School life in Konoha

23. fejezet

Hinata

   Az őszi szünet nem szokványosan telt számára, ugyanis randija volt kedden. Ráadásul az első az életében! Azonban nem izgult annyira. Nem tekintette olyan nagy dolognak, hiszen nem Sasuke-kunról volt szó. Azért is egyezett bele, hogy teljesen túl tudjon lépni a fiún. Mert már pontosan látta, hogy Sakura-chan komolyan gondolja vele.
   Az az este múltkor a Teddy's-ben bebizonyította ezt számára. Persze fájt is neki ez a felismerés. Próbálta elnyomni, hogy Sakura ne sejtse, mi lakozik a szívében. Hogy milyen gyenge még mindig. Pedig ideje lett volna elfogadnia, hogy nem ő kell az Uchinának.
    De ennek ellenére aznap éjjel borzasztó álma volt róluk. Sasuke és Sakura kézen fogva sétált előtte a suli folyosóján, s Hinata úgy követte őket, mintha az árnyékuk lett volna. Nem tudott tőlük elszakadni. Ezért végig kellett néznie, ahogy meghitten elcsevegnek és mosolyognak egymásra. A következő jelenet az volt, hogy elvonultak egy üres terembe, és neki álltak egyre vadabbul kavarni. Mindezt anélkül, hogy felfigyeltek volna Hina jelenlétére. Ő pedig csak tehetetlenül nézte az egészet. Majd véletlenül nekiütközött a mögötte lévő széknek, és az éles hangra a pár felkapta a fejét. Hirtelen meglátták őt, és ahelyett, hogy zavarukban összehúzták volna a ruhájukat, gonosz, lenéző vigyorra görbült szájuk, és elkezdtek nevetni rajta. Szemükben megszégyenítő fény égett, mintha őt kapták volna rajta félig meztelenül. S Hinata nem tudott szóhoz jutni, nem jöttek szavak a nyelvére. Végül, mikor eleget nevettek zavarán, Sasuke gunyorosan hangon megszólalt:
„- Mi van, Hina-chan, azt hitted, téged választalak?" - Próbálta megvédeni a maradék méltóságát, de továbbra sem tudott megszólalni. Mintha a szíve szorongása kiterjedt volna a torkára is.
    Itt ébredt fel. Zihálva ült fel az ágyában, még mindig fejében érezve az est megivott alkoholt. Pedig alig volt benne valami. Akkor tudta, hogy változtatnia kell valamin magában, különben beleőrül ebbe a szerelmi háromszögbe. És még hülyét is csinál magából, mint az álmában. És így jött képbe Naruto-kun.
   Alapból sokszor kereste Hinatát, meg mindig beszélgetett vele a közös órákon, ha volt lehetősége rá. Azonban egészen idáig távolságtartó volt vele, mintha nem is létezett volna számára, mint fiú. Sasukén kívül senki sem volt. És ezen kellett változtatnia.
   Az őszi szünet előtti héten egyre kedvesebb volt Narutoval, szépen mosolygott rá, amikor elkapta a pillantását, és igyekezte az osztályban csak őt nézni, az Uchihát teljesen kizárva. S nem kellett sokáig így tennie, míg egyik este írt neki, hogy menjenek el valahova kajálni.
   Összességében örült neki Hinata, csak nem azon a pillangós-has-összeszűkölős módon. Inkább úgy érezte, helyesen cselekszik lelki egyensúlyának megőrzése szempontjából.

Kakashi

   Azt remélte, hogy a szünet segíteni fog neki észhez térni az egész tanár-diák viszony elcsúszásából. Nem hitte, hogy ennyire képes elveszteni az önuralmát. Olyan volt, mintha tizenhat éves lett volna, pedig ez csak Haruno Sakurára volt igaz a jelen esetben. De ezte a tényt valamiért folyton az agya leghátsó zugába tolta.
   Múltkor Shizunéhoz menekült ezek elől az érzések elől, azonban amint látszódott, nem sokat segített. Egyszerűen nem volt kedve semmilyen nőhöz, csak ehhez a kislányhoz. Nem is emlékezett, hogy mikor érzett utoljára ilyen olthatatlan tüzet a bensőjében. Nem tudta eldönteni, hogy ez csupán puszta testi vonzalom a lehető legtiltottabb személy iránt, vagy valami több esetleg. Igazából nem is akart belegondolni abba a verzióba, hogy komolyabb érzések is kialakulhattak benne Sakura iránt. Az már több lett volna, mint amennyit a lelkiismerete elbírt. Bőven elég volt ez a kibírhatatlan vonzódás.
   Amit sikeresen ki is mutatott a Teddy's előtt. Ráadásul pont akkor, mikor elmesélte az Uchiha család tragédiáját a lánynak... S az volt a baj, hogy Sakura hiába rohant el utána dühösen, az a pillanat, amely erejéig viszonozta a csókot, csak továbbszította benne a tüzet. A racionalitás nem hatott a belsőjére, és képtelen volt felülkerekedni a nyilvánvaló késztetésein.
   Viszont, mikor Sakura nem jött el a csütörtöki korrepetálásra, tudta, hogy a játéknak egyenlőre vége van. S remélte, hogy a mire folytatódik, egy lépéssel közelebb az égető érzés múlásához.