School life in Konoha

1. fejezet

 ...
- Ő volt az első áldozata az Uchiha családnak, már amennyi megmaradt belőlük. - Sakura tágra nyílt szemmel és száraz torokkal hallgatta. Próbált szóhoz jutni, de nem volt könnyű feladat.
- A...akkor, tény... - Nyelt egyet. - tényleg miatta lett öngyilkos? - Fel sem fogta ezt a képtelenséget.
- Igen. Pontosabban leginkább az egyikőjüknek tulajdonították. Biztos észrevetted, hogy nem túl jó a kapcsolatuk.
- Sasukenak is köze volt hozzá?
- Hát, nem annyi, mint a másik kettőnek. Sasuke inkább emiatt is olyan, amilyen. Bár ilyen rokonok mellett csoda, hogy nincs vele nagyobb baj. - Sakura hallgatott. Kezdett túl nagy lenni a fejében a zavar.
- Szóval vigyázz, ne te legyél a következő...

Nyolc hónappal korábban:

Sakura

   A rózsaszín hajú lány nyújtózkodott egyet. A tanév első napja volt.
- Sakura kedvesem, igyekezz! El fogsz késni már az első napodon! - szólt fel a figyelmeztető hang az emeletre.
- Jól van anya! Máris megyek, egyébként is még csak hét óra van! - rápillantott az éjjeliszekrényére. Az óra nyolc tizenötöt mutatott.
- Jézusom! Már ennyi az idő?! Anya, mi a francért nem szóltál előbb?
- Én szóltam! - szólt az önelégült felelet lentről. A lány sietve felkapkodta a ruháit, és bevonult a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyozott, majd felvette a fehér blúzát és kapkodva begombolta. Belepillantott a tükörbe, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e, viszonylag elégedetten fordult el, és a Konoha High School-os sáljáért nyúlt. Visszaszaladt a szobájába, szinte kitörte a szekrényajtót, olyan hirtelen nyitotta ki, és lázasan keresni kezdte az új egyen szoknyáját.
- Hol van a sulis szoknyám? - kiabálta el magát kicsit pánikolva.
- A szárítón! De siess, már harminc van! - jött fel közben a lépcsőn Sakura édesanyja.
- Köszi - felelte kissé szarkasztikusan, és már rohant is az erkély felé, ahol a száradó ruhák himbálóztak a reggeli (khm délelőtti) szélben. Kirángatta a csipeszek fogai közül a szoknyát, és azt is felkapta egy magassarkú szandállal együtt. Villám sebességgel bontotta ki előző este befont haját, a fésülködésről már rég lemondva csak szétzilálta ujjaival, majd beletűzött pár csatot. Így haja hullámzó zuhatagként omlott hátára.
  Utolsó teendőként belepakolta a telóját meg az egyéb szükséges kellékeket egy hirtelen elővarázsolt kis fekete táskába. Aztán szélsebesen lerobogott a lépcsőn, majd ki az ajtón (amit csak percekkel később zárt be, mikor a kapunál eszébe jutott visszarohanni miatta..).
  Anyukája már az autóban várta. Egy lendülettel bepattant, és forgázzal elindultak a suli felé vezető úton.
- Anya már háromnegyed kilenc van! Már rég tart a műsör! Mondhatom jó kezdés... - morgott Sakura.
- Nyugalom kicsim, nem lesz semmi baj. Tudod a sztárok is mindig késnek.
- Lehet, de nem a gimi első napján egy teljesen új városban! Egyébként is, hogy lehetsz ilyen nyugodt?!
- Tudod már eléggé hozzá vagyok szokva az ilyen élethez. Na, de itt is vagyunk! Kéz és lábtörést kedvesem! - Anyja egy gyors puszit nyomott az arcára, és utána rögtön tovább is hajtott.
Alig tíz perccel később Sakura már az üres folyosókat rótta, miközben idegesen mormogott az orra alatt, ugyanis az Istennek se találta meg az osztálytermét. A suli új építésű volt, még érezni lehetett a felújítás fura új szagát. Ráadásul az ajtószám olyan aprócska számokkal volt felírva, hogy minimum tíz centire meg kellett közelíteni az ajtót, hogy lássa. Végül azért meglett a tizedik bé terme. A lány nagy levegőt vett és benyitott.

Sasuke

Csörgött az óra, a fekete hajú srác erősen ráütött, mire végre elhallgatott. Sóhajtott egyet, kinyújtózkodott, és lustán kikászálódott a takaró alól. Álmosan elbotorkált a bátyja szobájáig.
- Itachi, hallod hol a... héhé! - Karját gyorsan a szeme elé emelte, mert testvére éppen meztelenül feküdt egy lányon, és a legenyhébb dolog, amit csináltak az a vad csókolózás volt. - Te meg mi a fenét csinálsz hajnali hétkor, úgy mégis?! - a megszólított tag közönyös arccal leszállt a partneréről, és felvett egy alsógatyát. A lány meg beburkolózott a paplanba és kissé pirulva sütötte le tekintetét.
- Felöltöztél már? - kérdezte Sasuke idegesen.
- Igen, de mondanál valami magyarázatot arra, hogy még is mit keresel a szobámban? - A szavai ellenére az arca rezzenéstelen maradt.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy hol van az ingem - válaszolt flegmán a sötét hajú.
- Amúgy meg egy szót sem szólhatsz a múltkori miatt, drága öcsikém. - Hunyta le a szemét nyugodtabban az idősebb Uchiha, miközben ráérősen öltözködött. A lány közben csak ült riadtan, és tűrte, hogy a jelenlétét annyira vegyék figyelembe, mint a lámpáét a sarokban. - Mellesleg az ingedet még nem mostam ki. - Összefogta a hosszú, fekete haját. - Tessék, kapsz egyet az enyémek közül - odadobott neki egy fehér inget. Sasuke az elkapás mozdulatával fordult is az ajtóhoz, majd egy pillanatra visszanézett:
- Amúgy szia, Ino! - mondta, majd kiment.
- Ismered? - erre Itachi a szőke lányhoz.
- Osztálytársam, de mindegy is, nem folytatjuk inkább? - nézett vágyakozva a húsz körüli fiúra, és a keze után nyúlt.
- Bocs, de nekem is mennem kell  az egyetemre, és szerintem neked se ártana követned az öcsémet - nézett Inora, amitől amaz egyből felfogta, hogy tűnnie kell. Halkan kicsusszant az ágyból, felkapkodta a ruháit, és elsurrant a fürdő felé.
Eközben Sasuke a reggeli müzlijét kanalazta, és azon gondolkozott, vajon milyen lesz a mostani év, lesz-e valami új arc. Ugyanis igen ráfért volna már a kis városkára egy kis vérfrissítés, lassan olyanok lesznek, mint az angolok...
- Itachi! Végeztem, úgy, hogy kapkodd a segged, és induljunk! - kiabálta el magát, majd el is indult a kijárat felé.
- Szebben kellene beszélned a bátyáddal. Végtére is apád helyett apád vagyok - hallatszott a széles, üveglépcső felől.
- Te csak egy idegesítő testvér vagy, és csak azért várok rád, mert nincs jogsim - kontrázott Sasuke.
  Mindketten beszálltak Itachi méregdrága BMW-jébe, és majd három perc alatt ott is termettek a gimnáziumnál.
  Sasuke kényelmesen felsétált a termükhöz, benyitott és konstatálta, hogy a szokásos bolondok háza van.