School life in Konoha

11. fejezet

Sakura

Másnap Hinata végre jött iskolába, így Saku elmondhatta az összes vigasztalást és Sasuke-korholást, ami ez idáig felgyülemlett benne.
Mikor meglátta a teremben a sötét hajú lányt, egyből levágta magát a mellette lévő helyre.
- Szia, drágám! - köszöntötte játékos mosollyal, de azért aggódó pillantás kísérte. - Mi a helyzet? - kezdte óvatosan. Hinata erre szomorkás mosollyal nézett rá, miközben figyelte amint leül a padjához.
- Semmi érdekes - erőltette tovább a mosolygást. - Megvagyok. - Habár Sakura szerint ez meg se közelítette az őszinteséget.
- Viszont bocsánatot akartam kérni, amiért még öm... sz-szombat este magadra hagytalak - igazította meg a haját Hinata az emléktől zavartan.
- Jaj, ugyan! - legyintett Saku. - El is felejtettem! Inkább nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért magadra hagytalak azzal a köcsöggel! - Ráncolta a szemöldökét komolyan.
- Kedves tőled, hogy ezt mondod Sakura-chan! - Mosolygott haloványan a barátnője.
- Ennél lejjebb nem is adom! - mondta Sakura mézes-mázosan, de főleg lelkiismeretfurdalása beszélt belőle az utóbbi Sasukés találkozások miatt. Meg nyilván amiatt, mert érzése szerint nem fogja elmondani ezt mostanában barátnőjének.
  Mielőtt visszaszökkent volna a helyére, bátorítón megszorította Hinata karját. Bár a helyéről még egyszer lopva a sötét hajú lányra pillantott, aki nem tettetve tovább a jókedvűt, leverten nézett maga elé. Fájdalmasan rándult össze a gyomra erre.
  Majd Sasuke után nézett, de még a becsöngetés után sem látta felbukkanni. Ami azt illeti a nap folyamán egyáltalán nem került elő, amin azért egy kicsit meglepődött. Mintha Hinatáért tudtán kívül legalább ennyit megtett volna. Viszont nem igazán akarta magának bevallani, de ő szívesen találkozott volna a bevert képével. Dehát az élet nem habos torta...
  Az órái után elérkezett a kevésbé várva várt pillanata a matek korrepetálásnak. Megkereste azt a termet, amit Kakashi mondott neki.
    Ott már csak egyedül a férfi tartózkodott az asztal felett támaszkodva, miközben valamilyen lapokba mélyedt a tekintete.
- Jó napot, tanár úr! - hívta fel magára a figyelmet. Kakashi-sensei felkapta a fejét.
- Áh, üdvözlöm, Haruno kisasszony! - köszöntötte, majd a tanári asztalra mutatott. - Foglalj helyet, kérlek!
  Sakura kissé zavartan lépett az asztalhoz, amit ennyire még talán sosem közelített meg. Aztán leülve az odakészített székre, elővette a füzetét és a könyvét.
- Ó, a tankönyvre nem lesz szükség! - Mosolygott szelíden maszkja alatt a férfi. Majd felmutatott egy Sakura számára ismeretlen példatárat. - Ezt használjuk!
- Rendben - Bólintott illedelmesen a lány, és visszasüllyesztette a könyvét a táskájába.
- Nos, akkor mit is nem ért az anyagból? - Nézett rá Kakashi-sensei.
- Öö - Vakarta meg zavartan az állát Saku, - hát igazából nem értek túl sokat ebből a témából egyáltalán... - Húzta be a nyakát, előre félve a reakciótól. Ám az osztályfőnöke csak mulatva emelte rá szürke tekintetét.
- Értem. - Sóhajtott hozzá. - Akkor kezdjük az elejéről...
   Azzal Sakura minden porcikájával igyekezett a kockás lapon megjelenő számokra és ábrákra koncentrálni, de igen küzdelmes feladat volt. A gondolatai szüntelen el akartak kalandozni valami más felé, legyen az a padon heverő porszemek szépsége, vagy a múltkori buli emlékfoszlányai közül egy.
   Közben az idő előrehaladtával a férfi egyre jobban belelovallta magát a magyarázásba, és ezzel együtt észrevétlenül egyre közelebb hajolt Sakurához. Csakhogy így ő képtelen volt nem belélegezni a bódító illatát. Az első napi ütközés óta el is feledkezett róla, és megint rácsodálkozott, hogy hogy lehet ilyen finom. Ráadásul a tanár úr keze is vészesen közel került az övéhez, ami meglepő módon kényelmetlen érzéssel töltötte el. Gyorsan el is húzta onnan, mikor az érintés veszélye fenyegetett.
   A végére viszont minden addigi zavaró tényező ellenére is úgy érezte, hogy sokkal tisztább lett a képe a matekról, mint az eddigi sulis éveiben bármikor. Bár sejtette az okát annak, hogy az előző izzadós és ideges matek tanárjához miért nem sietett úgy korrepetálásra...
- Huh, köszönöm szépen, sensei! - Csukta be a füzetét egy határozott mozdulattal az utolsó feladat befejezésével. Majd rámosolygott a férfira. - Úgy érzem mégis van remény a matek érettségimet illetően! - mondta vidáman. Kakashi felnevetett.
- Ugyan! Egy kis gyakorláson múlik az ötös! - Legyintett. - De azért szívesen, Haruno kisasszony! - kacsintott hozzá.
- A tanár úr most nem szólíthat csak Sakurának? - Vágott eltúlzott szenvedő arcot a lány. Ugyanis úgy vélte fölösleges ez a kellemetlen távolságtartás egy magánóra esetében, főleg azután a kis cigizgetés után. Kakashi-sensei könnyedén biccentett.
- Ha neked így jobb, Sakura - mondta, és látszott, hogy ez a szóhasználat sokkal inkább a nyelvére áll.
- Úgy is van egy közös titkunk a tanár úrral! - Kacsintott játékosan Saku, de a férfi arckifejezését látva gyorsan megbánta.
- Erre még csak ne is utalj az iskolában! - Ráncolta szigorúan a szemöldökét.
- Bocsánat, nem akartam... - Harapta el a mondatot a lány ijedt arccal. Nagyon nem akarta magára haragítani az eddigi legjobb matek tanárát és egyben osztályfőnökét.
- Semmi baj! - folytatta már higgadt hangon a férfi. - Csupán tényleg még véletlenül sem hallhatja meg senki. - Sakura akaratlanul nyelt egyet. A korábbi apró feszültség közöttük hirtelen háromszorosára növekedett. - Még jó, hogy az óra véget ért! -
- Hát köszönöm szépen még egyszer! - Tolta el magát az asztaltól, és felállt. - Akkor én megyek is! - Kakashi is felemelkedett az ülőhelyzetéből.
- Igen, természetesen - mondta kissé meglepetten. Sakura biztosra vette, hogy halványan elmosolyodott a maszkja alatt.
- Akkor viszlát! - köszönt el az ajtóhoz lépve.
- Viszlát, Sakura! - szólt utána a tanár.
  A lány kissé kótyagos léptekkel haladt lefelé lépcsősoron. Nem is vette észre eddig, de így hogy egyedül volt, az eddigi nyomás hirtelen felszabadult a mellkasáról. Valahogy fura volt az osztályfőnökével így kettesben lennie.
  Mindenesetre inkább kiverte a fejéből ezt az érzést, mielőtt elkezdhetett volna mindenfélét túlgondolni. Legalább ebben az esetben jó volt mellőznie.