School life in Konoha

16. fejezet

Konan

  Az egyetem eléggé lefárasztotta csütörtökön, kivételesen sok órája volt. A végén már zsongott a feje a rengeteg matektól, amivel legutóbb számvitelen traktálták. Ráadásul, szégyellte bevallani, de nagyon sajgott a lába az új tűsarkújától, (amit mellesleg lelke megnyugtatásáért vett a Jimmy Choo-ban és gyönyörű matt sötétkék színe volt). Éppen az utolsó előadásról lépett ki, még a tömeg előtt, hogy ne kelljen nyomorognia. Inkább felállt az illőnél pár perccel előbb.
  A hatalmas márvány folyosó padlóján csak úgy kopogott a cipője, még úgy is elegáns látvány nyújtva, hogy az arcáról egy évnyi felgyülemlett fáradtság tükröződött. A telefonja megrezgett a kezében, várt pár másodpercet, míg rápillantott. Kellett egy nagy levegő, mivel Pein írt neki: emoji nélkül kérdezte, hogy merre jár már. Mintha nem tudná, hogy akkor ért véget az órája! Annyi jó volt az előbbi előadásban, hogy legalább nem vele volt, meg úgy senkivel az ismerősei közül. Ennyi magány kijárt neki.
  Lassú léptekkel haladt a hátsó kijárat felé, ami egy kis parkra nyílt. Peinék ott szoktak előszeretettel lógni és cigizgetni. Kihasználta az út idejét, nem akart a szükségesnél előbb odaérni azokhoz a beképzelt bunkókhoz. Habár az ő viselkedése sem feltétlenül tükrözött mást, de attól még belül ezerszer normálisabbnak tartotta magát. Biztosra vette, hogy Obito is ott lesz, mellette Pein az átlagosnál is flegmább és utasítgatóbb szokott lenni.
  A kijáratnál egy srác udvariasan kitárta előtte a súlyos kaput. Észre sem vette a gesztust, csak gondolataitól elvakultan lépett előre. Egyből kiszúrta a baloldali padokon üldögélő társaságot. Lezser eleganciával dohányoztak, és biztos valami Konan számára teljesen érdektelen témáról beszélgettek.
  Pein természetesen direkt később méltatta figyelemre, mint ahogy észrevette. Már ráfordult az odavezető kockakövekre, mikor méltóztatta ráemelni a tekintetét. Konan látta az opálos szemekben az elégedettséget és a mindent elmosó birtoklási vágyat, amiért a nője az egyetem legszebb és legjobban öltözöttje volt, és itt meg is állt a Konan iránt érzett nemes érzések garmada. A lány csak nagy nehezen győzte le az undort a saját tekintetében. Majd hideg mosollyal állt meg a pasija mellett.
- Sziasztok! - köszönt színtelen hangon, és éles pillantást vetett Pein mellett ülő Obitora és a másik két sokkal jellegtelenebb, de annál sznobabb srácra.
- Szia, édes! - viszonozta hasonló hangon Pein, és automatikusan átfogta Konan karcsú derekát. Közel vonta magához, és a srácokra pillantott. - Hát nem gyönyörű ma is? - kérdezte, akár egy büszke király. Konan azt kívánta, bár ne vette volna észre, a kérdésére kapott éhes pillantásokat, különösen Obitotól, amitől felállt a hátán a szőr. Abban a pillanatban szinte boldog volt, hogy Pein ilyen közel tartja magához. - Bár ez a hülye még akkor sem venné észre, ha Obito a szeme láttára erőszakolna meg! - dühöngött magában, de főleg félelmében volt ilyen heves.
- Mi a terved mára, Pein? - Pillantott le a vörös hajúra, miközben ujjai a tarkóját cirógatták. Szeretett volna minél előbb hazamenni, és remélte, hogy ezt elérheti túlzott mézes-mázossággal.
- Elmegyünk a srácokkal egy hökös gyűlésre délután - felelte félvállról Pein. De Konan tudta, hogy ez azt jelenti, hogy késő estig tartó tivornyázásba fog fordulni az egész, ahol a város leendő irányítói pénzért cserébe minden vágyukat kiélik. Elég volt neki, hogy még a kapcsolatuk elején részt vett ilyeneken.
- Akkor gondolom most itt maradsz, ugye cica? - Simogatta tovább a nyakát. Arcáról nem sok érzelem volt leolvasható, de Peinnek nem is volt szüksége sokra. A szavaitól épp elég fontosnak érezte magát.
- Igen. - Nézett fel rá, és közben lehámozta magáról Konan kezét, hogy tüntetőleg egy csókot leheljen rá. - Te nyugodtan menj haza, ha szeretnél, drágám! - mondta aztán, mintha tényleg kedves lenne. Konan persze tudta, hogy ez a srácoknak szól elsősorban.
- Rendben van, akkor nem is zavarok tovább! - Mosolygott elragadó feleség módjára. - Jó szórakozást nektek! - Csúsztatta ki kezét Pein-éből, és búcsút intett. A többiek gépiesen viszonozták az elköszönést, kivéve Obitot, aki csak ködös tekintettel meredt utána. Konan megkönnyebbülve fordított hátat azoknak a szemeknek meg Peinnek is.
  Alig hagyta el az egyetem monumentális épületét, amikor megrezdült a telefonja. Sakura írt neki. Fura volt örülni a pink hajú lány arcképének. Azt írta, hogy: - Kaptok öt percet, mert ilyen cuki vagyok. - Még a flegmasága is egészen szimpatikus volt neki.
  No meg tényleg az, hogy belement ebbe. Legalább egy kis időt kap az élettől, hogy azzal beszéljen, aki tényleg törődik vele, vagyis Hidannal.