Bumpy love /h.s/

Part 9

Kis beszélgetés után (a szabadlábon járó bűnösökkel) kiderül, holnap jön a lakatos, valamikor a napfolyamán. Megszabadítson minket szobám rabságából. Harry élvezi a kialakult helyzetet. Látom, rosszban sántikál. Túl jók a megérzéseim...

Már egy órája nézzük a TV-t. Fejem vállára hajtom, a kényelmesebb Tv-zés élményéért. Mikor nagyon elmerülten koncentrál egy műsorra, ajkai kicsit elnyílnak. Olyan sexi. Gondolkodnom kell! Nem vethetem rá magam csak úgy, mint egy szajha. Piszkos gondolataim elűzzem, a fürdőbe veszem az irányt lehűteni magam. Kicsit bevizezem az arcom. Már is jobb... Miközben visszakászálódom Harry mellé az ágyba, megakad a szemem egy papír fecnin. Fürkésző tekintettel sétálok oda.

„Szia, Tökmag!

Gondolom, jól elvagytok a kis ágymelegítőddel...

Védekezni! ;)

Túl fiatal és jóképű vagyok nagybácsinak.

A srácokkal lelépünk az állatkertbe.

Délután hozzunk nektek pizzát, ti hősi foglyok."

Egyedi, utánozhatatlan és csodás bátyád:

Mike XX

- Leléptek – vetem oda a TV-ző Göndörkének.

- Hogy mi? Hogy érted? – értetlenkedik, testével felém fordulva az ágyon, míg én az ajtó előtt állok.

- Állatkertbe mentek, délután hoznak pizzát – vetem magam az ágyamra.

- Ha ők jól szórakoznak, mi is elüthetnénk hasznosan az időt – kaján vigyorra húzza száját.

- Csak szeretnéd! Álmodik a nyomor... - nevetek bele a párnámba.

- Tudom, hogy tetszem neked... Te is nekem. Mi a bökkenő akkor?

- Félek, hogy csak kihasználnál... - őszinteségem engem is meglep. Előbb jár a szám, minthogy gondolkodnék. Buta, buta, buta... A felismerés lecsap, mint dagadt légyre a telefonkönyv.

- Különleges vagy nekem – arcán komolyság ül, megrendíthetetlen alátámasztást adva mondani valójának.

- Hiszek neked... - lehelem a szavakat.

Egyre közelebb csúszik hozzám az ágyon. Lassan fölém kerekedve szemezik ajkaimmal. Kívánatos rózsaszín telt ajkai egyre közelebb kerülnek hozzám. Vágyakozó zöld szemeibe tekintek. Mentolos lehelete megcsapja arcom. Az érzésre a hideg futkos a gerincemen.

- Régóta várom ezt a pillanatot. Annyiszor elképzeltem...

Aranyos fecsegését ajkaimmal hallgatatom el. Az első pillanatban még meg van lepve, de aztán gyorsan válaszol ajkaimnak. Istenem, olyan puhák! Finoman végig nyal alsó ajkamon, bejutásért esedezve. Habozás nélkül adom meg neki. Keze csípőmön pihen. Minél jobban mélyíti el csókunk, ujjai annál erősebben tartanak. Nyelveink a dominanciáért vívnak harcot. Olyan birtokló a csókja. Persze, hogy ő nyeri, kis harcunk. Kezem hajába vezetem, és beletúrok. Morgásokat hallat, miközben haját markolom. Puha tincsei nagyon selymesen simulnak ujjaim közé. Egyik keze fenekemre tapad, birtoklóan bele markol. Kicsit megugrok a hirtelen gesztusra, de őt ez nem zavarja fűtött csókunk közben. Levegőhiány miatt nyelvének abba kell hagynia szám minden szegletének felfedezését. Zihálva távolodnak ajkaink. Nehéz légzése édes dallam füleimnek. Homlokát homlokomnak dönti, mélyen a szemembe néz. Kellemes illata minden érzékem áthatóan belengi.

Miért nem készítenek pont ilyen illatú parfümöt? Vennék három litert a pacsuliból és nyakon önteném magam vele. Amíg beteg ember módjára az illata polcokra kerüléséről és felvásárlásáról ábrándozom, mind végig arcom fürkészi. Vajon mire gondolhat? Ajkai lassan távolodnak egymástól. Nem is kellet sokat várnom, ez egyszerűen ment.

- Nagyon vágytam erre – mosolyog elégedetten. Kislányosan felkuncogok kijelentésére. A padlót fixírozom. Milyen érdekes a parkettám... vagy tévedek?

Ujjait állam alá csúsztatja finom mozdulatokkal. Zavaromban félve tekintek megbabonázó íriszeibe. Kisfiús mosoly táncol száján, minden figyelmem magának akarva.

- Ne, a szám gusztáljad! – nevet jóízűen – A szemembe nézz...

Ha ez lehetséges még jobban zavarba jövök. Jó kedvét gödröcskéi is elárulják. Olyan cukker, muszáj megböknöm. Mutatóujjammal az említett területre bökök. Arca még jobban behorpad a cselekedetem okozta nevetéstől. Eldől ágyamon és magára von gyengéd mozdulatokkal. Tökéletes felsőtestén élvezem az eufórikus pillanatot.

- Csak jó, hogy itt ragadtunk, nem? – kérdez szexi mély hangján.

- Talán van néhány előnye... - kuncogok halkan.

- Talán – ízlelgeti a szót – szóval csak talán?

- Hmmh – hümmögök válaszul. Arcvonásai átrendeződnek.

- Jól van! – csattan rám.

- Ezért vágod be a murcit? – értetlenkedem.

- Talán – feleli gúnyosan.

- Tampont adjak szeszélyességednek, vagy van a retikülödben, hiszti hercegnő?

- Hagyd abba! – ingerült hangja kicsit megijeszt.

- Szívd fel magad, mint egy ovis, bocsi bölcsős mivel még Jade sem csinál ilyet. – egyre dühösebbé tesz irritáló viselkedése.

- Héj! Te bántottál meg engem, szóval én vágok a te fejedhez dolgokat!

- Csak nyugodtan – rántok vállat.

Tíz perce tar a csönd, ami ki nem mondott gondolatoktól terhes. Furcsa, hogy még mindig mellkasának szögezve tart erős, izmos, tetovált karjaival. Lehet, most én vagyok a ludas? Hisz ő aranyos volt, én adtam egy bizonytalan talánt (ami inkább egy határozott igen). Elcsesztem, szokásomhoz híven. Gratula, vastapsot nekem... Lassan rá emelem fürkésző és megbánó tekintetem. Csukott szemmel elmélkedik.

- Sajnálom Harry... tényleg picsaként viselkedtem. Amúgy örülök, hogy veled ragadtam itt. Határozottan vannak előnyei annak, hogy itt vagyunk – erősebben ölelem derekát – sokszor is bocsi. Megbocsájtasz? – meredek rá kis kutya szemekkel.

Kis vallomásomtól öröm csillan szemeiben. Szája is felfele görbülő formát vesz fel. Izmai elernyednek, arcvonásai is lágyabbak lesznek. Tetszik, milyen pozitív hatást tudok kiváltani belőle...

- Ennyit akartam hallani – puszil hajamba – nem vagy fáradt?

- Most, hogy mondod, tényleg van egy kis aludhatnékom. De még csak délután van – mérlegelem a helyzetet.

- Holnapig nem megyünk sehova. Ne zavartasd magad – érvel.

- Siessenek a pizzával, kezdek éhes lenni – panaszolom világmegváltó problémáim.

- Hasonlóan gondolom – mosolyog rám.

- Tudod először azt hittem egy tahó, köcsög, bunkó, faszkalap, puncitarló, elmebeteg...

- Lapozzunk, ha kérhetném – forgatja szemeit.

- Nem hagytad, hogy befejezzem – szidom meg – ott tartottam elmebeteg. Seggfej, fasz, önelégült, kanos srác vagy, de tévedtem. Ennél százszor rosszabb vagy... Csak vicceltem – nevetek reakcióján – igazából imádnivaló, kedves, aranyos humoros srác vagy, plusz az előbb felsoroltak – kuncogok.

- Legszebb szerelmi vallomás, amit valaha is kaptam – nevet fel.

- Vedd, aminek akarod – kuncogok tovább.

- Aludjunk – ásít – Jó éjt babygirl! – motyogja.

- Jó éjt szeszélyes srác! – érzem rázkódni mellkasát a megnevezés miatt.

Szemeim lehunyom. Érzem, amint egyenletes szuszogásának hallgatása közben elragad az álmok világa. Jelenléte biztonságérzetet ad. Jobban érzem magam vele. Ezek a gondolatok között merülök mély álomba.

Ezt a részt úgy érzem, kicsit gyengébbre sikerült megírnom. Ha rossz, akkor rossz ez van... :) Remélem elnyeri a tetszéseteket. Igyekszem a következő részt minél előbb hozni. Jó olvasást! Ha tetszik kérlek jelezd! Köszi :)