School life in Konoha

10. fejezet

Sakura

  Hétfő reggel végre úgy ébredt, hogy nem gyűlöli az iskolába menés gondolatát. Egészen frissen pattant ki az ágyából, egy halovány félmosollyal arcán. Ráadásul még időben is volt. Jókedvében még egyenruhája szoknyáját is kissé feljebb húzta, mint szokta.
  Kilépve az utcára, megállapította, hogy még a nap is neki süt ilyen verőfényesen. Mély levegőt vett, és ráérősen elindult a suli felé.
  Így, hogy jóval korábban ért be, teljesen más embereket látott suliba menni. Pontosabban jóval többet. :D Például mint Hyuuga Nejit, aki mellett viszont Hinatát nem látta.  Oda is ment a fiúhoz, nyelvén a kérdéssel.
- Szia Neji! - köszönt sietősen. - Hol van Hina-chan? Jön iskolába, ugye? - Nézett aggódva.
- Ma nem jön. Kipiheni magát - felelte Neji a szokásos rezignáltságával, megpsékelve egy rosszalló pillantással.
- Értem. - Bólintott Sakura. - Hát remélem, jól lesz... - Ezt a fiú csak egy pillantással nyugtázta, és tovább is haladt az iskola bejárata felé.
   A rózsaszín hajú még kis ideig őrlődött a gondolataiba merülve, majd ajkát beharapva, ő is befelé vette az irányt.
  Később az osztálya felé igyekezve (miután sikeresen körbejárta az egész sulit, mert eltévesztette az első óráját), összefutott osztályfőnökével. Ez megnyugvással töltötte el, mivel így nem késhetett el a matek órájáról.
- Jó reggelt, Kakashi-sensei! - köszönt vidáman a férfinak.
- Jó reggelt, Haruno kisasszony! - viszonozta az üdvözlést kedvesen Kakashi.
- Hogy van a tanár úr? - Mosolygott hamiskásan.
- Khm... köszönöm jól! - A férfi kissé zavartan félrenézett, de gyorsan rendezte az arcizmait. - Látom, neked nagyon jó a kedved.
- Mondhatjuk! - Nézett előre egy pillanatra Saku szórakozottan. Majd csalafintán hozzátette: - Biztos, azért mert a tanár úrral lesz órám! - Kacsintott.
- Ó, nem inkább azért, mert mindjárt belemélyedhet a matematika izgalmas világába? - Vágott vissza Kakashi-sensei.
- Hát hogyne! - mormogta a lány, megcsappant jókedvvel. Akaratlanul beúszott lelki szemei elé az előző dolgozatának képe, ami enyhén szólva csúfosan sikerült. Hirtelen támadt ötlettől vezérelve, és mielőtt beértek volna az osztályba, a tanár felé fordult.
- Mondja, Kakashi-sensei, lenne arra esély, hogy az órák után, valamikor, amikor ön is ráér, tartana nekem egy kis korrepetálást? Főleg a legutóbbi dolgozatomra való tekintettel... - Sütötte le a tekintetét zavartan.
- Öhm - Lepődött meg kissé a férfi, - hát hogyne! Majd az óra után megbeszélhetjük, hogy mikor. Sakura szeme egyből felcsillant, és vidáman bólogatott.
- Jaj, de örülök! Köszönöm szépen! - Lelkendezett, majd Kakashi előtt gyorsan beslisszolt a terembe.
  Az meg csak ingatta a fejét. - Lehet nem volt elég az az egy alkalom Shizunéval... - futott át rajta önkéntelenül a gondolat.
  Miközben Sakura a helye felé igyekezett, óhatatlanul is Sasuke felé pillantott. A fiú (természetesen) rá se hederített, amit még továbbra sem értett és egyben túlzottan felidegesítette. - Hogy lehet valaki ennyire...! Ahhh! - Nem is találta a megfelelő szót erre a képtelen viselkedésre. Aztán a helyére ülve nagyot sóhajtott, és nagy nehezen elemelte róla tekintetét.
   Ezentúl a figyelmét megpróbálta az egyenletrendszerek felé terelni  legalább több, mint egy percig. Egészen kettő és félig sikerült is neki. Aztán sokkal inkább Kakashi-sensei mozdulatai, és hangja kötötte le. Semmi komoly nem volt a dolog mögött, de azt mindenképp megállapította, hogy a könyékig feltűrt ingujj lényegesebben szexisebben  néz ki, mintha le lenne engedve. Majd észbe kapva, gyorsan elemelte róla a pillantását, hiszen mégse stírölheti úgy az osztályfőnökét, mint valami srácot a suliból.
  Elhessegetve a nem kívánatos témát, inkább az ablak felé fordult, hogy a fákat bámulja. Vagyis visszatért ahhoz, amit amúgy is szokott csinálni matek órákon...

Sasuke

  Egyszer lopva a rózsaszín hajú lányra nézett a matek óra alatt, de akkor is csak fél másodpercre, nehogy a végén feltűnjön neki, és a lány többet lásson bele, mint amennyit  ő kíván.
  Valahogy bonyolódtak az érzései Sakurával kapcsolatban, és nem volt egészen biztos benne, hogy kell-e neki ez. Azóta az esős szombati találka óta vette észre. Emiatt elég bosszús is volt, és mikor az előbb ránézett, hogy tesztelje magát, csak még idegesebb lett. Közben nem is vette észre, de gondolatai közben annyira összeráncolta a szemöldökét, hogy a mellette ülő lány rendesen megijedt tőle.
  Az se tűnt fel neki, hogy Kakashi-sensei már másodszorra szólítja fel. Végül a harmadik csak eljutott hozzá:
- Sasuke! - Az említett lustán felnézett az osztályfőnökére. - Örülök, hogy visszatértél közénk, akkor remélem tudod a megoldását a „b" feladatnak! - Nézett rá tanáros megrovással a szürke hajú férfi. A többiek is mind őt nézték, de egyáltalán nem jött tőle zavarba. Egészen unottan pislantott párat, mintha épp egy idegesítő rokona zavarta volna meg a pihenésben.
- X1 egyenlő három, x2pedig egyenlő mínusz hattal - válaszolt rezzenéstelen arccal. A tanár a „most az egyszer szerencséd volt" arccal fordult vissza a táblához.
- Rendben, akkor folytassuk! - mondta az osztálynak.
  Sasuke aztán zavartalanul tért vissza az előbbi gondolataihoz. (Már az egész feladatsorral készen volt). Úgy döntött, fényt kell derítenie a zavaros érzéseire Sakurával kapcsolatban, és azt az iskolában nem teheti meg.