Egy idol húgának naplója [BEFEJEZETT]

Part 4

Hajnalban hangos szirénázásra ébredtem. Olyan 3-4 óra lehetett. Hallottam ahogy az orvosok rohannak a folyosón. A hasam még fájt egy kicsit, de már fel tudtam állni. Kinyitottam az ajtót és megkérdeztem egy nővért, hogy mi történt.
-Elnézést! Mi történt? Behoztak valakit?
-Igen, egy veled egykorú kislány autóbalesetet szenvedett. Az apukája és a testvére volt még az autóban, de ők jól vannak.-olvasta fel az aktát amit a kezében szorongatott.
-De ugye ő is jól lesz? Ugye meggyógyul?- nagyon sajnáltam a lányt. Szegény testvére és apja is mit élhet át...
- Nem tudok semmit mondani, sajnálom. Most lesz egy műtéte és majd meglátjuk mi lesz.- erre már nem tudtam válaszolni, mert egy orvos nekemütközött és elestünk mindketten. Egy külföldi, fiatal fiú volt, mégis látszott rajta, hogy jó orvos, aki érti a dolgát.
- Jaj, nagyon sajnálom,ugye jól van?- A névtáblája szerint Will Housetonnak hívják.
- Minden rendben. Nekem kellett volna jobban figyelnem.- mosolygott kedvesen és felsegített. Most hogy jobban megnézem, egész helyes. Elkaptam a tekintetem róla, mielőtt feltűnne neki hogy őt bámulom.- De most menny vissza a szobádba, nehogy megint elsodorjon valaki. Nagy most a felfordulás.
Lehajoltam és segítettem felszedni az orvos kezéből kiesett lapokat. Az egyik lapot megfordítva egy ismerős arccal találkoztam. Támadóm kórlapja volt. Kang JiHyun, 43 éves, agyrászkódás.
- Ömm..izé...rendben..már itt sem vagyok.- kicsi megnyugvást érezve visszacsúsztattam a lapot a dossziéba és Dr. Houseton kezébe adtam.

/Reggel/

Anya hozott be másik ruhát, könyvet meg füllhallgatót a korházba. Ma este már haza mehetek, de a napot meg bent kell töltenem. Lementem a büfébe reggelizni, ahol ott volt Dr. Houseton is.
Leültem mellé egy kávé és egy kakaóscsiga kíséretében. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben.
- Jóreggelt!-köszöntem vidáman.
- Szia! Yuki igaz?
- Igen.-bólintottam- Ön meg Houseton doktor, ha nem tévedek.
- Szólíts csak Will-nek.- nevetett fel.
- Kérdezhetek valamit? A hajnalban behozott lánnyal mi lett? Ugye jobban van?
- Igen, már jobban van. Egyelőre stabil az állapota.- megkönnyebültem, hogy nincs életveszélyben.
- Hála istennek!-örvendeztem teli szájjal. Szerintem totál hülyének nézett.

Elköszöntem és visszamentem a szobámba zenét hallgatni. Szeretem az amerikai zenéket is, de a kpop-nál nincs jobb. Főleg BigBang-et szoktam hallgatni. Őket mindenki szereti. Jungkook és a fiúk (főleg Jimin) is fölnéznek rájuk. Ebben a pillanatban beléptek az emlegetett szamarak.
- Sziasztok! Milyen kedves tőletek, hogy eljöttetek!- mind a heten ott áltak az ajtóban.
- Ez csak természetes!- adott át egy csokor virágot Namjoon, aminek a közepén egy kis maci is volt. Jintől kaptam még bonbont is. Mosolyogva vettem át az ajándékokat és lerakram az ágyam mellett lévő éjjeliszekrényre.
- Aish, komolyan...hogy lehetsz ilyen béna?- hát igen. Az vagyok...
- Yoongi, vegyél már vissza! Te is tudod, hogy nem ő tehet róla!- állt védelmembe Jimin.
Jungkook leült az ágyam szélére és megsimogatta a fejem.
- Legközelebb légy óvatosabb!- láttam rajta hogy mindjárt elbőgi magát ezért gyorsan magamhoz húztam egy ölelésre.
- Hülye.- ez persze nem szidásból mondtam. Néha olyan mintha én lennék az idősebb, olykor-olykor viszont imádok kistesó lenni.
Beszélgettünk még egy kicsit, aztán beszólt az orvos a kórterembe, hogy vége a látogatási időnek. Sajnáltam hogy el kellett menniük és azt is, hogy nem Will az orvosom...ez az öregember olyan ilyesztő..
- Rendben kisasszony, most vérvétel jön, és ha minden rendben lesz hazamehet.
Fantasztikus...- gondoltam magamban és odanyújtottam a karom amit lefertőtlenítet, majd levett kb. 1 dl vért. Azt hittem el fogok ájulni.
-Ugye nem is fájt?- próbált az orvos kedvesen mosolyogni, kevés sikerrel.
- Nem..-nyögtem ki végül. Mégsem mondhatom, hogy kishíjján összeestem. A karom utána még órákig sajgott, ha behajlítottam elkezdett vézerni, plusz tiszta kék-zöld lett. Amikor délután Jungkook és apu bejött meglátogatni egyből észrevették a hatalmas lila foltot rajtam.
- Miért ilyen a kezed? Elrontotta az orvos a vérvételt?- aggódott idősebb testvérem.
- Nem, nyugi. Nem kell ennyire féltened. Ez csak a hülye vércsoportom miatt van állítólag.
- Mostantól talán mindentől félteni fog, még az orvostól is. A végén még leharapja a doki fejét.- nevetett fel apu.

Este 6-ra értem haza. Szerencsére minden jól ment, de még 1 hétig pihennem kell otthon és van 1 hónap felmentésem tesiből. Legalább ennyi haszna volt az egésznek. Leültem a gép elé, ahol egy csomó ,,jobbulást" e-mail és facebook üzenet várt. Örültem nekik és mindegyikre válaszoltam is. Olyan 7 óra körül lementem vacsizni majd pizsibe bújtam és zene hallgatás mellett lefeküdtem aludni.

Sziasztok! Az előző 2-höz képest ez egy kicsit hosszabb rész lett, bár kevésbé izgalmas 😕 na mind1 remélem tetszett 😊