Bumpy love /h.s/

Part 3

- Tudod, tökön is rúgtál azzal mi lesz? - huncut vigyorra húzza ajkait.

- Nagyon telhetetlen vagy. Azt majd elintézed magadnak. Lefogadom jobb kéz régi ismerősöd, elevenítsd fel az emlékeiteket. - kacsintok rá.

Arcáról lefagy az önelégült és huncut vigyor. Meg van lepve válaszomtól. Meglepettségtől szája elnyílt, így bámul rám tovább. Amúgy szimpatikus srácnak látszik, csak kicsit nagyképű és kanos.

- Csukd be a szád, mert berepül a légy. Bár te akkorára tátod, hogy reptér is lehetne a formás kis ajkaidból. - rá vigyorgok, mint kövér gyerek a dupla családi pizzára.

Tetőfokán az értetlensége. Nagyon jól szórakozom az ő piszkálásával, de mosdóba kell mennem. Felállok, Mr. Elképedtet ott hagyom ülésében. Valahogy átverekszem magam rajta. Már csak Louis terpeszkedése áll az utamba.

- Louis légyszi, összébb húzod magad, hogy el tudjak menni.

- Persze Kris. Amit csak szeretnél. - kedves mosolya ragadós.

Sikerül kiverekednem magam. Miért én kaptam a legbelső ülést? Végre meg van a mosdó. Bemegyek, elvégzem a dolgom. Épp a kezem mosom, mikor ki csapódik az ajtó. Harry belépked rajta, becsukja maga után. Ketten vagyunk egy ilyen kis helyen, csak a levegő vételünk hallani. Közelebb lépdel hozzám, mivel előttem áll így fel kell néznem rá. Arcát még mindig ütéseim torzítják. Szemei sötétebbek a megszokott zöld árnyalatnál. Megfogja kezeim és nyakába vezeti.

- Mit csinálsz? - értetlenkedem.

- Nagyon pimasz voltál kint. Ezt nem engedhetem. - lassan tagolja a szavakat.

- Elég fura srác vagy. - hangomból süt a nyugodtság. Kicsit félek tőle, de ezt nem kell tudnia.

- Markolj a hajamba! - utasít.

- Nem. Kicsit el vagy tévedve, ha azt hiszed csak így megfektethetsz. Tudod, belőlem nem hiányzik az önbecsülés és tartás. A mai lányok nagy része kész faszátjáró, de én pont nem. Mellé fogtál. - nyomok egy puszit arcára.

Megint sokkos állapotba került a meglepettségtől. Nagyon helyes srác, szívesen rámásznék. Nem vagyok könnyűvérű kis csaj. Elsőre nem rakom szét a lábam. Nehéz neki ellenállni... Mindentől függetlenül rendes, szimpatikus srác. Nem hagyom, hogy a kanossága miatt ne legyünk barátok.

Kézen ragadom és kivezetem a mosdóból, mert a meglepettség miatt nem mozdul. Miközben kilépünk egy mosdóra várakozó nő lenéző tekintetével találkozom. Dühít, hogy csak így veszi a bátorságot arra, hogy ítélkezzen felettem.

- Tudja, hölgyem annyira imádom a kis cukorborsóm, hogy nem bírtam leszállásig. Muszáj volt éreznem őt. Sajnálom magát, mivel nincs ilyen csodás hapsija, mint nekem. Csak a lenéző irigykedés marad. Remélem, van még bent épp felület.

A nő egyenesen megdermed. Erre aztán nem számított. Ez van szikkadt picsa, csak ítélkezz még egyszer. Tudat alatti pacsi. Harry kuncogása szakít ki a diadalomból. Észhez térek és gyorsan visszarángatom a helyünkre. Louis kikerekedett szemekkel figyeli az én önelégült vigyorom, Harry kuncogását.

- Legközelebb ne csak kitaláld mit csináltunk. Nem szép hazudni! Tegyük meg, aztán dicsekedhetsz a vénszatyroknak. - jó kedve felettébb szembetűnő.

- Azért nem kell elszállni. Csak nem tetszet, hogy a nő így lenéz minket.

- Cukorborsód élvezte azért a jelenetet. - vigyora letörölhetetlen.

- Rögtönöztem oké? - nevetek már én is.

- Áá, nem zavar. Csak ha megkérdezik mi történt - mutat végig sérülésein - el kell mondanom, hogy az asszony ver otthon. - nevetése betölti a köztünk lévő csöndet.

- Csak fogd be oké! - már én is szakadok a nevetéstől.

- Mesélj magadról!- tekintete érdeklődést sugározz.

- Félig amerikai, félig magyar vagyok. Van 6 testvérem. Most apuhoz költözöm, ezért tartok Londonba. Szeretek sportolni. Elég szeleburdi, vidám vagyok. Idén tervezek egyetemre menni. Majd úgyis megismersz, menet közben kiderül. Harry veled mi van?

- Brit vagyok, de szerintem már észrevetted. Van egy nővérem, Gemma. Louissal az egyetemre megyünk vissza, másod évesek vagyunk. Van még ezen az idiótán kívül három nagyon jó barátom. Majd megismered őket. Majd úgyis megismersz, menet közben kiderül. - az utolsó mondatnál utánozta a hangom. Csak vinnyogót, de az is viccesre sikerült.

- Ha nem haragszol aludnék. - szemeim már le is hunytam érzem, ahogy elnyom az álom. Még hallok egy motyogást „Jó éjt Kitti!". Honnan tudja a középső nevem? Elalszom így ennek az elmélkedésnek hamar vége szakad.

Milyen kellemes meleg. Még jobban hozzábújok, puha. Várjunk, min fekszem most? Szemeim lassan nyitogatom. Jézusom, Harry ölében kötöttem ki. Érzem, ahogy pirulok. Neki is feltűnt mivel pirult arcom cirógatja.

- Jól aludtál? - arca felettébb mosolygós.

- Igen, kényelmes vagy. - magabiztossággal igyekszem rejtegetni zavarom.

- Nyugi mostantól mindig élvezheted a közelségem. - arcáról süt, hogy komolyan gondolja.

- Hogy érted? - egyszerre dobogtatja meg a szívem és egyszerre ijesztő is kijelentése.