Egy idol húgának naplója [BEFEJEZETT]

Part 19

A szívem ebben a pillanatban kábé olyan lehetett mint a vendégszoba, melynek ágyán összegörnyedve kuporogtam. Sötét és üres.. Ebbe a sötétségbe végül Jin hozott egy kis világosságot.

A helyiségbe Jin lépett be és feloltotta a villanyt. Szemeimet nagy pislogásokkal próbáltam az erős fényhez szoktatni, majd miután ez sikerült rá néztem. Arcáról le lehetett olvasni hogy aggódik. Vajon hallotta az egészet vagy csak YoonGi küldte?

-Jin..- öleltem át. Úgy szorítottam, mintha soha nem akarnám elengedni.
Elmondtam neki mindent ami bántott és ő némán végighallgatott. Amikor újra rám akart jönni a sírógörcs hozott egy bögre teát és a hátamat simogatva csitítgatott. Örökre hálás leszek neki ezért.

Miután valamennyire összeszedtem magam együtt mentünk ki a nappaliba, ahhol a többiek épp filmnézéshez készülődtek. Yoongi, Jimin és Hoseok a kanapén, előttük Tae a földön ült. Jin lehuppant a babzsákfotelbe és pedig a fotel mellett hasaló Kook mellé kuporodtam, a lehető legmesszebb Yoongi-tól. Namjoon a szobájában volt, sajnos még ilyenkor is dolgozik..A film elkezdődött és amíg engem egyálltalán nem kötött le, mindannyian csillogó szemekkel nézték. A szemem már majdnem lecsukódott és ásitozni kezdtem. Erre az eddig hasalva elterülő fiú hirtelen felült és egy párnát az ölébe rakott majd párszor megütögette, jelezve hogy dőljek oda. Finoman ráhelyeztem a fejem és lecsuktam szemeim. Jungkook finoman végighúzta a kezét az oldalamon, majd a hajamat arrébtűrte és mutatóujjával cirógatta az arcom. Éteztem hogy közelebb hajol és egy rövid puszit nyom az arcomra...túl rövidet. Lehelletét még sokáig éreztem a bőrömön, egészen addig amíg egy hirtelen mozdulattal fel nem egyenesedett. Valaki odalépett hozzánk és egy takarót terített rám. Biztos voltam benne, hogy Jin volt, de mint kiderült tévedtem.

-Mit mondtál neki?- hallottam Kook lágy hangját a fejem fölül.

- Ühm... Semmit.- ez a hang mély volt és dörmögős. Teljesen más mint az előző.

- Suga ne szórakozz velem az isten szerelméért tudom hogy történt valami.- Yoongi? Nehogy elmondja neki. Nem szabad tudnia! Belül szinte már ordítottam.- Hobi halkítsd már le a tévét, nagyon ordít.

Ha eddig a tévé zajától nem tudtam aludni, emiatt a beszélgetés miatt egész éjszaka forgolódni fogok. - gondoltam magamban és igazam is lett. Nem aludtam szinte egy órát sem és reggem borzalmasan sötét karikákkal a szemem alatt ébredtem. Tudom, hogy csak idő kérdése amíg Jungkook ki nem szedi Yoongi-ból ami akkor történt.
-Ajjj- párszor megráztam a fejem, hátha úgy kimennek belőle ezek a gondolatok. A dolog fordítva sült el, teljesen elszédültem és nekimentem a szobájából éppen kómásan kitántorgó Jiminnek.- Bo-Bocsi- néztem totál piros fejjel a fiúra.

-Ugyan nemgáz- nevette el magát és folytatta útját a mosdó felé. Kicsit megnyugodva botorkáltam ki az étkezőasztalhoz aminek a lábába sikeresen bevertem a térdem.

Ezután az egész napom ilyenre sikeredett, a nap végére az egész testem tele volt kék-zöld foltokkal. És ha ez még nem lett volna elég, akárhányszor Jungkook-ot és Yoongi-t egyszerre láttam távozni egy helyiségből kissebb szívrohamot kaptam. Persze ezt rajtuk kívül az összes fiú észrevette. Jin csinált nekem kávét, Hoseok egész nap próbált valahogy életet lehelni belém. Taetae vicceket mesélt és produkciókat mutatott be (najó ez tényleg vicces volt, nem minden nap látja az ember Taehyungot amint éppen próbál lemenni hídba) plusz akár hányszor elmentem mellette bízatóan belebokszolt a vállamba (neki köszönhetően a vállaim is kékek lettek), Jimin pedig aggódó pillantásokat küldött felém félpercenként. Nekik köszönhetően vacsorára sikerült összeszednem magam. Miután befejeztem az evést- pontosabban a kaja szétturkálását, mert hiába csinálta Jin a kedvencem, nem volt étvágyam- egy másik tányérra egy jó nagy adagot szedtem és tálcán, evőezközökkel meg egy pohár vízzel együtt bevittem a csapat leader-éhez aki a mai napot is munkával töltötte. Nam hálasan megköszönte és bár mosolygott, láttam rajta hogy nagyon fáradt. Már épp kimentem volna de az ajtóban megtorpantam és visszanéztem a papírok főlé görnyedő ,,szörnyetegre".
 
-Tudok segíteni?- kérdeztem végül. Ő csak rámnézett, elmosolyodott és megrázta a fejét.

-Nem kell, köszi, menj csak.- jött végül a válasz.

- Rapmon- mondtam kicsit komolyabban, amire ide is kapta tekintetét- Segíteni szeretnék.
Ezután már nem ellenkezett, belátta, hogy igenis elkell egy segítő kéz. Elhasalva az ágyán kezdtem el kitöltögetni papítokat a fiúk adataival.

Éjfél körül végeztünk, mikor kimentünk a nappaliba még mindenki ébren volt. Bár a srácok úgy néztem Mon-ra mint aki az Északi-sarkról jött vissza miután megmászta a Mount Everest-et, az ő dolga egyből az volt hogy kiossza a holnapi teendőket.
A maknae-line vásárolni megy, Jin szokás szerint főz és mosogat, én takarítok, JHope ablakot pucol, őmaga meg a kertet rakja rendbe, amiben Sugára is számít, de mind tudjuk hogy ez halott ügy :) Röviden helyrerázzuk a lassan élhetetlenül rumlis házat. Tae komoly arccal közelített Rapmon felé mejd elröhögte magát és megveregette az idősebb hátát, mint aki elhitte, hogy ez csak egy rossz vicc volt. Hát nem :) :)

_____________________

Nos itt van az új rész, ami talán uncsi lett, úgyhogy bocsi mindenkitől. 😔
❤❤❤