School life in Konoha

15. fejezet

Sasuke

   Nagyon későn ébredt, az előző esti állapotához mérten... A nap ugyan csak a felhőkön át sütött be az ablakon, de így is vakítóan világos volt Deidara szobájában, ahol aludt. Úgy érezte átaludt egy évet, és megint ősz van.
  Nehézkesen oldalra fordult az egész esti alvópózából, és megállapította, hogy Samuinak hűlt helye sincs. Nem csodálkozott mondjuk. Szinte rosszul esett neki, de nem csodálkozott, kicsit magára emlékeztette ez a lány. Talán épp ezért vonzotta és taszította egyben tho. A hátára fordult, és elnézte a plafont egy ideig. Aztán a telefonjáért nyúlt, hogy megnézze valóban nem aludt-e egy évet. Rápillantva azért kicsit meglepődött, mert fél kettőt mutatott. - Te jó ég! Deidara biztos ki van akadva... - suhant át az agyán. Na meg amúgy is, nem szeretett mások nyakán lógni, és jelenleg épp azt tette. Ettől függetlenül nem pattant ki az ágyból, hanem erőt gyűjtve relaxált még egy kicsit.
  Majd előre felvértezve magát semmitmondó maszkjával, szalonképessé tette magát. Még be is ágyazott valamennyire, hogy legalább ennyivel kiengesztelje a szoba tulajdonosát.
A folyosóra kilépve eleinte semmi zajt nem hallott, de ahogy a lefelé vezető lépcsőre tette a lábát, megszólalt Deidara ideges, éles hangja. Sasuke ereiben egy pillanatra meghűlt a vér, kevés dolog volt, amit jobban utált annál, mikor tanúja kellett legyen egy túlságosan személyes vitának. Ám, mivel más utat nem ismert a házból kifelé, át kellett menjen a nappalin...
   Eközben minden lépéssel egyre több szót vett ki a „beszélgetésből":
- ...Sasuke és az a szőke meg bazmeg a szobámban aludtak! - kapta el a megfelelő mondatfoszlányt az Uchiha egyből. Szívta a fogát.
- Nyugodj már meg, Dei! - Hallatszott Sasori cseppet sem a kellő hatást elérő hangja. Sasuke szinte látta, ahogy Deidara feje a hajtövéig elvörösödik:
- Nincs jogod nekem ilyet mondani, Sasori! - (Egyértelmű volt, hogy normál esetben nem így szokta hívni a legjobb barátját.) Közben már túlságosan is kevés lépcsőfok volt hátra.
- Különben is nem értem, miért vagy ennyire kibaszott ideges! - A piros hajú szájából valahogy a káromkodás sokkal ocsmányabbnak tűnt.
- Nem érted, hogy... - Deidara szava elfúlt az indulattól.
   Sasuke pont a legjobb pillanatban vált az események részévé, ugyanis ahogy megtorpant a lépcső alján, szemtanúja lett a következő jelenetnek: Deidara az előbbi elharapott mondat után mindent-vagy-semmit arckifejezéssel meredt Sasorira. Az pár lépésnyire volt tőle, a helyzethez képest nyugodt arccal viszonozta az éles pillantásokat, pedig az Uchiha még sosem látta ennyire kivetkőzni magából. És akkor a levegőben lógó másodperc törtrésze alatt, Deidara hevesen odalépett a legjobb barátjához, és rátapasztotta az ajkát az övére. Még Sasuke is visszafojtotta a lélegzetét ekkor, és előre el akart fordulni a következőktől, de nyilván csak gondolatban volt rá ideje.
   Sasori az egyértelmű elutasításnál valamivel később taszította el, arcán olyan kifejezéssel, amit a szobában tartózkodók egyike sem felejtett el; baráti szeretettel vegyes undor, szégyenlés, sajnálat és düh morajlott az arcizmain. Tekintetében pedig a színtiszta fájdalom, mikor az ember ráébred a sanyarú tényre, hogy többé nem veheti semmibe az elfeledni vágyott tényt. Deidara látta ezt, és neki is muszáj volt feldolgoznia egy felismerést, amit addig agya hátuljába tuszkolt. Eleinte üres tekintettel meredt Sasorira, de a szeme nem fókuszált rá, ajka még a csók merevségében állt. Aztán, egy törtpillanat alatt, enyhén összeszorította a száját, és újra látta azt a fiút, aki a legjobb barátja volt. Tekintetében mély önutálat és szomorúság tükröződött.
- Dei...! - próbálkozott Sasori, ahogy észbe kapott, de olyan pillantást kapott válaszul, ami még másik két embert is megölt volna vele együtt.
   Aztán Sasuke jelenléte kérlelhetetlenül lelepleződött, mivel Deidara mindent megtett, hogy elkerülje Sasori tekintetét. Megfagyott benne a vér, látszódott, hogy sok megaláztatás közül erre nem volt felkészülve.
- Mit keresel itt?! - ordított rá, de ez már egy fogatlan oroszlán vicsorgása volt. Sasuke elkezdett felfelé mutatni, hogy aludt, de hang nem jött ki a torkán. Helyette még a mozdulat közben sietősre fogta, és földre szegezett tekintettel kiviharzott a házból, amilyen gyorsan csak lehetséges volt.
  Nem sokkal később, kilépve a csípős levegőre, nagyot sóhajtott. - Talán nem is lehetett volna ennél kínosabb hármast összehozni... - Persze ő még nem tudta Sakura és Sasori sztoriját...