Bumpy love /h.s/

Part 28

*Harry szemszöge*

Miután elsuttogom az ígéretem Krisnek, kicsit lecsukom a szemeim, hogy pihenjek.

Órákkal később ébredek, pontosabban este, legalább is, a kinti tájat elnézve. Kris ugyan úgy fekszik, én sem mozdultam meg, az ágy szélére borulva, terülök el. A keze, amit az arcomra simítottam, hogy érezem bársonyos érintését, megmozdul. Azonnal felkapom a fejem, teste mellől, hogy az arcát kémlelhessem. Szemeit, nagyokat pislogva nyitogatja, így feltárul előttem az a zöldes-barnás tekintet, amit úgy imádok.

Zavartan kapkodja a fejét, a szoba minden szegletét megfigyelve, végül rajtam állapodik meg a tekintete. Azonnal, egész testében remegni kezd. A szeme félelmében elkerekedik és elhomályosul a könnyektől. Próbál arrébb kúszni, de az arca fájdalmas grimaszba torzul. Leküzdi a kellemetlen érzést, és távolabb mászik tőlem. Mintha valaki pofán baszna egy serpenyővel, olyan érzés, hogy a szerelmem inkább fájdalmat érez, minthogy közel legyen hozzám. De megérdemlem...

- Ne... n-ne bánts – rekedt a sok sírástól és köhögéstől, szinte elment a hangja – ígérem, hogy viselkedni fogok – hüppögi.

Finoman magamhoz vonnám, hogy megnyugtassam, de ódzkodik az érintésemtől. Esetlenül visszaejtem, magam mellé a kezeim. Reszketve fújom ki a levegőt, és összetört angyalkámra nézzek.

- Hidd el, hogy nem akartalak bántani, nem voltam magamnál. Zayn adott valami port, amire azt mondta, hogy tuti cucc, és jobban leszek tőle. Mivel akkor láttam meg, hogy milyen állapotban van a szobám – halkan mondom, ne hogy megijesszem Krist.

Látom a szemében, ahogy azt mondja 'te meg akkora fasz vagy, hogy be is vetted?', de nem meri kimondani. Mert retteg tőlem... Egy kicsit közelebb próbálok ülni az egyetlenemhez, de még hangosabban kezd el, rimánkodni.

- Esküszöm, hogy jó leszek... csak ne bánts! Engedelmes leszek, ha akarod apucinak is szólítalak, csak ne emelj rám kezet – sírja egyre hangosabban, ami köhögésbe fullad.

Annyira kiszolgáltatottnak és ártatlannak látszik, hogy valami elindul a bensőmben. Miután kiejti az 'apuci' szót telt ajkain, a vágy elhatalmasodik rajtam. Mit sem törődve a remegésével, fölé mászok és ledöntöm az ágyra. Fejemet, hívogató nyakhajlatába hajtom, és apró puszikat lehelek a területre.

A sötét énem megint átveszi a hatalmat felettem, a tudatalattim ordibál, hogy hagyjam abba, de a testem nem reagál az intelemre. Egyre jobban elhatalmasodik rajtam a birtoklás iránti vágy. Akarom, ami az enyém!

- Ne! Neee! Ne! – sikítja Kris.

- Miért voltál rossz kislány, és törted össze a szobám? – dörgöm a fülébe.

*Kris szemszöge*

Teljesen pánikba essem, ahogyan nehéz teste az ágyba présel. Rekedt és hátborzongató hangja, csak tovább növeli félelmem. Ahol megrugdosta a testemet, csak jobban fáj, ahogyan rám nehezedik. A szavakat szinte kipréselem magamból, a könnyeimtől alig érthetően.

- Zayn elmondta, hogy csak kihasználsz...

Hirtelen mozdulattal kapja fel a fejét, hogy a szemembe nézhessen. Harry szemei feketék, a tekintete pedig tébolyult, olyan mint egy megbokrosodott állat.

- Inkább neki hiszel, mint nekem? – hangja izzik a dühtől, izmai megfeszülnek, szemei villámokat szórnak.

- Kérlek, hagyd abba... – teljesen be vagyok rekedve, minden szó marja a torkom.

- Nem-nem! Ebből kibaszott büntetés lesz! Neked csak apuci van, csak neki hihetsz! – kiabál az arcomba.

A nyakamra tapasztja ajkait, erősen harap és szívja a bőrömet. Az égető fájdalomtól sikítozni kezdek, nem bírom elviselni. Minden létező erőmet felhasználva, kínszenvedés árán, kifordulok alóla. A takaróba gabalyodva lezuhanok a földre, az ágyról. Nyakamra szorítom a tenyeremet, mikor rápillantok a kezemre, látom, hogy véres. Még jobban ellepi elmém, a bénító félelem. Amilyen gyorsan csak tudok, az ajtó felé kotrok. Mindenem fáj, miközben mozgásra bírom, sajgó testrészeim. Hallom Harry dühös fújtatását, ami  miatt, csak még inkább, el akarok tűnni. Gyorsabban kúszom a hideg padlón.

- Hova-hova báránykám? – ragadja meg az egyik bokám.

Szuper gyorsan hoztam ezt a részt, remélem, ez nem ront a minőségén! :)

kicsilany15, skylersem  annyira meghatottak a komenteikkel, hogy az ő kedvükért hoztam, még ma este ezt a részt. Elképzelhetetlenül sokat jelent nekem a támogatásotok! Minden egyes olvasóé! :D

Mint észre vettétek Harry 'kicsit' dilis. Gondoltam elmondom, hogy  pszichológiai problémái vannak, és így értitek a sztorit és nem zavarodtok annyira össze. ;)

Ha tetszett, jelezzétek nekem! ;D