School life in Konoha

6. fejezet

Sakura

  A lányoknál egyre vidámabb lett a hangulat, amihez az elfogyasztott koktélok némileg hozzájárultak. Épp elkezdték a nappaliban dobálni  egymásnak a díszpárnákat ennek jeléül.
- Sakura-chan, sosem gondoltam volna, hogy ilyen jól lehet szórakozni egy pizsama partin! - jegyezte meg kipirult arccal Hinata. Majd gyorsan elhajolt a felé érkező párna elől. Sakura ezután felkacagott, és átkarolta a lányt.
- Haha, pedig itt az ideje az efféle élvezeteknek, elvégre tizenhat évesek vagyunk, nem? - öklével megdörzsölte Hina feje búbját.
- Saku-chan! - húzta ki magát nevetve a szorításból a sötét hajú.
- Ó, várj kapcsolok valami zenét! - élénkült fel tekintete Sakurának, azzal elsuhant a hifi berendezés felé. Addig Hinata hirtelen támadt kedvtől vezérelve, széttárt karokkal elkezdett körbe-körbe forogni, majd kicsit megszédülve lezuttyant a kanapéra.
- Na, mit ülsz ott! - fordult vissza felé Sakura, és igazodva a zene ritmusához felhúzta barátnőjét magához. Hina kicsit esetlenül, de ő is elkezdett táncolni, láthatóan először igazán felszabadultan.
  Ám önfeledt mulatságukat félbeszakította a bejárati csengő éles berregése, amit mondjuk Saku észre sem vett, és Hinatát is csak a második hang szakította félbe a táncolásban.
- Ez nem a csengő volt, Sakura-chan? - kérdezte.
- Hm? - nyitotta ki lassan szemét a rózsaszín hajú lány.
- Szerintem csengettek... - ismételte meg még egyszer Hina.
- Igen? - Sakura értetlenül nézett a bejárati ajtó felé. - Ki a fene lehet az ilyenkor? - Majd elindult az ajtó felé. - Csak nem rendeltél pár pasit a bulinkhoz, Hina-chan? - kacsintott hátra, mielőtt kinyitotta volna a zárat. Hinatának kellett pár pillanat mire leesett a tréfa, és elmosolyodott. Aztán folytatva andalgó táncát, visszasüllyedt a zene élvezetébe. Közben Sakura kinyitotta az ajtót:
- Hát te meg..? - szólította meg a bambán mögé meredő Nejit a ház úrnője. Majd a kiismerhetetlen arckifejezés egy pillanat alatt dühössé vált, és Sakurára irányult a figyelme:
- Te leitattad az unokahúgomat?! - förmedt rá.
- Hé, hé! Álljunk csak meg egy pillanatra! - hőkölt vissza Saku. - Itt most én háborodok fel először, amiért hívatlanul megzavartál minket! - Aztán lenyugtatva magát sóhajtott egyet. - Szóval mit keresel itt?
- Azonkívül, hogy Hinata megfeledkezett rólam a ma estét illetően, otthon hagyta a gyógyszerét is - mutatta fel a fehér dobozt a fiú, miközben világos szeme továbbra is szikrákat vetett Sakurára.
- Nee-san? - lépett hozzájuk Hinata. Neji egyből felé fordította égő tekintetét.
- Mégis mit gondoltál, hogy csak úgy idejöttél?!
- Bocsáss meg, Neji-neesan, elfelejtetem szólni, hogy ma estére meghívott Sakura-chan hozzájuk - sütötte le tekintetét.
- Legalább a gyógyszeredet magaddal hozhattad volna! - a fiú pillantása egyre enyhébbé vált, ahogy a lehajtott fejű  lányt nézte. Már mozdult volna, hogy bocsánatkérőn magához ölelje a törékeny testét, de így is magán érezte  Sakura gyanakvó tekintetét.
- Legközelebb nem fordul elő! - darálta vékony hangon Hinata.
- Csak miattad, onee-chan. - Majd Sakura felé fordult: - Viszont te meg minek itatsz le egy kiskorút?! Hogy rólad ne is beszéljünk...
- Ugyan már, nem kell a szentet játszanod! - legyintett a megszólított ráncolódó homlokkal. - Nem történt semmi.
- Neji-neesan ne aggódj, nincs semmi bajom! Csak jól érezzük magunkat!
- Hah! - vonta fel mérgesen orrát a fiú. - Azt nem kétlem... De mégis ki van veletek? A végén még valami bajod esik! 
- Nahát pont ez lenne a lényeg! - kotyogott bele Sakura kacsintva, de Nejinál hiába próbálkozott. Majd kedvét szegve karba tette a kezét. - De ha ennyire akarsz csatlakozni, azzal is kezdhetted volna! - Szabad utat engedett az ajtóban. - Gyere csak, ha végre letörlöd az arcodról azt a savanyú kifejezést! - Neji ferde pillantással mérlegelte az ajánlatot.
- Hát végül is lenne aki figyelne rátok - vonta meg a vállát, és belépett a házba.
- Hogyne, végül is így is mondhatod... - morogta az orra alatt Saku, és becsukta mögötte az ajtót.
  Később, mikor besötétedett az édes hármas már egészen jól érezte magát a nehézkes indulás ellenére. Sakurának sikerült a mufurc srácba is belediktálni némi koktélt, ami meglepően jó hatással volt rá.
  Habár Neji azt érezte, hogy az a megivott pár pohár túlságosan felszabadulttá teszi, és néha azon kapta magát, hogy az egyszavas mondatok helyett jóval többet beszél. És ami még rosszabb volt, egyre kevésbé tudott parancsolni a minduntalan mosolyba vagy nevetésbe forduló arcizmainak. Azonban nagyon élvezte, hogy láthatja Hinatát ilyen boldognak, amit sajnos be kellett látnia, nem egyedül ő okozott.
- ... szóval Sakura-chan, ha láttad volna, milyen arccal hallgatta Naruto beszámolóját a tanár...! - elnevette magát a sötét hajú lány. - Hát az valami oltári volt! - kacagott tovább.
- Elhiszem, elhiszem! - bólogatott Sakura, félig-meddig inkább Hinata előadásmódján szórakozva. - Kár hogy csak most jöttem Konohába. Bele sem merek gondolni, mi mindenből maradtam még ki! - fűzte hozzá félig vigyorogva, félig elrévedve a gondolaton egy pillanatra. Aztán magához térve felcsillanó szemmel csettintett egyet:
- Á, meg van! Ha már így megzavarták a lányos esténket, nem hívunk még át valakit?
- Nade, Sakura-chan, édesanyád nem lesz dühös? - pillantott félve Hinata.
- Ó, ő nem ér rá dühösnek lenni emiatt! - vett egy nagy levegőt, hogy eltűnjön a rossz érzés. Aztán ismét elmosolyodott. - Igazán itt az ideje egy kis lázadásnak! - pattant fel közben, a telefonja után keresve.
- Hát te tudod... - vonta meg a vállát Hina. Neji közben jó erősen lenyelte gondolatát, miszerint nem jönni kéne még valakinek, hanem egynek kéne elmennie...
- Viszont asszem a szobámban hagytam a telóm! - ráncolta szemöldökét Saku. - Mindjárt jövök, addig ne csináljatok semmi rosszat! - Azzal már a lépcső felé is suhant.
  Kettesben maradva a nappaliban, Neji már kevésbé érezte magát felszabadultnak. Hirtelen veszélyesnek érezte a közelséget Hinatához, ahogy a földön kuporogtak a kanapé lábának dőlve.
A lány ásított egy nagyot, majd a vállára hajtotta fejét. Neji összerezzent a váratlan érintéstől, és lesandított a kedves fejre. Keze öntudatlanul mozdult, és végigsimított a sötét hajzuhatagon.   Csakhogy ennyivel nem érte be telhetetlen szíve, újra és újra keresztülszántották hosszú ujjai a selymes szálakat. Majd végül egy mozdulattal ráhajlított kézfejére egy tincset, odaemelte magához, és belélegezte oly ismerős édes-finom illatát. Teljesen fejébe szállt az aroma, és euforikus ködként borította el védtelen tudatát.
  Pont időben ejtette ki keze közül a hajtincset, mire Sakura leérkezett az emeletről, kezében a mobiljával.
- Megvan, srácok! - kiáltotta diadalittasan Saku, berobbanva a nyugodt légkörbe. - No, bármi gondolat arról, hogy melyik idióta tudná feldobni a partinkat? - Térdeit magához szorítva kuporodott le.   Azonban Hinata behunyt szemmel bóbiskolt, Neji meg értetlenül bámult rá, úgyhogy hogy nem sokra ment velük.
- Ajj, látom, mindent nekem kell csinálnom! - morgott bosszúsan, majd felpattant ,és az előkertre néző ablakhoz ment.
  Sóhajtva kihajolt a friss levegőre, és telefonját böngészve támaszkodott a párkányra. Uchiha Sasuke nevénél elgondolkozva megállt egy pillanatra. Hinatának csak jót tett volna, ugyanis korábban mesélt neki a srácról, miszerint tetszik neki meg ilyesmi. Ő amúgy is lemondott róla, vagy ha nem is teljesen, de jegelte a dolgot. Aztán végül mégsem írt neki, úgyis csak flegmán lerázta volna, vagy nem is válaszol. Annyira meg nem volt részeg, hogy kockáztassa büszkesége épségét. Inkább letett az ötletről, miszerint instant bulit csap itt mindjárt.
  Ellenben gondolt egyet, és a konyhába libbenve nekiállt keresni valamit. Kihúzogatta a fiókokat, megnézte a szekrényeket, míg nem ráakadt a sütőpapíros fiók hátuljában a keresett tárgyra. Csintalan mosoly kíséretében ragadta magához a cigis dobozt, amely anyja titkos tartalékát képezte azokra az időkre, mikor megfeledkezett a boltok nyitvatartásáról. Úgy érezte, pont erre van most szüksége.
- Rögtön jövök srácok, de ha földön alszotok el, ott is maradtok reggelig! - köszönt el harsányan, miközben a kijárat felé vette az irányt. Ezalatt már szájába is illesztette a kihúzott cigaretta szálat.
  Jól esett neki a kinti, hűvösebb levegő. Az utca néma volt, csak az éjjeli lepkéket csalta oda az utcalámpák fénye. Ő meg örömmel telepedett le a lekerekített szélű járdaszegélyre. Lassan átadta magát az éjjeli nyugalomnak, és hagyta szabadon kószálni gondolatait.  
  Azonban amikor beleszívott volna a cigarettájába leesett neki, hogy nemhogy nincs  meggyújtva, de nincs is mivel. Elnevette magát. Elég szánandónak érezte a helyzetet, de inkább nem kullogott vissza megalázottan, hanem simán élvezte a nyár végi estét.
  Egyszer csak egy járókelőre lett figyelmes, aki lassan közeledett felé. A sötét miatt először csak azt vette ki, hogy férfi alakja van, és csak akkor ismerte fel meglepetten, mikor egész közel ért hozzá. Az osztályfőnöke könyvet olvasva lépdelt be a  mellette lévő utcalámpa fénykörébe. Kakashi is csak akkor figyelt fel rá, mikor már csak pár lépés választotta el Sakurától. Csodálkozva pillantott a lányra.
- Jó estét, Sakura kisasszony! - üdvözölte kedvesen. - Mit csinálsz itt kint egyedül? - kérdezte tekintetével felmérve a helyzetet. Majd összecsukva könyvét megállt Saku előtt. - Jól vagy?
- P-persze, tanár úr! - erőltetett magára normális hangot Sakura, miközben igyekezett elbújtatni a bűnös cigiszálat. - Öm, én csak levegőzöm ezen a kellemes estén - próbálkozott egy bizalomgerjesztő mosollyal.
- Értem - jelent meg a mosoly ránc Kakashi szeme sarkában. - Nem kell eldugnod azt, Sakura. Nem az iskolában vagyunk, és még csak nem is a közelében.
- Öhm, igaz - köhécselt zavarában a lány, és térdei közé ejtette a cigarettát tartó kezét. - Amúgy sincs mivel meggyújtanom, szóval mindegy - fűzte hozzá, nevetve megvonva vállát.
- Azon segíthetek. Persze, de kizárólag akkor, ha nem árulod el az igazgatónak! - kacsintott a tanárúr, majd elővett nadrágzsebéből egy ezüst színű zippot.
- Ígérem, nem fogom - vigyorodott el Sakura. Nem gondolta volna, hogy ilyen jó fej az osztályfőnöke.
- Viszont, csak ha csatlakozhatok hozzád! - helyezkedett el mellette a férfi.
- Öm, persze! - Saku arrébb csúszott kicsit, mintha rajta múlna, hogy elfér a férfi magas alakja a kőpadkán. Közben szájába illesztve a cigit, hagyta, hogy Kakashi-sensei egy kattanás kíséretében meggyújtsa neki. Elégedetten hagyta, hogy a füst átáramoljon a tüdején, bódító állapotba hagyva őt.
Majd az újabb kattanó hangra oldalra kapta pillantását, és érdeklődve nézte, osztályfőnöke maszktalan arcát. Szinte ugyanolyan volt, mint képzelte, jóképű, és inkább fiatal, mint tanáros. Viszont egy nagy sebhely húzódott végig rajta, majdnem a nyakáig. Nagyon mélynek tűnt. A lány mégsem értette, miért kell ezt eltakarni, mert szerinte csak emelt az összképen.
- Szóval akkor biztos minden rendben, hogy itt üldögélsz egyedül, gyújtó nélkül? - sandított rá a férfi a füst kifújás után.
- Igen, persze!- nevetett fel Sakura. - És most már gyújtóm is van! - tartotta fel bizonyítékként az égő cigijét. - Csak átjött Hinata és az unokatestvére egy kis mulatságra, de ők kezdenek bealudni. Én meg úgy döntöttem megdézsmálom anyám titkos tartalékát - mosolygott hozzá.
- Értem.
- És a tanár úr mit csinál ilyen későn errefelé, ha szabad kérdeznem?
- Ah, csak sokáig bent kellett maradnom az iskolában, meg még adódott ez-az - zárta le a kérdezősködést kedvesen, de egyértelműen.
- Ühüm - szívott egyet cigijéből a lány. Egy kis ideig csendben dohányoztak egymás mellett, majd hirtelen Sakura felkapta a fejét, arcán csintalan vigyorral.
- Tudom már! - szólalt meg izgatottan, mire a férfi kérdőn rápillantott. - Mindjárt jövök, addig a tanárúr vigyázna a cigimre? - kérdezte gyorsan, és választ nem várva kezébe nyomta a félig szívott szálat, és már ott sem volt.
- Persze - felelte osztályfőnöke enyhe késéssel, és Sakura távolodó alakja után nézett zavartan.
Hosszú percekkel később ismét felhangoztak a ház kockakövén Sakura léptei, és nem sokkal később már vissza is huppant előbbi helyére, kezében egy üveggel egyensúlyozva.
- Valami közepesen erős likőrféle - magyarázta lelkesen, ahogy lehelyezte a betonra zsákmányát. - Ha már szabályokat szegünk, tegyük rendesen! - mondta ellentmondást nemtűrően, s zavartalan jókedvvel.  Kakashi a csodálkozva pillantott rá, nem volt benne biztos, hogy ez jó ötlet. Azonban új diákja olyan aranyosan és ártatlanul mosolygott rá, hogy nem bírt ellenkezni.
- Ha ezt bárki megtudja... - mormogta magában.
- De nem fogja! - jelentette ki Sakura határozottan. - Ez egy szabad este és azt teszünk, amit akarunk! - A férfi jelentőségteljesen rápillantott, majd sóhajtva kinyúlt az üvegért.
- Na, add azt ide, inkább én igyak, mint egy tizennyolc éven aluli! - De azért eleresztett egy halvány vigyort közben. Sakura lélegzet visszafojtva figyelte, hogy az osztályfőnöke tényleg iszik vele együtt. El sem hitte, mit művel, de tagadhatatlanul nagyon büszke volt magára.
  Figyelte Kakashi-sensei le-fel mozgó ádámcsutkáját ivás közben, majd az utolsó csepp csillogását ajkán. A férfi észrevette, hogy Saku őt nézi, és kíváncsian rámeredt, mire a lány elnevette magát, és zavarában füle mögé símította haját. Kakashi nem akarta bevallani magának, de ez a mozdulat olyan érzést okozott a gyomrában, amelyet nem kellett volna.
  Saku ebből persze semmit nem vett észre, amúgy is kezdett spicces állapotba kerülni.
- Tetszik tudni, tanár úr, elég menő, hogy most itt ül velem. Nem érdekli, hogy lassan tíz óra, a kezünkben pedig alkohol tartalmú izé van! - hikkantott nevetve. - Az előző sulimban ezt el sem képzelhettem volna! - örömtelien mosolygott a semmibe, úgy érezte ez egy tökéletes pillanat.
- Biztos a város mérete teszi - jegyezte meg Kakashi-sensei, némi rejtett szarkazmussal hangjában. - Bár azért ezt például ne képzeld el Hitiyomi úrtól! - Sakura erre hangosan felkacagott, ahogy megjelent lelki szeme előtt a szigorú, alacsony, kopaszodó történelem tanár.
- Akkor örülök, hogy én vagyok a szerencsés kivétel! - szaladt ki a rózsaszín hajú száján. Kakashi szemében komolyabb fény villant erre, de hamar eltűnt.

  Eközben Hinatáék ismét magukra maradva tanácstalanul üldögéltek egymás mellett.
- Úgy érzem, Sakura-chan nem élvezi annyira a társaságunkat - nevetgélt kínosan a sötét hajú lány. Lelkiismeret furdalása volt, amiért Neji az ő hibája miatt zavarta meg a lányos estéjüket. A fiú ellenben erre csak a szemét forgatta.
- A likőrös üvegét annál inkább élvezi. - Igazából nem akart ilyen bunkó lenni, de már olyan közel volt Hinatához, hogy ösztönösen ezzel ellensúlyozott.
- Neesan, igazán lehetnél kedvesebb, mikor Sakura-chanról beszélsz! - ráncolta vékony szemöldökét a lány, ahogy mérgesen felnézett unokatestvérére. - Tudsz te kedves is lenni! - Erre a kijelentésre Neji szíve akaratlanul nagyot dobbant, és nem mondva semmit, csak nemtörődöm arccal bámulta a lányt.
- Igazán, próbálkozhatnál! - sóhajtott végül Hinata, és visszadőlt a fiú vállára. Egy elmenő autó fénye egy másodpercre megvilágította Hinata pihenő arcát, és Neji egy szívdobbanásnyi ideig elrévedve nézett rá, immár túl sokadszorra véleménye szerint.
  A beálló csönd ismét visszahozta azt a hangulatot, ami Sakura hirtelen érkezése és távozása előtt uralkodott. Hinata pillái ismét elnehezültek, s kényelmesen elhelyezkedve elfoglalta előbbi  pozícióját unokatestvére szikár vállán.
  Most Nejinek meg se kellett mozdulnia, a lány hosszú haja magától az ő kezeire hullott, csupán szét kellett terpesztenie ujjait, és az tincsekként esett közéjük.  A kísértés ez alkalommal még erősebbnek bizonyult. Egészen belesajdult szíve a tehetetlen fájdalomba, ahogy a lányt simogatta világos tekintetével. Úgy érezte mindjárt kirobban mellkasából esztelen dörömbölésében, s csodálkozott, hogy Hinata nem ébred fel a fülsüketítő hangra. De agya minden józan ellenkezése ellenére, a teste csak hallgatott a hangra.
  Keze felszánkázott a selymes hajzuhatagon, egészen a legpuhább részig a tarkójánál. Hinata váratlanul mocorgott egyet, amire a fiú ijedten összerezzent, de aztán unokahúga tovább szunnyadt. Gyöngéd mosoly terült el Neji arcán, miközben leejtette maga mellé kezét. Egy ilyen tiszta lényt csak távolról szabad csodálni.
  Inkább valami takaró után nézett, amit ki is szúrt a kanapé széles karfáján. Igyekezett úgy nyúlni érte, hogy ne ébressze fel a vállán alvót. Miután sikeresen végrehajtotta a kockázatos műveletet, finoman ráterítette a lány hátára. Ő is elhelyezkedett kényelmesebben, fejét a kanapénak döntve, hagyta magát megadni a fáradtságnak. Még egy ideig nézte a kedves arc profilját, s a fehér bőr halvány derengését, majd átkarolva a lányt lassan elaludt.

  Sakura lassan idejét érezte az elköszönésnek. A cigije már rég elaludt, ahogy a csevegési témáik Kakashi-sensei-jel.
- No, jól van! - szólalt meg megtörve a pár másodperce beállt csendet. - Szerintem én lassan bemegyek, hiszen így is túl sokáig hagytam egyedül a vendégeimet! - nevetett fel kissé erőltetetten.
- Persze, persze! Nekem is ideje lenne hazamenni! - vette a fonalat a szürke hajú férfi.
- Hát akkor viszlát, tanár úr! - állt föl ruganyosan Sakura, játékosan megnyomva az utolsó szót. - Remekül éreztem magamat! És megígérem még egyszer, hogy hallgatok, mint a sír! - kacsintott egyet, ami egy kósza mosolyt csalt Kakashi arcára.
- Rendben, bízom benned! - mondta kedvesen. - Aztán csak óvatosan a továbbiakban, Sakura kisasszony! - Azzal ő is feltápászkodott.
- Aye, Sir! - szalutált vidáman a lány. - Jó éjszakát, Kakashi-sensei! - köszönt el, és elindult a házuk felé.
- Neked is, Sakura! - intett az osztályfőnöke, és ő is haza felé vette az utat.
  Sakura nagyot sóhajtott, ahogy az ajtóhoz lépett. - Még egy ilyen estét! - gondolta magában. Nem mintha rossznak tartotta volna, nagyon is kellemesen szórakozott. De azért be kellett vallania, hogy ilyen tanárral még nem találkozott, persze jó értelemben. Pont az volt a probléma, hogy a legkevésbé tekintett tanárként a férfira. És érezte, hogy ezen mindenképp változtatnia kell, különben baj lesz. Hogy mi azt nem tudta még, de furcsán bizsergett tőle a bőre.
  Aztán ott volt Neji, aki meg testvérként is túlteljesített volna a törődésben, nemhogy távolabbi rokonként. Pont e gondolatának végszavára pillantotta meg az édesdeden alvó unokatestvérpárt. És ígéretéhez hűen nem is szenvedett azzal, hogy valamiképp felimádkozza őket az emeletre, hogy valami alvásra alkalmasabb helyen töltsék az éjszakát, hanem inkább megkereste a saját alvóhelyét.
  Kimerülten rogyott le az ágyára, és biztos volt benne, egy percnél is kevesebb idő kell neki az elalváshoz. Azonban mielőtt az az idő letelt volna, örömmel és számítással teli jókedvvel gondolt a jövőheti bulira, amitől már akkor izgatottan összeugrott a hasa.

...