Bumpy love /h.s/

Part 21

*Kristen szemszöge*

Hogy lehet valaki ekkora isten barma? Dühösen csapom be magam után a szoba ajtaját. Amikor néhány órája felébredtem, egy ismeretlen szobában találtam magam, pontosabban abban ahová most visszajöttem. A helyiségnek az uralkodó színei a fekete és a fehér, emellett Harry illat lengi be az egészet, gondolom, az ő szobájában vagyok.

Dühösen dobom le magam az ágyra.És még haragosabb gondolataim kezdem latolgatni.

Amikor ott voltak nálunk, mindhárman, olyan normálisan viselkedtek. Franc hitte volna róluk, hogy bűnözők, akik embereket rabolnak. Én megbíztam bennük, ahogy a testvéreim is. Szegény Peterék, azt hiszik barátokat találtak a fiúk személyében. Olyan béna vagyok, hogy nem láttam át rajtuk. Sőt, Harryt még közelebb is engedtem magamhoz, mint kellet volna, elkezdtem valami többet érezni iránta.

De ez az előtt volt, hogy átvert volna. Minden pozitív és kedves gondolatot, meg érzést ki kell írtanom vele kapcsolatban. A bizonytalan határideig tartó itt tartózkodásom alatt rideg és érzéketlen leszek az összes sráccal. Talán Louis, Naill és Liam... ja meg az ötödik srác, akiről nem tudok semmit, lehet velük később jobb lesz a viszonyom. Elképzelhető, hogy ők nem akartak elrabolni, csak Harry parancsát voltak kénytelenek követni. Legjobban a göndör hajú, sátán bárányára haragszom.

Mikor a felébredésem után megéheztem, úgy döntöttem lemegyek a konyhába. Amikor Harry rám lőtt, annyira megijedtem, hogy úgy döntöttem nem próbálkozom szökéssel. Nem akarok meghalni, még egy jó ideig nem tervezgetek a szabadulásomról terveket. Mikor lementem ennivalót készíteni magamnak, örültem, hogy üresen találtam a konyhát. A palacsinta tűnt a legjobb választásnak. Megszokás alapján raktam bele a hozzávalókat, a mennyiségüket illetően. Aztán jöttem rá, hogy ez túl sok lesz nekem, szóval a farok egységnek is marad.

Harry váratlan felbukkanása egy pillanatra elbizonytalanított, de képes voltam megemberelni magam, és degradálóan bánni a személyével. Az intonációmmal is próbáltam azt üzenni, hogy ignorálom a társaságát és mélységesen megvetem. A kiabálás a két kék szemű sráccal felettébb jól esett.

Kezdek egy kicsit unatkozni. Felállok az ágyról és elkezdek körbe nézni Harry szobájában. Először fekete gardróbjába nézek be, szinte minden ruhája fekete. Van pár ruha az én méretemben is, gondolom előre eltervezett mindent. Modern stílusú, fehér íróasztalánál sem találok semmi furát. Az ágy két oldalán elhelyezkedő éjjeli szekrények is teljesen rendben vannak. Az ágy egy hatalmas franciaágy, rajta fekete szatén ágyneművel.

Tudom gyerekes, de bekukkantok az ágya alá is. Ott megpillantok egy karton dobozt, amit azonnal kihúzok onnan. Lassan felhajtom a doboz tetejét, a legrosszabbra számítva...

Mikor megpillantom Harry pornó újságjait a dobozban, teljesen ledöbbenek. Egy határozott mozdulattal visszalököm a dobozt az ágy alá. El sem hiszem, hogy megtaláltam a maffia góré, rárántós gyűjteményét. Azonnal elfog az irdatlan hangos és szívből jövő nevetés. A könnyeim is kicsordulnak jó kedvemben. Most már, nem tudok majd normálisan ránézni, mert mindig eszembe fog jutni, hogy a jobb keze a legjobb barátja.

Kopogás vet véget a jókedvemnek. Gyorsan felállok a földről, mielőtt nyílna az ajtó és magzatpózban az ágyra kuporodok. Csak hallom az ajtó nyikorgását, de nem látom, mivel háttal fekszem neki. A maszturbátor jön idegesíteni, de jó... Kezdek morogni magamban.

- Hangos nevetést hallottam, szóval csak megakarom nézni minden rendben van-e... - a hang nem Harryhez tartozik, ezt biztosan megtudom mondani.

Lassan elkezdek megfordulni, hogy azonosítsam az ismeretlen látogatót...

Ez a rész kicsit rövidebb lett, mint a többi. Remélem, így is jónak találjátok. Azért is lett, ilyen kis muslinca fing szösszenetnyi, mert a Funday című könyvemhez kicsit több ötletem van, most. Ha gondoljátok, abba is kukkantsatok bele.

Ha tetszett, tudod mi az, amivel ezt jelezni tudod nekem! :)