Egy idol húgának naplója [BEFEJEZETT]

Part 7

Reggel Jungkook mellkasán ébredtem. Amikor megláttam az órát egyből felpattantam, ugyanis már fél 8 volt és bátyónak suli van.
- Jungkook! Hjá, Kookie!!! Suli van, kelj már fel!- végül fejbevágtam egy párnával.
- 5 perc.
- Annyi időd már nincs, fél 8 van!- végül ráhagytam és elmentem szendvicset csinálni. Gondoltam teszek a táskájába is, hogy ne minden nap büfés kaját egyen. Amikor kijöttem a konyhából ő már startra készen állta az ajtóban.
- Nahát, ez gyors volt.- végignéztem rajta, mint ahogy anya szokta ellenőrizni minden nap, hogy nem csak úgy kirángatott valamit a szekrényéből, hanem normálisan felöltözött- Ez a tied.- nyújtottam át a szendvicseket.- Az egyiket edd meg a buszon! És itt van egy esernyő is, tedd el, nehogy megázz!-mondtam, zavaromban sokkal inkább a padlónak.
- Igenis ovónéni! Am köszi, kedves tőled.- azzal felelelte a fejem és lágyan nyomott egy puszit az arcomra. A következő pillanatban már rohant is a buszmegálló felé.

Reggeli közben az este történteken gondolkodtam. Pontosabban azon, hogy azt álmodtam, hogy Jungkook azt mondta, hogy szeret. Az arcom tiszta piros lett és zavaromban csak lehajtottam a fejem az asztalra. Még jó hogy nem lát senki. Amikor már majdnem elaludtam, a telóm pittyenése törte meg a csendet a házban. SMS-t kaptam anyutól. Dörzsöltem párat a szememen és hunyorogva néztem a vakító kijelzőre.

,,Szia kicsim! Képzeld a főnököm beszervezett egy csapat építő tréninget ma déutántól. Haza megyek csomagolni, majd megbeszéljük! Puszi!"

Anyu egy fél óra múlva már itthon is volt. Segítettem neki összepakolni a bőröndjét. Mondta, hogy egy hétig nem lesz itthon és hogy apu sem lesz túl sokat velünk.
- De biztos, hogy minden rendben lesz?- mint mindig, most is túl aggódja a dolgokat.
- Persze! Mi baj történne? Hiszen csak egy hétre mész. Tudunk vigyázni magunkra.
- Jó, jó, de majd minden nap hívj! Vagy legalább üzenj!
- Oks, hívni foglak.- mosolyogtam anyára.- De mostmár indulj mert itthagy a busz!
- Oh, igazad van.- rápillantott az órára, majd megölelt, megpuszilt és olyan tipikus ,,anyukásan" megigazította a hajam. Mintha egy pillanatra némi büszkeséget is láttam volna a szemében.- Szervusz kicsim! Akkor egy hét múlva jövök. Vigyázz magadra.
Kimentem a tornácra integetni és megvártam amíg elmegy a busz. Munkahelyi bérelt busz volt, úgyhogy ide jött elénk.
Ezután felhívtam Jungkookot és elmondtam neki mi a helyzet. Ő speciál örült neki hogy anyu lelépett. Én kevésbé.. Így is keveset van otthon.

Felmentem a szobámba és zenét hallgatva rajzoltam egy kicsit. Most éppen egy animéből próbálok egy karaktert rajzolni (több-kevesebb sikerrel). Amikor meguntam úgy döntöttem elmegyek sétálni. A házból kiérve egyből a régi játszótér felé vettem az irányt. Hintázás közben újra eszembe jutott az álmom. De ezúttal letudtam azzal, hogy minden nagytesó mondja néha-néha a húgának, hogy szereti, mégha csak az álmaiban is.

Nem maradtam sokáig. Amúgy sem szeretek sokáig kimaradni, de a múltkori eset óta főleg nem. Ha most megtámadnának nem lenne itt Jungkook, hogy megmentsen. Mire hazaértem ő már otthon volt.
- Szia! Milyen napod volt?
- Nem túl jó..- húzta el a száját.- bejött az ügynökségtől két fickó és bejelentették hogy mától magán tanulók vagyunk mind a heten. Senki sem volt oda a hírért.
- Hm értem... Ez elég szívas, de a debütálás után nagyon elfoglaltak lesztek.- küldtem felébegy szomorú mosolyt-Nem lenne időtök normálisan suliba járni..
- Tudom.- sóhajtott fel.
- Kérsz valamit enni?- próbáltam felvidítani.- Én mindjárt éhenhalok.
- Mit eszünk?- csillant fel a szeme.
- Megmelegíthetem a tegnapról megmaradt lasagne-t. Az jó?
- Ühüm. Kapcsolok zenét.- berakott egy CD-t a Hi-Fi-be, amiről az egyik kedvenc számom kezdett el üvölteni.
- Szeretem ezt a számot.- kiabáltam Jungkooknak. Majd amikor elkezdődött a szöveg énekelni kezdtem..inkább kornyikálni..mindegy.
-Mit mondtál?
- Halkítsd le!- tekintetéből egyből látszott, hogy nem érti amit mondok. Odamentem lehalkítani a Hi-Fi-t, de ő elkapott a derekamnál és megpörgetett a levegőben. Miután majdnem levertük a csillárt, egy hatalmas puffanással landoltunk a földön mindketten.. Csak ott feküdtünk a puha szőnyegen és nevettünk a saját bénaságunkon.
- Kicsi a rakás!- hallottam egyszer csak Jimin hangját a bejárat felől, de mire megfordultam volna, már rajtam feküdt három fiú. Mint később kiderült Jimin, V és Hobi. A maradék három csak állt és röhögött. Pontosabban csak Namjoon és Suga ácsorogtak a szemüket forgatva, Jin pedig fetrengve fogta a hasát és nevetett. Ezt a képet végül Jungkook nyögése szakította meg.
- Srácok! Nem kapok levegőt!- szerncsétlen...ő volt legalul. Mindenki felkellt a földről és a kanapéra települtek. Jin odament a Hi-Fi-hez és egy kicsit lejjebb vette a hangot, hogy beszélgetni is tudjunk. Ekkor megszólalt a Fantastic Baby című szám a BigBang-től, amire .indenki felugrott és táncolni kezdett. A koreográfiát mindenki jól ismerte, hiszen ez az egyik közös kedvenc dalunk. Én a szám közepén leléptem és elkezdtem csinálni a vacsit és szedtem elő nasit is.
A buli végül késő estig tartott. Miután mindenki kitáncolta magát megnéztünk egy filmet. Persze horrort....Senkit sem érdekelt, hogy én nem szeretem a gyilkolászós filmeket. Végül az egész alatt csak sikítottam, bőgtem és szorongattam Jungkookot.
A film után úgy döntöttünk, hogy mindenki nálunk alszik. Apu úgysem fog ma már hazajönni, max holnap reggel. Elmentünk egyessével tusolni, majd lefeküdtünk aludni. Jungkook velem aludt, az ő szobályában Namjoon és Jin volt, anyuékéban Jimin és Hoseok, a nappaliban pedig Yoongi aludt a kihúzhatós kanapén és Tae egy felfújható vendégágyon. Rég aludtam olyan jól, mint azon az estén. Talán a sok ugrálástól vagy csak mert Ő feküdt mellettem. Bármit megadnék azért, hogy minden nap az ő tökéletesen egyenletes szuszogására aludhassak el.