School life in Konoha

4. fejezet

  Sakura

   Bent már alábbhagyott a parti hangulat; a legtöbben ültek vagy a kanapén feküdtek, bár Konan és Pein például épp félig a konyhapulton fetrengve falták egymás arcát. Sasori eközben rendes házigazda módjára pakolgatott.
- Huh, mennyi lehet az idő, hogy így kidőlt mindenki? - kérdezte Sakura értetlenül.
- Egy körül - válaszolt osztálytársa.
- Akkor elég fura.
- Van ilyen. - Vonta meg vállát Sasuke.
- Ühüm. - Ásított a lány.
- Nem megyünk el aludni?
- Hova?
- Van itt egy csomó vendégszoba. Gyere, megmutatom! - Vezette maga után Sakurát.
- Legyen - Bólintott, inkább magának a rózsaszín hajú, majd az egyre jobban ránehezedő fáradtság által motiválva követte a fiút.
  Útközben elhaladtak a narancssárga fürdőszoba előtt, és a nyitott ajtón át Saku látta, hogy páran, köztük Itachival és Deidarával épp egy tekert cigit adnak körbe. A következő pillanatban meg is csapta orrát az a kesernyés szag. Fintorgott egyet.
- Fú, de utálom a fű szagot, hányingerem lesz tőle - mondta, mire Sasuke felröhögött.
   Nem sokkal később bementek egy jobb oldalon nyíló szobába. Az ifjabb Uchiha becsukta maguk mögött az ajtót.
- Íme a lakosztálya! - Mutatott körbe gonosz mosollyal.
- Kitűnő! - szólt elégedett arccal Sakura, és ledobta magát a franciaágyra.
   Egyből lerúgta magáról a cipőjét, és már a vékony pokrócba betakarózva el is feküdt kényelmesen. A sötét hajú már kevésbé heves mozdulatokkal vette le a felesleges ruha darabjait, és feküdt a lány mellé. Saku utána ösztönösen odafészkelte magát a mellette fekvőhöz, aztán halkan mormogott a tökéletes pozíció megtalálásaképp.
  Sasuke közben figyelemmel kísérve a helyezkedést próbálta kitalálni a másik szándékát. Az volt az igazság, hogy nem sűrűn kezdett ilyen lányokkal. Általában az Ino-félékkel volt dolga, de abban az esetben már réges-rég túl lettek volna az első aktuson.
  Bár ahogy elnézte az egyenletesen szuszogó osztálytársát, ő az alváson kívül nem sok mindent tervezett az elkövetkezendő órákban csinálni. Enyhe csalódottságot érzett, de úgy gondolta, ha nem most majd máskor. Így hát inkább csak átkarolta, belélegezte a rózsaszín haj friss sampon illatát, és megpróbált ő is elaludni.

  Másnap a kényelmes berendezésű vendégszobát arany fényben fürdette a reggel. Kint madarak csicseregtek hangosan, de azon kivűl teljes csönd uralkodott.
   Sakura lassan kinyitotta szemét, s nagyokat pislogva próbálta hozzászoktatni szemét a hirtelen világossághoz. Beletelt néhány másodpercbe, mire felrémlett neki, hogy hol is van és miért.
  Aztán megfogta volna hasogató fejét, csakhogy képtelen volt megmozdítani a karját. Most vette csak észre, hogy a mellette alvó srác karjainak börtönében van. Megpróbálta óvatosan kihúzni jobb kezét a ránehezedő súly alól. Közben feszülten figyelt, nehogy felébressze őt, ám úgy tűnt a mély álmában nem az ő motoszkálása fogja megzavarni. Végül sikerült kiszabadítani a teljesen elzsibbadt karját, amelyet most dörzsölgetve próbált életre kelteni.
  Kisöpört egy tincset az arcából, és a telefonja után nézett. Rá is akadt a párnája mellett tapogatózva, s  megnyomva a gombot rajta megnézte, hány óra. Háromnegyed kilencet írt a kijelző. Szuper! - dőlt vissza az ágyra.
  A motozás utáni csendben Sakura hallani vélte a hátába szuszogó Sasuke egyenletes lélegzetvételeit. Erre a monoton hangra épp álomba zuhant volna, mikor egyszer csak a Uchiha szorosan magához vonta, így a lány nyakába fúrva arcát. És ami ennél sokkal zavarba ejtőbb volt, a  meztelen  hasát pedig a lány hátához. - Hogy mi?! - reagálta le lassan a tényt Sakura. Ezek szerint időközben lekerült róla a póló. Ami talán nem is zavarta volna, ha mondjuk nem lenne az új osztálytársa, akivel az előző este beszélt először két szónál többet. Vagy ha nem lenne józan. Viszont így igen kínosnak érezte a szituációt. Ráadásul az ő felsője is felcsúszott alvás közben, ezáltal a srác karja a csupasz derekát ölelte.
  A lány maga sem tudta, miért, de egyszerűen kezdett annyira zavarba jönni, hogy képtelen volt tovább ebben a pozícióban maradni. Meg aztán a bal karját, amin feküdt, lassan egyáltalán nem érezte. Tehát vett egy nagy levegőt, és nem kis erőfeszítések árán oldalt váltott.
  Azonban a kínosságon ez sem segített, mivel Sasuke arca így alig öt centire került az övétől. De ilyen módon megállapíthatta, hogy a sötét hajú még alvás közben is kissé összeráncolja szemöldökét, mintha bosszankodna valamin. Még a szája is természeténél fogva flegmán lefelé görbült. - Vajon mi történt vele, amiért ilyenné vált? - fogalmazódott meg benne a kérdés. Nem nagyon hitt abban, hogy mindig is ilyen volt. Mindenképp bonyolult léleknek sejtette.
  Váratlan mosoly jelent meg Sakura arcán, most gondolt csak bele, hogy ez az első napja volt! Sose hitte volna, hogy a kisvárosi élet is lehet izgalmas. Teljesen lenyűgözte ez a sok váratlan esemény, és az emberek ilyesfajta közvetlensége Konohában. Ezek után még a jobb élet reménye is feltámadt benne.
  Ásított egyet, lassan kezdett felülkerekedni rajta az álmosság, így úgy döntött, szunyókál még egy kicsit.