Bumpy love /h.s/

Part 10

Szemeim lehunyom. Érzem, amint egyenletes szuszogásának hallgatása közben elragad az álmok világa. Jelenléte biztonságérzetet ad. Jobban érzem magam vele. Ezek a gondolatok között hajtom fejem álomra.

Vállam rázogatására ébredezem. Érzem magam mellet besüppedni az ágyat, ami Harry tartózkodási helyére engedd következtetést számomra. Lassan pislogva nyitom ki szemeim. A fényviszonyokat tekintve késő délután lehet. Kellemes illat csapja meg orrom. Harrynek is feltűnhet, mivel elmosolyodik, és szólásra nyitja ajkait.

- A srácoknak sikerült valahogy feldobni az ablakon keresztül a pizzát. Együnk, amíg meleg – mosolyog rám kedvesen.

Hihetetlen, hogy azok az idióták az ablakomon keresztül dobták be a pizzát. Akkor kétemeletnyit repült felfele. Remélem, egyben van. Tudják, hogy utálom az ananászt. Csak egyet találjak, és a hajukba kenem. Mikenak igaz, csak most nőt vissza a haja, a strandos eset után. Peter milyen kegyetlenül ötletes.

- Örülök, hogy kibékültünk. – küldök felé egy biztató mosolyt, az ágyról való feltápászkodás közben.

- Mikor vesztünk össze? – kérdezi meglepetten. Most tényleg nem emlékszik? Pedig akkora hisztit csapot, ne játssza az értetlent!

- Komolyan? – nevetek fel keserűen.

- Halványlila fingom sincs, mire gondolsz. Elolvastad Mike üzenetét. Mondtad nekem is, hogy leléptek. Eldobtad magad az ágyon, és elaludtál. Álmodban kicsit nyöszörögtél, de gondoltam hagylak aludni. A pizza érkeztével, időszerűnek éreztem a te ébresztésed is. – magyaráz nekem.

Álljon meg a szentséges körmenet! Akkor nem is csókolóztunk, csak álmodtam. De hát olyan valóság hű volt az egész. Tényleg azt hittem megtörtént. Az arcomra a totális értetlenség és ledöbbenés telepszik. Azt hiszem csalódottságot érzek az elmaradt csók miatt. Teljesen olyan, mintha megtörtént volna. Ez felfoghatatlan. Ezt úgy veszem közelebb sem kerültünk egymáshoz, az is csak az álom része. Ez az egész csalódásként ér? De miért érzem ezt? Többet érzek Harry iránt, mint gondoltam? Olyan bonyolult ez a sok szarság... Kérdések ezrei cikáznak a fejemben pár perc leforgása alatt. Annyira kattognak agyam fogas kerekei, hogy szerintem már Harry fülét is bántja a zaj. Újabb kérdések merülnek fel. Ő is valami hasonlót érez irántam, mint én iránta? Mit is érzek pontosan? Ha a google segítségével rá keresek, kapok választ ezekre a kérdésekre? Tudom, nem lesz rá találat. De úgy annyival egyszerűbb lenne. A saját kérdéseimre nem tudom a választ. Nem tudom, mit érzek iránta. De azt érzem, bántana, ha közömbös személyként tekint rám. Ez is, mért van? Valaki vágjon fejbe a válaszokkal teli könyvel! Mivel annyi kérdésem van a válaszokat tartalmazó könyv betörné a koponyám. Gondolkodok így is eleget ahhoz, hogy összeroppanjon a fejem... Nagyon fontos és elmélyült elmélkedésemből Harry ránt ki.

- Arra engedek következtetni, velem álmodtál – kuncog. Önelégült vigyor kúszik ajkaira. Több, mint elégedett a felismeréssel.

Nem, lehet ennyire átlátszó. Elárultam magam... De nem adhatom meg azt az elégtételt az egójának, hogy be is vallom neki. Kétségbe esetten agyalok valami hazugságon. Kívülről a teljes nyugalom rí le rólam. Belül a diliházba csomagolok.

- Nem értem mire gondolsz – ennél rosszabb duma nem is juthatott volna eszembe. Gyerünk kislány tudsz te ennél jobbat is! – Nagyon félre értesz valamit öccsi – komolyan kimondtam, hogy „öccsi"? Ennél cinkesebb nem is lehetne. Talán, ha bepisilnék, mint másodikban, amikor nagyon bepánikoltam. Jézusom! Már csak arra lenne szükségem.

- Nem kell szégyellned, tudom, álomba illő vagyok – végig mutat magán – Elmeséled mit csináltam álmodban? – teljesen elégedett a zavarba ejtő helyzettel. Vesztésre állok!

- Az én titkom... - mosolygok rá kacéran.

Gyerünk, mentsd, ami még menthető! Üvölt a tudatalattim. Teljesen leblokkolt az agyam. Mit meg nem adnék egy spontán UFÓ invázióért... Megzavarhatnák ezt a kínos szitut. Mivel Angliában vagyunk, hálából teával és sütivel kínálnám őket. Szerintem én lennék nekik a leghálásabb ember a földön, ha ez bekövetkezne. Nem, hogy valami megoldáson agyalnék, UFÓ invázióról képzelgek. Tényleg elmentek nekem otthonról! Vajon orvos látott már? Kizárt, akkor egy gumi szobában csücsülnék kényszerzubbonyban. Kiválaszthatom én a színét? Levendula színűt szeretnék. Most se a megoldáson gondolkodom. Ezerszer tarkón csapom a magam a hülyeségemért. Idegességemben és zavaromban mindig ilyen kusza gyors vonatként zavarognak a gondolataim. Elmebajos picsa szag van! Újabb önégetés! Tudat alatti pacsi!

- Lángra fog kapni a csinos kis buksid, annyira agyalsz – világosít fel Harry. Gödröcskéi az általam okozott szórakozottság miatt megmutatkoznak. Boldogság táncol elképesztően ragyogó, tündöklő szemeiben. Honnan jön ez a nyálas, szar, csöpögős duma. Sose vagyok ilyen érzelgős. Mi a fasz folyik itt?

- Feledkezzünk meg az utóbbi 10 perc történéseiről, és együnk – nyúlok egy szelet pizzáért. Nincs ananász. Megúszták a degeneráltak. Tudnak, ha akarnak... Kár, hogy lusta dögök.

- Én nem akarok. Válaszolj a kérdésemre! – kacéran vigyorog, szemöldökeit húzogatva – Szóval az álmod...

- Teli szájjal nem beszélhetek – gyorsan tömök a számba egy szelet pizzát – úri nő vagyok – beszélek alig érthetően teli szájjal.

Végre, csináltam valami értelmesebbet, mint eddig. Ez a legkevésbé cikibb hárításom eddig. Igazán büszke vagyok magamra. Majdnem megfulladtam, attól a szelet pizzától. Nincs akkora szerencsém. Kétségek között kell maradnom, vele.

Nevetve figyelte az akcióm. Önelégültségének szele akkora, hogy mindjárt lesöpör az ágyról. Rettentően élvezi az általa okozott zavarom. Szépen vissza is él a helyzettel. Török ülésben majszolja a pizzát. Barna, göndör tincsi szépen leomlanak vállára. Kisfiús vigyora még mindig ott ékeskedik arcán. Zöld szemei árasztják a vidámságot. Egyszerű pólót és melegítő gatyát visel. Így is rohadt sexi. Pokolba vele! Izmai bőre alatt mozognak, ahogy a pizza szeleteket betermeli. Ha nyáladzok a látványára legalább ráfoghatom a pizzára. Végre valami jó mentő ötlet. Van még remény a kobakom számára.

Csöndben eszünk. Szerencsére megkímél a további szívózástól. Ezért, rettentő hálás vagyok neki. Miután megesszük hétköznapi témákban merülünk el. Mesélek néhány örökzöld sztorit a testvéreimről. Ő, a barátairól oszt meg hasonló dolgokat. Lesz Naillt és Louist mivel szívatni. Remekül elbeszélgetjük az időt. Élvezem Harrynek ezt a fajta oldalát, ami ilyen remek társaságot nyújt.

Este megnézzünk pár vígjátékot. Persze, a távirányítóért vívott harcok voltak a legdurvábbak. Titánok harcaként jellemezném az esetet. A harmadik film közben érzem, nyom el az álom. Harry oldalához bújok. Finom mozdulatokkal simogatja hátam. Ezzel közelebb lökve az álomba zuhanáshoz. Mély álomba merülök mellette.

Remélem ezzel a résszel sikerül kiköszörülni az előző rész okozta csorbát.  Próbálom minél előbb hozni a következő részt. Rengeteg ötletem van, hogy folytassam, csak rohadt fárasztó írni. Gondolom sejtitek :) "könyökkel oldalba bökés" Jó olvasást! ;) Mindenkinek szép napot kívánok! Nektek milyen a kedvenc pizzátok? :) (Ahogy írtam a pizzáról, most úgy ennék)