Bumpy love /h.s/

Part 14

Sam felkaron ragadja, és a padlóra löki. Zsák van a fején, de még így is kivehető, hogy egy lány a hetedik személy. Mintha a „szeretet személy" kifejezést használta volna. Csak azt ne, kérlek...

Minden izmom megfeszül a felismerése. Egyáltalán honnan tudták meg, hogy Krissel van valami köztünk? Rob, hogy tehet ilyet a saját lányával? Szörnyen érzem magam... a felismerés, hogy miattam szenved most, csak ront a helyzeten. A düh csak úgy átjárja minden porcikám. Még se tudok megmozdulni. Megbénít a félelem, hogy valami történhet Krissel, ha túl forrófejű vagyok. Alig van időm feldolgozni a helyzetet, mivel Sam nekem szánt mondata kirángat a sokkból.

- Na, mi van kölyök? Rájöttél, hogy nem csak üres fenyegetés? – önelégült vigyora egyre jobban szélesedik, ahogy a szavak elhagyják száját.

Kezem ökölbe szorul. Muszáj tenyerembe vájnom körmeim, ezzel is csillapítva mérhetetlen dühöm. Szemeim szorosan összezárom. Ezzel is csökkentve annak a kockázatát, hogy valami meggondolatlanságot tegyek. Jelen helyzetben senkinek se tenne jót, egy észszerütlen düh kirohanás a részemről. Vöröset látok... Alig bírom visszafogni magam. De, muszáj Kris épségének érdekében. Kis önkontrollt erőltetve magamra megtalálom a hangom.

- Mit akartok? – hangomból süt az ingerültség.

- Rob a várost akarja, mivel eddig nem voltál hajlandó lemondani róla kénytelenek voltunk ilyen eszközökhöz folyamodni. – feleli nemes egyszerűséggel. Megragadja a padlón elterülő lány karját, és felrántja álló helyzetbe.

Most esélyem nyílik rá, hogy alaposabban felmérjem. Megviseltnek tűnik. Látszik rajta, hogy meg van rémülve. Ruháját elől, egy kis vér csúfítja. A zsák a fején nem engedi látatni, de feltételezem, az orrából származik. Várjunk csak! Kristinnek lenne ilyen ruhája? Alaposabban megfigyelem a lányt...

Arcvonásaim a megkönnyebbültség jeleit veszik fel. Szerencsére a szeretet lány, biztonságban van. Izmaim azonnal ellazultabbá válnak. A kezdeti pánik, kicsit alább hagy. De akkor, ki ez a lány? Ismerősnek tűnik. Ruhája rendkívül ismerős, az elmúlt pár órában láthattam. Haja kilóg a zsák alól, ezzel megadva a végső löketet. A felismerés hirtelen jön... Eleanor. Hajamba túrok megnyugvást keresve. Alapos eltűnődésem, megint ez az idegesítő seggfej szakítja meg.

- Styles azért megszólalhatnál. Talán a kétségbe esés a torkodon akadt? – kérdezi vigyorogva.

Készülök szólásra nyitni a szám, de valami megakadályoz benne. Inkább valaki... Louis rejtőzködve áll, a lépcső tetején. Kezében pisztoly. Elismerem sokáig tartott ideérnie, hálás vagyok Liamnak, hogy tudott neki szólni. Egy megkönnyebűlt sóhajt megengedek magamnak.

A következő pillanatban lövés hangja csendül fel. Egy újabb követi, és mégy egy... Mire feleszmélek, lelőve terül el a földön négy, Rob csicskásai közül. Sam és az egyik faszkalap, elmenekült. Ezzel nincs is időm foglalkozni. A fiúkkal, a padlón fekvő lányhoz rohanunk, pontosabban Eleanorhoz.

Louis gyengéden az ölébe fekteti a meggyötört lányt. A zsákot finoman leemeli a fejéről. Mindkettőjük arca boldogságtól ragyog. Szoros ölelésben, egyesülnek. Gyönyörű szerelmes pár. Hirtelen csókba csap a szenvedélyes ölelés. Intek Liamnak, Zaynnek és Naillnek, hogy hagyjuk el az intim pillanat helyszínét. Mielőtt lelépnénk, még megköszönjük Louisnak, hogy megmentett minket. Egy óra beszélgetés után a három sráccal magára hagyjuk a szerelmes párt.

Liam vezet, mellette ülök az anyósülésen, hátul Zayn és Naill terpeszkedik.

- Hihetetlen faszkalap, ez a Rob! – mérgelődik Naill.