Bumpy love /h.s/

Part 8

- Jó reggelt Kris! - köszönök az ajtón keresztül halkan. Jöhet a fekete leves.

- Mi az, hogy jó reggelt? Engedjetek ki vadbarmok! – üvölti ingerülten.

- Ez nem olyan egyszerű mint, ahogy te gondolod – száll be a „beszélgetésbe" Peter is.

- Ez kurvára egyszerű! Kinyitjátok a kulccsal az ajtót és szabadok vagyunk! – dörömböl az ajtón.

- Bár olyan egyszerű lenne – sóhajt Louis – bizonytalan ideig lesztek bent, pontosabban a holnapi nap folyamán tudtok ki jönni.

- Mit csináltatok ti hat ökrök? Egy a szerencsétek, hogy szeretlek titeket, de azért bemosnék nektek egyet! Csak a kibaszott ajtó akadályozz meg benne! – dühöng az ajtó biztonságot nyújtó lapja mögül. Hála a jó égnek ez meg véd minket.

- Elhagytátok a kulcsot? – kérdezi lenézően.

- Igazából kitéptük a helyéről a kilincsed – meséli nevetve Chris – csak holnap jön a lakatos megcsinálni. Szopacs! – Ő az egyetlen, aki mindig nevet és viccet űz Krisből félelem nélkül. Rafkós kölyök.

- Tudtam, hogy te viccesnek fogod találni... - nevet gúnyosan Kristen.

- Legalább a kis pasiddal, el tudjátok ütni az időt... Khm... egymás „társaságát" élvezve. – fuldoklik a nevetéstől Chris.

- Harry ugye még élsz? – röhögcsél Louis és Naill.

- Az asszony ma még nem emelt rám kezet, szóval elvagyogatok. – felel vidáman.

- Mi a francért vagy ilyen boldog Styles? – hallom Kris frusztrált hangját.

- Veled vagyok összezárva, érthető az örömöm oka. Aztán tényleg el tudjuk majd ütni itt ketten az időt... - szinte kihallom a srác kaján mosolyát.

- Pukkadj meg! – feleli nemes egyszerűséggel Kris.

A srácokkal nevetve hallgatjuk nagy eszmecseréjüket. 10 perc után ráununk és elmondjuk a mai napra tervezet programunk. Vázoljuk, hogy délután majd valahogy jutattunk egy kis pizzát a szobába. Tervünk sikerének köszönhetően mindenki pacsizik mindenkivel.

1 órája ülünk a nappaliban. Fentről csak három dolog hallható: üvöltés, nevetés vagy csend. Ezek váltják egymást. Elégedett mosollyal nyugtázom a hallottakat. Peter és Naill, Jade mellé kuporodnak a szőnyegen. Peter fején egy rózsaszín bolyhos hercegnős tiara van. Amíg nem figyel gyorsan lefényképezem a telefonom segítségével. Boldog szülinapod lesz tesó! Vigyorgok saját aljas tervemen. Annyira várom! Naill körmei szép halvány rózsaszínre vannak kenve. Jade bármelyik rosszfiúból képes kezes bárányt varázsolni (akik rossz buzikra hasonlítanak jelenleg). Nagy lelkesedéssel meséli Naillnek barbija élettörténetét. Istenem, én hányszor hallottam már! Peter közben lefoglalja magát a barbi ház berendezésével. Ez lesz a legszebb fotó sorozat. Visszaadom neki a strandon történteket.

- Min gondolkozol ennyire? – az akció filmben elmerült Chris mellet ülő, Louis szakít ki gondolkozásomból.

- Csak az édes bosszún Peter irányába, a strandon történtekért.

- Nyugi Mike! – kapja fel fejét az említett.

- Mesélj! Mesélj! – harsogja Naill.

- Drága bátyám, amíg aludtam a napozó ágyban naptejjel rám írta „Hiányzol Ed". Persze így égtem le. Virítva a felirattal.

- Életem egyik legviccesebb hete volt, amíg próbálta eltűntetni magáról. – szól közbe nevetve Chris.

- Fogd be! Ha ez nem lenne elég egy dögös csaj, akkor jött oda hozzám mikor ébredeztem. Bele akartam túrni a hajamba, hogy imponáljak a csajnak. A tenyerembe ragasztó volt csurgatva szóval a kezem oda ragadt. A csaj azzal távozott, hogy nem akar leállni egy ilyen haj fétises homoval, mint én. – mesélem sanyarú történetem.

- Nagy vagy! – pacsizik le Louis és Naill Peterrel.

- A haját le kellet vágni, hogy kiszabadítsuk a kezét a haja fogságából. Én voltam a szerencsés, aki elvégezte a műveletet. – vigyorog Peter.

- Kemények vagytok fiúk, – nevet közbe Jade – de elmehetnénk az állatkertbe, unatkozom. – boci szemekkel pislog körbe.

- Persze tündérke! – pattanunk fel azonnal ahányan vagyunk.

- Tudtam, hogy ez bejön – kuncog Jade.

Mindenki szedelőzködik. A gerlepárt nem megzavarva csúsztatok át egy papírt az ajtó alatt, miszerint elmentünk. Menet készen kapom kezembe a slusszkulcsot. Az autó előtt még vitatkoznak ki hova üljön. Olyan mondatokat kapok el a megegyezésig mint:

„ Kinyomom a szemed, ha nem..."

„ A pofádba fingok, érted?"

„ Kukafejűek azaz én helyem!"

„ Stipi-stop!!!"

Én vezetek, az anyós ülésen Naill örvendezik. Louis ül hátul középen, Chris mögöttem. Naill mögött Peter terpeszkedik, ölében Jaddel. Jó hangulatban gurulunk az úti célig.

*Kristen szemszöge*

Szemembe süt a nap. Lassan ébredezem. Miért nem húztam be este a sötétítőt? Várjunk csak! Mi ez a furcsa érzés? Te szentséges halványlila vesegyulladás! Ő, hogy kerül ide? Szemeim soha nem látott gyorsasággal pattannak ki.

- Harry, mi a jó büdös gatyamadzagot keresel itt? – értetlenkedem. Habár nagyon jó rajta aludni. Vannak határok. Ő most megszeget pár magánszférámra vonatkozó szabályt.

- Nyugi! Már azt hittem baj van – nyitogatja lassan szemeit.

- Baj az van! Meséld el, hogy kerülsz az ágyamba engem ölelgetve! – vonom kérdőre.

- Alvásproblémákkal küzdőm. Gondoltam, ha átjövök és veled alszom nyugodtabb leszek. Ez egy régi „betegségem". – magyarázkodik.

- Ölelgetés? – vonom fel egyik szemöldököm.

- Egyszerűen jól esett – tisztázza lazán a helyzetet.

- Legközelebb szólj, ha velem akarsz aludni. Ne hozd így rám a frászt. – régen nekem is hasonló alvásos gondjaim voltak. Megértem őt.

- Lesz legközelebb? – vigyorog rám.

- Lehet... - kacsintok rá miközben az ajtóhoz igyekszem.

Kezem a kilincsre helyezem. Meglepődök mikor az elhagyja rendeltetésszerű helyét és a kezemben marad. Harry az ágyból fürkészi értetlen alakom. Hirtelen dühömben, egy nagyot ordítok. Göndör (most már rabtársam) úgy dönt csendben marad. Ezért hálás vagyok neki. Az ajtót verve üvöltök még egyet. Tudom, hogy ez azoknak a seggfejeknek a műve.

Kis beszélgetés után (a szabad lábon járó bűnösökkel)  kiderül holnap jön a lakatos, valamikor a napfolyamán. Megszabadítson minket szobám rabságából. Harry élvezi a kialakult helyzetet. Látom, rosszban sántikál. Túl jók a megérzéseim...

Kérlek szavaz vagy kommentelj, ha tetszik a "munkám". Sokat jelentene. Köszi :),