Bumpy love /h.s/

Part 7

Szemembe süt a nap. Lassan ébredezem. Miért nem húztam be este a sötétítőt? Várjunk csak! Mi ez a furcsa érzés? Te szentséges halványlila vesegyulladás! Ő, hogy kerül ide? Szemeim soha nem látott gyorsasággal pattannak ki.

*Harry szemszöge*

Nézem Kristen gyorsan matató kezeit, amik az elsősegély dobozban kutakodnak. Zavar, hogy Naillt fogja simogatni és érinteni. Miért kellet neki is behúznia? Retardált Naill, minek kóstolgatta őt? Mondjuk, ha ő nem veri meg akkor én! Ne másszon rá arra, aki az enyém! Mivel Kristen bántotta őt, így nem sérült a barátságunk az ír haspókkal. Gondolkodj pozitívan! Kavargó gondolataim mocsarából Mike nekem szegezet mondata ragad ki.

- Harry, megmutatom hol aludhatsz – magyaráz nekem Mike. Figyelmem túlságosan leköti Kristen, ahogy a szöszi állának fogdosására készül. Rettentően idegesít őket így látni. Most nem rendezhetek jelenetet, még nem vagyunk együtt. Nemsokára...

- Oké – vetem oda félvállról. Lassan követem ki a szobából. A lépcsőn nehéz és kusza gondolatok közepette bukdácsolok Mike után.

- Harry, jó srácnak tűnsz szóval csak azért mondom – megáll a lépcsőn, hogy teljes testtel felém fordulhasson – látom Tökmag milyen boldog attól, hogy itt vagytok. Azt is látom, hogy számára sem vagy közömbös. – húzogatja sokat sejtetően szemöldökét.

- Érzek iránta valamit, jól sejted. Különleges... - mondom lassan.

- Segítek neked. Amíg a Morgan tesókat látod mindig lesz segítséged. Tudnod kell, nagyon érzékeny és szeszélyes teremtés. – néz rám komolyan.

- Sikerült megtapasztalni. – mutatok végig sebeimen. – Ne aggódj!

- Még semmit sem láttál. Ez csak ízelítő. – veregeti meg a vállam. – Azért Naillt is jól helyben hagyta.

- Így járt... - rántok vállat.

- Érzékeny lány bármennyire hangsúlyozza az erős független oldalát. Gondoskodásra van szüksége. – kijelentését egy bólintással nyugtázom. – Jöjjön egy kis hegyi beszéd is. Egy kicsi fájdalmat okozol neki felgyújtalak, a két szép szemed pedig kikaparom. Érthető?

- Teljesen! – fenyegetésére nyelek egyet.

A lépcső egy hosszú folyosóra nyílik. Ajtók serege tárul elém. Baloldalon négy ajtót számolok, a jobboldalon ötöt. A folyosó végén, még van egy ajtó szemben. Mike elmagyarázza melyik szoba kié.

Baloldal: vendégszoba (most ott Louis van), Chris, Peter, Jade. Jobboldal: vendégszoba, vendégszoba, Mike, Kristen, vendégszoba (most én alszom ott). A szemben lévő ajtó, fürdőszobát rejt. A vendégszobákhoz nincs mosdó, ezzel oldották meg. Mike mesélte, hogy a szüleik szobája a földszinten van. Nagyon igényes és tágas ház. Látszik, hogy tehetősek (nem is kicsit).

A vendégszobába belépve, szememmel alaposan végig mérem. Krémszínű falak, francia ágy. Nagy kertre tekintő ablakok. Fekete szekrény, barna íróasztal ékesíti a szobát. Az egyik sarokban babzsák fotelt fedezek fel. Megmosolyogtat. Plazma TV ékesíti az ággyal szemben lévő falat. A szekrényt kinyitva fedezek fel, pár melegítő nadrágot. Néhány rövid ujjút és boxert. Egy törölközőt is sikerül kerítenem. Átvonulok a folyosó végén található fürdőbe. Mikor ott végzek, kilépek az ajtón. Szemeim egyből Kristen ajtajára tapadnak. Alatta fény szűrődik ki, feltételezem még ébren van. Végül bedőlök saját ágyamba alvásra adva fejem.

Fél órája próbálok elaludni. Egyszerűen lehetetlen feladat. Agyam egymást üldöző gondolatok töltik meg. Mindegyik Kristenről, természetesen. Vajon épp mit csinál? Nem tudok egyedül aludni. Amíg kicsi voltam Gemma mindig mellém bújt, ha nem tudtam aludni. Álmatlanság az agyamra megy.