózott a szívem mintha ki akarna ugrani a helyéről.
Tényleg nem értem mi volt velem akkor... Hiszen ő a testvérem! Még ha nem is vérszerinti. Nem foglalkozhattam sokáig ezzel, hiszen nyakuknon a debütálás. Elmentem a táncterembe és egész este gyakoroltam a koreográfiát, próbálva kizárni az érzéseimet.

/Yuki szemszöge/

Jungkook egész este nem jött haza. Aggódtam hogy mi lehet vele ezért felhívtam Hoseok-ot.

- Hali! Nem láttad bátyót?
- Dehogynem...itt alszik, mint egy óvodás.
- Hol?
- Hát a gyakorlóteremben, amit az ügynökségtől kaptunk. Átküldöm a címét és gyere el Kook-ért! Amúgy összevesztetek?
- Nem, semmi ilyesmi..mindegy megyek!

Amikor odértem Jungkook már nem volt ott.
- Hol van?- támadtam le szegény Namjoon-t.
- Ki?
- Hát Jungkook!- elég ideges voltam. Egész éjjel nem aludtam semmit, aggódtam érte, fel se hív aztán amikor utána megyek elfut előlem.
- Jaa, hogy JK?! Hát..ő már rég lelépett.
- Aish...Köszi.- fogalmam sincs hogy hol keressem..fantasztikus.
- Tényleg! Majdnem elfelejtettem. Mondta, hogy ha keresed adjuk át, hogy abban az étteremben van ahova először mentetek kajálni.
,,Ahova előszőr mentünk"...? Megvan! Egy ősrégi koreai vendéglőben találkoztunk először, amikor anyu bemutatta nekem Kookot meg az apukáját. Na de miért pont oda ment? És vajon hol van ez az étterem? Sem a nevére, sem arra, hogy hol van nem emlékszem.
- Rendben. Remélem ott lesz.- és ha nem lesz ott? Hol keressem akkor?
- Okay. Sok sikert!- azzal ment is a dolgára. Megpróbáltam felhívni Kookot, de nem vette fel. Lehet nincs is nála a mobilja. Kijöttem az épületből és szétnéztem. Na most merre?- kérdeztem magamtól. Keresgéltem egy kicsit a telefonom térképében, hátha jelöli ezt a helyet. Van a közelben egy étterem. Fogtam egy taxit és elvitettem magam a szóban forgó vendéglőhöz.

Mivel az egész napos macska-egér játék után sem találtam, hazafele vettem az irányt. Amikor az ajtóhoz értem láttam hogy nyitva van. Az első gondolatom az volt, hogy biztos betörtek, de mivel elég békés környéken lakunk ezt kivertem a fejemből. Óvatosan beléptem a házba ahol semmi szokatlant nem láttam. Minden a helyén van. Hála isten! Biztos csak én hagytam nyitva az ajtót a nyagy rohanásban. Fölmentem az emeletre, ahol Jungkook szobájából matatást hallottam. Felkaptam az első tárgyat ami a kezembe került ( a seprűhöz tartozó lapátot), berohantam a szobába és fejbe ütöttem az embert aki bentvolt.
- Mi a fene?- fordult meg az illető, aki nem más volt, mint Kook. Hupsz. Nem számítottam arra, hogy hazajött amíg kerestem.- Yuki,te mi a fenét csinálsz??
- Jeon Jungkook, te idióta! Azt hittem betörő vagy! Meg amúgy is, hogy képzeled hogy nem jössz haza és még csak fel sem veszed a telefont??- tört ki belőlem. Pedig nem akartam ennyire leordítani a fejét.
- Bocs...én..-nem tudta befejezni a mondatát, mert ráborultam és elkezdtem bőgni,mint egy óvodás... Talán néha túl érzékeny vagyok...A végén már annyira szorítottam, hogy alig kapott levegőt.- Nem akartalak megijeszteni. Megbocsáltasz?
- Meg te bolond! De soha többé ne csinálj ilyet! És mi volt az az éttermes dolog?- löktem el magam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Melyik? Csak annyit mondtam a fiúknak, hogy a közeli étterem felé sétálok, ahova pár napja mentünk volna először, ha keresnél mondják meg neked. De aztán nem mentünk amiatt a ,,kis" incidens miatt.
- Oh...Óó én megfojtom Nam-ot!- tört ki belőlem a nevetés.
- He?
- Semmi, semmi. Megyek csinálok vacsit! Anya írt sms-t, hogy egy értekezlet miatt ma későn jön.
- Oks. Megyek segíteni.
Elfőzőcskéztünk, majd egy film kiséretében megvacsoráztunk. Lasagne-t csináltunk, ami egész jó lett ahoz képest, hogy kétszer újra kellett kezdenünk mert kiömlött, odaégett, satöbbi. A film vége felé annyira elfáradtam, hogy Kookie mellkasára raktam a fejem, ahol el is aludtam. Éreztem, ahogy szuszog, majd megsimogatja a fejem. Aztán teljesen átadtam magam az álmok világának.
- Szeretlek...

Hellóka! Remélem tetszett ez a rész! Köszi, hogy elolvastad!❤❤