Bumpy love /h.s/

Part 24

Lélegzet visszafojtva nézzek rá. Csak nem lenne képes arra, hogy lelő? Bár, egyszer már rám lőtt, csak akkor az aszfaltba csapódott a golyó, helyettem. Lassan elborult és sötét szemeibe nézzek. Kemény arcvonásai, mintha csak még keményebbek lennének.

- Eddig túl kedves voltam veled, úgy látszik elfelejtetted ki ugatja itt a parancsokat - mondja feszes hangon.

- Sajnálom - suttogom, továbbra is a fegyver csövébe nézve.

- Bárányka, túl későn és túl kevés. A szoba szétbaszás volt az utolsó csepp a pohárban, arról nem is beszélve, hogy megszégyenítettél a csapatom előtt. - mondja, dühtől remegő kezekkel.

- Mi lesz a büntetésem? - elhaló hangom, elveszik a helységben.

- Illően bocsánatot fogsz kérni, apucitól - az arcán szétterülő vigyor, számomra nem ígér semmi jót.

Annyira meg vagyok rémülve, hogy el is felejtek azzal foglalkozni, hogy apucinak hívta magát. Nem elég, hogy elrabolt és tébolyult, de még fétisei is vannak.

- Bocsánat - szinte rá sem ismerek a saját hangomra.

- Ez nem elég - nevet fel - a csinos kis szádban, apuci farkával kérsz bocsánatot - szemei elsötétülnek és vágytól csillognak.

- N-em akar-om - dadogom.

Semmi féleképpen nem akarok, egy ilyen elborult idiótával lefeküdni. A szüzességem se a 'diliház kedvenc betegének' szántam. Ennek tényleg elmentek otthonról...

- Az kurvára mellékes, hogy mit akarsz! - kiabál - Eddig túl engedékeny voltam veled, de megtanítom kinél van az irányítás.

Egyszer már elvertem, csak nem lenne, olyan nehéz, még egyszer megtenni. De most van nála egy kibaszott fegyver! Rivall rám a tudatalattim. Hirtelen ötlettől vezérelve elő veszem a legcsábosabb nézésem, és lassan lépkedni kezdek felé. Eljátszom, hogy nem undorodok az egész lényétől, mintha elfogadnám a sorsom. Önelégült mosoly kúszik az arcára. Mire elé lépkedek, már elterveztem, hogy fogom kicsavarnia fegyvert a kezéből, aztán helyben hagyni.

Mozdulok, de Harry gyorsabb, azonnal a falhoz szegez, mikor rájön mire készülök. Haragja tovább fokozódik, már ha ez egyáltalán lehetséges. Egész testével a falhoz szegez.

- Nagyon rossz ötlet, kicsikém - gügyögi gúnyosan - mér nincs veled a meglepetés ereje, én vagyok az erősebb. - forró lehellete az arcomnak csapódik.

- Kérlek... - suttogom - Engedj el...

- Nem-nem - vigyorog - Szűz vagy még? - kérdezi végytól karcos hangon.

- Igen.

- Akkor teljesen az enyém leszel... Nekem is te leszel az elsőm, így beton biztosan birtokollak. Csak is az enyém! Az elsőm, az egyetlenem - búgja a fülembe.

- Mi? - képedek el.

Lehetetlen, hogy Harry még szűz legyen. Esküszöm, ez a napom legbizarabb pillanata. Miért pont nekem akarja adni magát? Mondjuk, ez megmagyarázza a pornó újságokat. Kattant ez a gyerek! Biztos, hogy nem fogok mellé láncolva élni!

- Bizony báránykám, két szűzeség lesz oda. Utána minden értelemben és teljes mértékben az enyém leszel. Soha nem hagyhatsz majd el! - miközben beszél apró csókokat hint a nyakamra és a fülem alá.

- Hagyd abba... - könyörgök neki.

- Ne aggódj, az miatt, hogy mindketten tapasztalatlanok lennénk. Attól, hogy szűz vagyok, még nem tapasztalatlan, voltak kalandjaim - nevet.

 Most aztán kurvára megnyugtattál! Továbbra is egész testével az enyémhez simul, ezzel a falhoz szorítva engem.

- Vetkőzz, apuci látni akar - morogja.

Látja, hogy nem mozdulok ezért a fegyver hideg csövét, végig futtatja a karomon. Ami, arra ösztönöz, hogy csináljam, amit mond. A pólóm szegélyéhez nyúlok, mire venném le, ő mit sem tétovázva letépi rólam a ruha darabot. Vállaimnál fogva nyom le a földre, hogy illően bocsánatot kérhessek...

Íme emberek, a ma reggel gyümölcse! Igyekeztem nem baromságot írni, csak mert tegnap elbasztam, a Funday részt, amit kiraktam. Remélem, tetszett nektek. :)

Ha tetszett, tudod hogyan jelezheted nekem! :D