School life in Konoha

3. fejezet

  Sakura

  Később, miután nagy nehezen haza talált, látta, hogy anyja kocsija még mindig nem áll a feljárón, szóval egyáltalán nem késett el a hazaérkezéssel. Nem is csodálkozott. A munkamánia a mottó volt a családban. Nem hagyta magát megbántódni emiatt.
  Nem sokkal ezután a figyelme már teljes mértékben a ruhásszekrénye felé irányult. Tanácstalanul nézte ruháinak halmát, morfondírozva az esti összeállításán.
- Na de mit vegyek fel? - dünnyögte magának. - Esküszöm ez életem nagy kérdése... - tette hozzá morogva, miközben a rövid gatyáihoz hajolt. Végül kivett egy magasított derekú shortot, és a székére dobta. Majd mikor már épp kiválasztotta volna a hozzá tartozó felsőt, megszólalt a telefonja. Kisebb szívroham kíséretében nekiállt a kapkodós keresésnek, aztán a táskájából kikapva beleszólt:
- Haló?
- Szia, kicsim! - hangzott fel a vonal másik végéről anyja trillázó hangja, a maga idegesítő szórakozottságával. - Hiába kerestelek, sehol sem találtalak a studióban. Hazamentél egyedül?
- Igen, anya - sóhajtotta fáradtan Sakura. - Örülök, hogy feltűnt.
- Máskor azért szólj előtte, különben is a taxi drága még itt is. - Saku inkább ráhagyta.
- Rendben.
- Na mindegy is, nemsokára otthon leszek. Puszi! - tette le a telefont Mrs. Haruno. Erre Sakura oda se pillantva az ágyára vágta a mobilját, s inkább újra a szekrényének szentelte a figyelmét.
  Folytatva a válogatást, kivett egy púderszínű crop-topot, hozzá meg egy vékony fekete, ujján fehér csíkos bomber dzsekit. Majd a fürdőszobában gyorsan összekapta magát. Kihúzta a szemét, kicsit fésülködött, aztán pár perces kapkodás után, amíg hol a telóját, hol a kulcsát kereste, sikerült lejutnia a bejárathoz.
  Épp akkor jött meg az anyukája, amikor az előszobai tükör előtt fixírozta a végeredményt. Az ajtó nyitódásra egyből összerezzenve, felkapta a fejét:
- Jaj, szia, drágám! - köszöntötte meglepetten anyja, miután becsukta maga mögött az ajtót. - Hát te hova készülsz?
- Csak átmegyek az új suli társaimhoz egy kicsit estére, ha nem baj - erőltetett magára egy bizalomgerjesztő mosolyt Sakura.
- Ó, de ne maradj nagyon sokáig... - mondta már félúton a konyha felé a vörös hajú nő.
- Oké - morogta vissza Saku, és már kint is volt a bejárati ajtón.
  Hát igen, ez kb így zajlott náluk. Vagyis voltak hullámok, de általánosságban ez volt a jellemző. Ám a rózsaszín hajú lány nem zavartatta magát, és inkább az elkövetkezendő eseményekre gondolva indult el az előre kinézett útvonalon Sasoriék felé.

  Megérkezve a hatalmas fehér házhoz, lelassított kicsit. Valahogy így sötétben ijesztőbbnek tűnt a hely. Főleg, hogy a szürke murván most nem csak a kabrió állt, hanem még egy Yamaha motor és egy másik sportkocsi is. Nyelt egyet. Nem volt benne biztos, hogy felkészült arra, ami majd bent várja.
  De azért odalépett az ajtóhoz, és először kopogásra emelte a kezét, majd meggondolva magát, helyette a csengőt nyomta meg. (Egy buliban mégis ki hallana meg egy kopogást tbh.) Ám elsőre semmi sem történt. Csöngetett még egyszer. Végül az ajtó csak kinyitódott, és egy hosszú, fekete haj keretezte arc jelent meg. Ezt követte egy magas, szálkás test.
- Halihó! - szólalt meg Itachi, alig észrevehető mosollyal az ajkán.
- Ö, szia - pillantott megszeppenve Sakura.
- Mi járatban?
- Hát, Hidan mondta, hogy izé - pánikolt egyre jobban a lány, - Tényleg mit is keres ő itt? - fordult meg a fejében.
- Na mit mondott? - Nézett szigorúan az ajtóban álló, ám ha Sakura jobban megnézte volna, látta volna a szemében megcsillanni a vigyort .
- Hallod Ita, ne szopasd már azt a kislányt! - szólt hátulról egy hang, amiből Hidanra következtetett.
- Pedig elég jó lett volna... - Pillantott most már sejtelmesen mosolyogva Itachi Sakurára, aki egyértelműen megállapította magában, hogy van valami hátborzongató a srácban.  
  Közben gyorsan besurrant az előszoba folyosójára, Hidan után. Bár a félhomályban őt is alig látta. Nem volt túl sok villany felkapcsolva.
  A nappaliba belépve egy kisebb embertömeg fogadta, akiket nyilván most látott először. Egyedül Deidarát vélte felfedezni a kanapén cigit tekerve, aki mellé Itachi levágta magát egy perccel később. Szóval inkább megint megállt a pultnál, és onnan pislogott nagyokat. Míg nem Hidan hátulról előre nyúló keze le nem ejtett elé egy teli töltött műanyag poharat.
- Tessék! - fűzte hozzá.
- Oh, köszi! - mondta Sakura meglepetten, majd beleszagolt a löttybe. Valami sprite-os, talán gin-es dolognak tűnt. Belekortyolt, aztán el is fintorodott a vártnál magasabb alkohol tartalmától. - Húha! - köhintett. Majd egy hosszú nyelés ésnegy sokatmondó pillantás után megállapította:
- Azt hiszem, egyáltalán nem vágom, hogy mit keresek itt - mondta tárgyilagosan, mire Hidan csak felnevetett, és megvonta vállát.
- És az baj? - kacsintott.