Bumpy love /h.s/

Part 29

Ujjaimmal próbálom magam megtartani a padló sima felületén, hogy ne tudjon elhúzni. Minden erőlködésem ellenére, a bokámnál fogva von magához egyre közelebb. A félelem átjárja minden porcikámat. A bokámra bilincselődött keze szinte égeti a bőrömet. Kétségbe esetten próbálok szabadulni, az őrült Harrytől.

- Harry, jöttünk ellenőrizni Krist, ahogy ígértük! – hallom lentről, valamelyik srác kiabálását.

Harry mintha meg sem hallotta volna, továbbra is, a lábam köré kulcsolja ujjait. Tudva, hogy a srácok, bármelyik pillanatban feljöhetnek, rögtön kevésbé ráz a félelem. Kezeim, már nem olyan görcsösen próbálnak fogást találni a padlón.

Lábdobogás zaja szűrődik be a szobába. Harry még mindig nem vesz róla tudomást, hogy már nem csak ketten tartózkodunk a házban. Az ajtó nagy hanggal kicsapódik, a négy srác szinte egyszerre esik be rajta. Először rám néznek, ahogyan kék-zöld foltosan, a takaróba gabalyodva a földön fekszem. Majd a tébolyult Harryt kémlelik, aki még mindig, próbál vadul magához vonni.

Mikor feldolgozzák a látottakat, cselekedni kezdenek. Zayn és Louis, Harryre vetik magukat, így keze már nem szorít engem. Naill ülőhelyzetbe segít, és a falhoz támaszt, Liam pedig villám gyorsan eltűnik a szobából. Harry eszelős tekintettel próbál szabadulni Zayn és Louis fogásából. Liam sietve tér vissza a szobába, kezében egy injekciós tűvel. A vergődő Harry nyakába szúrja, aki másod percek alatt zuhan tehetetlen állapotba.

Könnyeim utat törve maguknak szánkáznak végig az arcomon. Homályos tekintetem Louisra vezetem.

- Mit csináltatok vele? – kérdezem, reszkető hangon.

Naill nyugtatás képpen, hátamra simítja a kezét. Liam barna szemeit sajnálkozóan tartja rajtam, Zayn közömbösen álldogál zsebre tett kézzel. Valami még is gyanús, mivel tekintete ide-oda cikázik és belülről harapdossa a száját. Megfigyelésemet megszakítva, Louis guggol elém, együttérzést sugárzó, kék szemekkel.

- Tudod, Harrynél egy éve megállapítottak egy mentális problémát. Nem súlyos vagy ilyesmi, csak nem árt vigyázni, de gyógyszerekkel karbantartható. Az utóbbi hetekben valószínűleg nem szedte be a gyógyszereit, mivel a gondolatai csak is körülötted forogtak. – sóhajtja – Ő már az előtt is beléd esett, hogy először találkoztattok volna. Nem véletlenül találkoztunk azon a reptéren – dörzsöli meg kínosan a nyakát.

Teljesen le vagyok döbbenve! Harry mentális beteg lenne? Ha tényleg erről van szó, akkor képtelen vagyok, neki hátat fordítani. Segíteni fogok, hogy kilábaljon ebből az állapotból és ne is essen vissza! Hiába tagadnám, érzek iránta valami többet... Látva, hogy kiütve fekszik a padlón, összefacsarja szívem. Hiába is, ő az én sérült, de gyönyörű megszállottam...

- Mellette leszek és segítek neki – nézek halványan mosolyogva és reményteljesen a srácokra.

Egyszerre koppan az álluk a padlón, szemeik elkerekednek, kijelentésemet, nem is, ígéretemet hallva.

- Nem kérünk ilyenre – mondja Liam.

- Megértjük, ha látni sem akarod – motyogja Naill.

- Ez nem kérdés vagy egyszerű kijelentés volt, hanem ígéret – hangom, régóta most először, szeli magabiztosan a levegőt.

A fiúk egyszerre néznek rám, csupa fog mosolyaikkal. Még Zayn is megenged magának egy kis jó kedvet, de továbbra is feszengve viselkedik.

Körübelül egy óra alatt, rendbe szedjük a szobát. Bár Louisék nem hagyják, hogy bármit is csináljak a sérüléseim miatt. Harryt befektetik az ágyamba, külön kérésemre. Tanácsokat adnak, hogy mit kell tennem, ha 24 óra múlva magához tér. Majd, temérdek búcsúzást követően, kezdenek kiszállingózni a szobából.

Zayn halad a sor végén, ahogy elhagyják a szobát. Kezemet a vállára teszem, mikor megfordulva rám néz, a szoba erkélye felé intek a fejemmel.

- Gyere Zayn, beszélgessünk! – mondom halkan, de határozottan.

Hello emberek! Végre sor kerül Zayn szembesítésére! :) Harrynél, pedig bedobtam a mentális probléma lapot... Tartalmas részt hoztam, remélem, nektek is tetszik! :D

Ha tetszett, légyszíves nyomj egy vote-ot vagy kommentelj! ;D

Sokat jelentene... :*