School life in Konoha

21. fejezet

Sakura

  Azóta, hogy volt az a kellemetlen és furcsa szóváltás óta Kakashi-sensei-jel a korrepetáláson, nem tudta, hogy nézzen az osztályfőnökére. Igazából tök kínos volt közöttük a hangulat, és Saku inkább a bujkálást választotta. Mondjuk könnyű is volt, mert a rávaló nap, pénteken nem tartott neki órát. Csupán a folyosón való összefutást kellett elkerülnie.
  Sasukénak persze nem mondott semmit az egészről, hiszen hol kezdte volna? A titokzatos Uchiha rejtélyeknél, (amiről a mellesleg fiú mélyen hallgatott)? Vagy a nem éppen megszokott viszonyával az osztályfőnökével? Inkább hagyta a dolgot. Amúgy is még törékenynek érezte a kapcsolatát Sasukéval. Annak is örült, hogy sikeresen megbeszélték, hogy elmenjenek moziba vasárnap. Szóval elaltatta magában ezt a problémát egy időre.
  Szombaton találkozott Hinatával, abban a teázóban, ahol múltkor is. Remélte, hogy ez rendszerré válik, mert nagyon megnyugtatta az idegeit. Plusz nehezen lehetett normálisan beszélgetni Hinatával a suliban, mert valahogy ott sokkal zárkózottabb volt. Na meg persze sokszor Nejivel lógott szünetekben, aki mindig gyilkos pillantásokat lövellt felé. Saku azt gondolta, hogy ez még a Sasukés incidens miatt lehet, mivel Neji szerint, hogy ő vitte bele Hinatát a rosszba. Pedig pont Sakura akarta a legkevésbé, hogy barátnője kavarjon az Uchihával. Egyre jobban gyanított valami sötét titkot Neji mögött, de nem mert hangot adni neki. Hinata teljesen jól elvolt az életével, és nem úgy tűnt, hogy kéne neki valami nagy fejbekólintás neki. Mondjuk emiatt hallgatott Sasukéről meg Kakashi-sensei-ről is. Vagyis semmi igazán fontos és aktuális témáról nem akart beszélni vele. Meg úgy volt vele, hogy az Uchiháról csak akkor számol be, ha már tényleg ki van mondva a „járás".
  Ehhez mérten telt a szombati teázásuk; beszélgettek a suliról meg annál kellemesebb témákról, mint a ruhák, a cuki insta oldalak és a Hinata zongora karrierje. Sakura egy kis időre elfelejtette, hogy vannak ennél nagyobb drámák is az életében, és ez tökéletes volt neki. Megint nem vették észre az idő múlását a kedves, kis helyen, és mire észbe kaptak záróra volt. Megint. :D
  De ez alkalommal Sakura direkt ment a Teddy's irányába, és Hinatának is mondta, hogy tartson vele, hátha megint behívják a többiek. Mondjuk a lány nem volt éppen elragadtatva attól az ötlettől, hogy egy alapból tizennyolc pluszos helyen, számára nagyjából ismeretlen egyetemista srácokkal logjón. Persze pont ezért volt kihívás Hinata meggyőzése. Addig sikeresen eljutott, hogy legalább sétáljanak arra.
  Csodának csodájára kint cigizett a hely előtt Sasori és Hidan. Sakura nem hitte el, hogy ez tényleg újra megtörténik. Nevetés bukott ki belőle a kellemes meglepetéstől. Hinata kérdőn nézett rá:
- Mi az, Sakura-chan?
- Ott vannak a srácok, akikről meséltem! - pislogott nagyokat még mindig. Bár Hinatának ez nem volt elég infó az örömre.
- Nézd, a piros Sasori, a szürke hajú meg Hidan! - mutatta. - Látod őket?
- I-igen - felelte Hinata enyhe aggodalommal a szemében. - És most oda kell mennünk hozzájuk? - Nézett elárvult tekintettel barátnőjére.
- Ugyan már, Hina, tök jó lesz! - lelkendezett Saku. Ennél jobban nem is alakulhatott volna az estéje!
- Tudod, Sakura-chan, nekem igazán haza kéne mennem - próbálkozott Hinata, de már egyre kevesebb lépés választotta el őket Sasoriéktól.
- Jaj, ne csináld! Egy kicsit igazán maradhatsz! - kacsintott Sakura, és gyorsítva lépésein belekarolt a lányba.
  És már ott is voltak a bár előtt beszélgető s dohányzó emberek körében.
  Hidan és Sasori egyszerre vették őket észre, és nagyon kellemes látvány nyújtott Sakunak , hogy mindketten ugyanolyan örömteli arccal üdvözölték őket:
- Nahát, Sakura baba, már megint minket keresel? - köszönt neki a szürke hajú a szokásos kaján mosolyával, és két puszit nyomott az arcára.
- Tudod, hogy van ez - vonta meg a vállát a lány, és elvigyorodott. Aztán Sasori felé fordult:
- Szia! - És neki is adott két puszit. Utána, Hinatát nem kihagyva a körből, odatolta őt a fiúk elé.
- Srácok, ő Hinata, a barátnőm és az osztálytársam! - mutatta be nekik mosolyogva. Az említett meglehetősen elpirult a sok figyelemtől, és legszívesebben hazáig szaladt volna.
- Sz-sziasztok! Hyuuga Hinata vagyok! - hebegte. Hidan nem bírta ki nevetés nélkül:
- Nahát, nagyon cukor! - Majd kezet nyújtott neki: - Örülök, hogy megismerhetlek Hinata-chan, én Hidan vagyok!
- Sasori - biccentett kedvesen a piros hajú is.
- Akkor bejöttök egy piára? - invitálta be őket széles mozdulatokkal Hidan.
- Hogy ne mennénk! - görbült felfelé Sakura szája, és egyáltalán nem törődve Hinata halálra rémült arcával, kézen fogta őt, nehogy elszökjön, majd követte a srácokat a bár piros fényű belsejébe.
  Bent csodával határos módon találtak egy üres boxot, ahova leült Hinata meg Sakura, amíg Hidanék piát hoztak. A rózsaszín hajú lány csillogó szemmel nézelődött, miközben levette a kabátját. Ám vele ellentétben, osztálytársnője nagyon is megilletődött arcot vágott, és úgy ült ott, mint akit odatettek.
- Jaj, Hina, drága, ne nézz így! - szaladt össze Saku szemöldöke, ahogy barátnője felé fordult. - Nem kínzókamra ez! Az emberek nagyon is jól szórakoznak! - bizonygatta.
- Nem is szabadna itt lennünk, Sakura-chan! - rebegte Hinata. - Illegális tizennyolc alatt itt lenni! - Sakura a szemét forgatta.
- Hacsak nem jelented be magadat a rendőrségnél nem lesz baj! - De látta, hogy ennél több kell ide: - Figyelj, ez egy kaland! Engedd el magad, a srácok is olyan jó fejek! Maradunk egy kicsit, aztán már mehetsz is haza! Majd azt mondjuk a szüleidnek, hogy átjöttél még hozzánk! - győzködte Hinatát. És a lány arcán tényleg kezdtek megjelenni az enyhülés jelei.
- Na jó, talán nem lesz baj belőle, ha kicsit maradunk - adta be a derekát végül. Bár óriási, lila szemei még nem nyugodtak meg teljesen. Ettől függetlenül Saku diadalmasan nézett rá.
- Gyorsan felhívom anyát azért! - mondta Hinata, és hangtalanul kicsusszant a boxból.
- Jól van! - Saku elégedetten somolygott utána. Igazán büszke volt magára. A végén még bulis csajt farag belőle!
  Hidanék majdnem abban a percben érkeztek vissza, ahogy Hina elment. Csodálkoztak is, hogy hova tűnt az új lányka.
- Máris elhagytad Hina-chant? - pislogott szomorúan a szürke hajú fiú, miközben letette a fröccsöket az asztalra. Sakura egy másodpercre ijedten kapta fel a fejét.
- Jaj, ne hívd őt így! Nem szereti - mondta hadarva. Emlékezett még arra a napra, mikor Hinata úgy kiakadt rá emiatt. Mondjuk azóta sem értette, miért, de az más napra vonatkozik.
- Okés! - tartotta fel a kezét védekezőn Hidan.
- Amúgy kiment telefonálni anyujának - forgatta a szemét túljátszva a dolgot. Sakura nem is vette rá a fáradtságot, hogy ugyanígy tegyen. Nem különösebben tűnt fel az anyjának a kis kimaradása.
- Ja, értem! - húzta félmosolyra a száját a szürke hajú.
- Amúgy mi újság veled, Hidan? - érdeklődött aggodó arckifejezéssel. - Konannel mizu? Már egy ideje nem írtál, hogy dumáljatok. - A fiú arcára egyből árnyak költöztek, mintha az eddig jókedve egy másik énjétől származott volna. Sasori sokatmondó pillantással nyugtázta a dolgot.
- Megint eltűnt - felelt Hidan egy erőltetett mosoly kíséretében. - De most nem aggódok annyira, mint múltkor, mert akkor sem volt nagy gáz. - Bár az arckifejezése más érzelmekről árulkodott.
- Oh - fixírozta az arcát kételkedve Sakura. - Sajnálom.
- Ha holnapig nem jelentkezik, akkor egyszerűen átmegyek hozzájuk - mondta aztán Hidan eltökélt arccal. Saku már kezdte érteni, hogy miből merítette az erőt a vidámsághoz. Sasori a fejét csóválta.
- Ez biztos, hogy jó ötlet? - adott hangot a kételkedésnek a lány.
- Leszarom, őszintén! - vált indulatossá hirtelen a másik tekintete. - Elegem van Konan játékaiból. Egyszerűen odamegyek, és muszáj lesz elmondania, mi van. - Ebben a pillanatban egy dacos kisgyerekre emlékeztetett a legjobban. De Sakura nem tudta hibáztatni érte. Átérezte az egészet, és csak fohászkodni tudott az égnek, hogy minden rendben legyen Konan és közte. Bár abba bele sem mert gondolni, hogy Pein ezt mennyire hagyja nekik.
  Azonban közbe Hinata visszajött a telefonálásból, és a lelkizős hangulat is megtört. Mindenki örömére igazából.
- Áh, Hina, kedves! - váltott a vidám maszkjára Hidan egyből. - Gyere, ülj le közénk, neked is van itt ám egy pohár! - kacsintott a szokásos módján. Sakura és Sasori is kedvesen mosolyogtak a lányra. Ezek együttese még Hinata félős szívét is megnyugtatta.
  Nem sokkal később, már enyhén spicces állapotban, Sakura elkísérte Hidant újabb kört rendelni. Lekönyökölt a ragadós bárpultra, miközben a tizennyolc év feletti elvégezte a piszkos munkát.
  Egykedvűen nézelődött, mikor szeme sarkából egyszer csak egy ismerős alakot vélt felfedezni. Méghozzá magas test és égnek meredő, szürke hajkorona kíséretében, amelyhez fehér maszk párosult egy szabályos arcon.
  Ahogy felfogta, kit lát, gyorsan elfordult, és próbálta úgy tartani a kezét, hogy a lehető legkevésbé legyen észrevehető. Ám az álcája nem tűnt túl biztosnak.
- Nahát, Haruno kisasszony! - hallotta a felé forduló mély hangot. Megköszörülte a torkát, és a lehető legtermészetesebben igyekezte magára ölteni kellemesen meglepett és józan arckifejezését.
- Ó, Kakashi-sensei, maga is ebbe a bárba jött? - Akaratlanul köhintett egyet zavarában.
- Nem is tudtam, hogy már elmúltál tizennyolc éves - hangzott a lehető legudvariasabb beszólás a Sakura ittlétével kapcsolatban.
- Hát, izé, csak Hidanék ragaszkodtak hozzá, hogy ugorjunk be ide velük - pillantott a jobbján álló szürke hajú srácra. A férfi követte Sakura tekintetét, majd végignézte, ahogy Hidan véletlenül felborított a pultos szeme láttára két felest.
- Hm - mondta végül. Sakurának egyszerre támadt nevethetnékje, és süllyedt volna el a föld alá.
- Csak egy kis - gondolkozott az illendő szón; - lazítás - heherészte el mondat végét, kerülve az osztályfőnöke tekintetét. Kakashi nem felelt semmit, csak némán nézte őt.
- És a tanár úr? - szólalt meg jobb ötlet híján.
- Én is valami olyasmiért vagyok itt - felelte a férfi kissé elbambulva. Sakurának akkor tűnt fel először, hogy azért ő is ivott már bőven. Ennek tudatában azért enyhült a zavara, amiatt a múltkori beszélgetés miatt.
- Na, akkor további jó szórakozást, Sakura! - mosolygott Kakashi, ahogy átvette a pultostól a rendelt két sörét. - Aztán óvatosan az ivással! - Saku mérget vett volna rá, hogy kacsintott hozzá sebhelyes szemével, de inkább betudta az alkoholnak.
   Követte szemével a férfi alakját, bár a tömegtől nem látta pontosan, de mintha egy rövid fekete hajú nő, és egy sebhelyes orrú férfi mellé ült volna le.
- Jössz, bébike? - fordult felé Hidan bódult tekintettel, kezében egyenlőre kiborítatlan fröccsökkel.
- Ja, persze! - kapott észbe Sakura, és villantott egy félszeg mosolyt. - Menjünk! - Azzal visszaindultak a boxukhoz az emberek közt lavírozva.
  Ahogy leültek, megrezgett Saku telefonja. A lány kíváncsian rápillantott: Sasuke írt neki, hogy mit csinál. Szívét gyorsan elöntötte a jóleső egyben izgulós érzés, és mosolyogva kezdte el bepötyögni a választ.
- Mi ez a mosoly, Sakura kedves? - húzta fel a szemöldökét Hidan sokatmondóan.
- Ja, semmi! - tűrte a füle mögé a haját a lány, és gyorsan lerakta a telóját.
- Csak nem a fiatalabbik Uchiha deríti ilyen vidámra az arcod? - csuklott egy picit a szürke hajú.
  Hinata arca hirtelen komolyabbra vált.
- Lehet - válaszolt Sakura, és óvatos pillantást vetett a barátnőjére. Remélte, hogy Hidan gyorsan annyiban hagyja a dolgot.
- Érdekes - hümmögött a fiú.
  Sasori figyelmét sem kerülte el Hinata megváltozott arckifejezése, és nem tetszett neki amit látott. Elég ideje ismerte az Uchiha családot ahhoz, hogy sejtse miért néz így a fekete hajú lány. Gyorsan másfelé is terelte a témát:
- Na és, Hinata-chan, mit csináltatok Sakurával, mielőtt idejöttetek volna? - kezdte kedvesen. Hinata egyértelműen megkönnyebbült a kérdéstől, és a szokásos halkan csiripelő hangján elkezdett mesélni a kedvenc teázójáról.
  Saku az elterelést megragadva, újra a telefonjáért nyúlt. Sasuke különösen nagy érdeklődést mutatott az iránt, hogy pontosan hol van és kikkel. Gyorsan leírta ezeket, mire a fiú rögtön seenelte. Aztán hirtelen megszólalt a lány telefonja rajta az Uchiha nevével. Meglepetten vette fel:
- Igen? - Érezte, hogy a hangján hallani az ittasságot, és próbált józanabb hangszínre váltani. - Tudod nem hallok semmit, nagyon nagy itt a zaj! - mondta kiabálva. És tényleg így volt, úgy hogy, felállt az asztaltól, hogy kimenjen a bár elé beszélni.
- Mindjárt jövök! - szólt oda a többieknek. Majd utat törve magának az emberek között, a kijárat felé indult.
  Mikor kilépett az éjszakai levegőre, fázósan összehúzta magát, ugyanis egy szál hosszú ujjúban sikerült kimennie. Nyilván. De fontosabb volt, hogy felfogja Sasuke szavait, minthogy visszaforduljon a kabátjáért.
- Na most mondd, már kint vagyok! - szólt a telefonba, és elsétált jobbra a bejárattól.
- Szóval meddig vagytok még ott? - hallatszott Sasuke türelmetlenkedő hangja.
- Hú, ez jó kérdés! - ráncolta a szemöldökét Saku. - Talán még egy órát maradunk vagy ilyesmi. Miért? - Égett a kíváncsiságtól, hogy miért érdeklődik ennyire a fiú.
- Lehet én is lenézek - érkezett a válasz. Sakura lefagyott egy pillanatra. Minden más esetben örült volna ennek a hírnek, de Hinata miatt ez nem lett volna olyan jó ötlet. Így is nagyon veszélyeztetve volt szegény lány komfortzónája. De ellentmondani sem akart Sasukénak, hiszen tényleg örült volna.
- Hát, ahogy érzed - felelte végül közepes jókedvvel.
- Jól van, még meglátom - Az Uchiha flegmaságában sem kellett csalódni. - Szia! - És letette a telefont. Sakura egy másodpercig csodálkozva nézte a „hívás vége" feliratot. „Az igen!" - gondolta magában. Ez az egész egyszerre volt kedves és bunkó szerinte. Képtelenség volt dönteni néha a kettő közül.
  Azonban, ahogy felnézett a telójáról, kisebb szívroham közepette konstatálta, hogy Kakashiék alig pár méterre tőle állnak, és cigiznek. A szürke hajú férfi a sebhelyes orrú másikkal meg pár számára ismeretlen emberrel beszélgetett. Osztályfőnöke arcáról lekerült a maszk, miközben újra és újra a szájához emelte a cigarettát. Sakunak be kellett látnia, hogy még mindig nagyon jól néz ki nélküle. Aztán nem is értette miért gondol ilyenekre, és megrázta a fejét, hátha kiesnek belőle ezek a gondolatok.
  Indult is volna be utána, de Kakashi-sensei abban a pillanatban figyelt fel a jelenlétére, és harsány hangon üdvözölte:
- Nahát, ismét összefutunk, Sakura kisasszony! - Mosoly játszott ajkán, miközben beleszívott a cigijébe.   Sakura látta szemében az alkoholmámor fátylát. Sőt megjegyezte magában, hogy az ilyen tekintetű emberek tapasztalata szerint, ennél sokkal rosszabbul szoktak kinézni.
- Öm, igen, úgy tűnik - pislantott, kerülve a szemkontaktust.
- Ha már találkoztunk, nem tarthatlak fel egy szóra? - kérdezte Sakura legnagyobb meghökkenésére.
- Öh, de persze! - Bár a szemei nagyon másról árulkodtak.
  Kakashi a kihaltabb utcarész felé vezette a lányt.
- Szóval bocsánatot akarok kérni azért, amit korábban mondtam a korrepetáláson - mondta komoly hangon. Sakura alig kapott levegőt a váratlan helyzettől, de igyekezett kedves arcot vágni.
- Ah, ugyan! Én sem akartam ennyire kiakadni, csak nem értettem, miért mondta ezt - felelt őszinte hangon.
- Jaj, nem kell magáznod, amíg beszélünk! - vágott közbe a férfi. Saku zavartan bólintott.
- Nem sétálunk egyet? - kérdezte aztán homályos tekintettel. - Rám férne, hogy megvalljam az igazat. - Sakura fázósan megdörzsölte a karjait.
- Szívesen, de lehet közben halálra fagynék! - ütötte el egy mosollyal a rideg tényt.
- Tessék! - Vette le vászon kabátját Kakashi-sensei. - Vedd fel ezt! - És az ellenkezés lehetőségét teljesen figyelmen kívül hagyva, ráterítette Sakura hátára. Ő meg a megrökönyödés és hála jelével kísérve, összehúzta magán (a túlságosan is finom illatú) ruhadarabot.
- Köszönöm - mondta elpirulva.
  Kakashi hosszú lépteivel elindult az üres utcák felé, a lány meg pillanatnyi habozás után követte, gyorsan hozzáigazítva lépteit.
- Szóval az Uchiha-családdal kapcsolatban - szólalt meg réveteg hangon a férfi, - először is Uchiha Madarát volt szerencsém megismerni. - A lány kérdőn nézett rá.
- Madara? Még nem hallottam róla - mondta. Kakashi- sensei erre elmosolyodott.
- Szerencsések egyike - jegyezte meg félhangosan. - Madara egy évvel felettem járt a gimnáziumban. Nem voltunk kifejezetten jóban, de ahhoz elég volt, hogy megismerjem. Igazából elég ha elmesélem, mi történt azzal a lány-... - Ekkor viszont a férfi telefonja hangosan megcsörrent. - Ó, Iruka! - mormogta maga elé, és felkapta a telefont. Saku illedelmesen előre szegezte a tekintetét, mintha nem figyelne.
- Áh, igen, csak sétálok kicsit az egyik kedves tanítványommal, akit voltak szívesek beengedni a bárba. - ... - Igen. - ... - Jólvan, majd elintézzük. - ... - Nem sokáig, mire lemegy még három kör. - Itt egy kicsit megváltozott a férfi hangja, amire Saku felvonta a szemöldökét. - Nem, nem fogok! Iruka kérlek! - ... - Rendben, vigyázz Shizunéra! -... - Mondom, hogy jól van! -...- Rendben, szia! - köszönt el, és zsebre vágta a mobilját.
- Itt vagyok, bocsánat! - mosolygott Sakurára. - Csak a kedves barátaim... - szabadkozott.
- Ugyan! - mosolygott vissza udvariasan a rózsaszín hajú. - Mi is történt azzal a lánnyal?
- Áh, igen. Lehet nem azzal kéne kezdenem - vált hirtelen szűkszavúvá Kakashi. Sakura kérdőn nézett rá, ám mire tovább faggathatta volna, a férfi folytatta:
- Talán jobb lenne, ha a szüleiről mesélnék először... - Ez tökéletes kerülés volt, ugyanis Saku eddig egy árva szót sem tudott kihúzni Sasukéból velük kapcsolatban.
- Mindketten meghaltak. - mondta túl váratlanul Kakashi-sensei. Sakura teljesen lemerevedett döbbenetében. - Úgy akörül, mikor Itachi tizenegy, Sasuke meg öt éves lehetett. Nagyon csúnya baleset volt. Felgyulladt a házuk, elvileg gázszivárgás miatt. De ez máig tisztázatlan. - A lány kikerekedett szemekkel hallgatta, s közben észrevétlenül elhomályosult a tekintete.
- Ez rettenetes. - Nyelt egyet nehézkesen. Maga elé képzelte azt az érzést, azt a kínzó űrt, ami az Uchiha testvérek szívében keletkezhetett. Tudta, hogy a valóság közelébe sem érhet a képzelete, de biztos volt benne, hogy elviselhetetlen lehet.
- Emiatt eléggé mások a többi gyerekhez képest - folytatta Kakashi. - És nem a jó értelemben - zárta le komoran.
  Sakura alig hallotta ezeket a szavakat, annyira a gondolataiba temetkezett. Fel sem tűnt neki, de percekig némán meredt maga elé, egyre keservesebbé váló arckifejezéssel.
  Kakashi figyelte a lányt, és a gesztusait. Az arca fiatal volt, ám a kifejezése sokkal idősebbnek tűnt. Egy ismeretlen nyomás ütötte meg a férfi mellkasát. Hirtelen megállt, és mielőtt a Sakura észrevétlen tova suhanhatott volna, elkapta a karját, és maga felé húzta. Saku csak akkor eszmélt fel a váratlan csókra, mikor a cigarettafüst ízű ajkak már az övét érintették. A zavart lelkiállapot és a maradék alkohol azt eredményezte benne, hogy egy pillanatra viszonozta azt. Hagyta, hogy a férfi magas, erőteljes alakja körbevegye, és magához szorítsa. Két szívdobbanásig teljes biztonságban érezte magát.  
  Aztán az agya emlékeztette arra, kinek tartozik hűséggel a szíve, s szája gyorsan eltávolodott a csábító érintésből. Értetlen, majd egyre dühösebb arccal húzódott el a férfitól.
  Kakashi azonnal ráeszmélt, mekkora hibát követett el, és bocsánatért esedezve nyúlt a lány után.
- N-ne haragudj, Sakura...! - Tekintete könyörgőn kereste a másikét. Sakura azonban kerülte a pillantását.
- Én ezt... - Nyelt egyet. - Ezt nem kellett volna... - mondta végül a lány.
  Kakashi nem bírt megszólalni a következő másodpercben elkapott, őszinte pillantástól. Látszott Sakurán, hogy mennyire feldúlta az egész, és hogy eszébe sincs megérteni az ő érzéseit.
- Én most visszamegyek - jelentette ki végül Saku továbbra is értetlen és haragvó tekintettel.
  Majd további szó nélkül, otthagyta a sóbálvánnyá merevedett férfit. Azonban útközben eszébe jutott, hogy rajta van a kölcsön kapott vászonkabát, így gyorsan visszafordult, hogy odaadja.
  Kakashi csak némán bámult tanítványára, miután visszakapta a kabátját. Majd ahogy nézte elmenni, korholta magát amiatt, hogy ezután is ugyanúgy vágyik arra, ami nem lehet az övé.
  Sakura régen érezte ennyire összezavarodva magát. Két ellentétes érzés kavargott benne, és egyik aggasztóbb volt a másiknál. Először is sose gondolta volna, hogy belsője így tud tiltakozni valami olyasmi ellen, ami ennyire kellemes. Mert az egyértelmű volt, hogy Kakashi-sensei nem keltett benne undort, sőt. Viszont belesajdult a szíve, mikor felfogta, mit csinál. Sasuke fontosabb volt neki bárminél, és bűntudata lett, amiért így elárulta. Persze tisztában volt azzal, hogy még nincs kimondva az együttlétük, de ő már kezdte úgy venni azért.
  Mikor visszaért a többiekhez, próbálta magát rendbe hozni a történtekből, vagyis legalább arra a kis időre, amíg még itt voltak.
  Később, miután sikeresen el tudtak   Hinatával szabadulni a társaságtól, Saku végre kiadhatta magából az elfojtott feszültséget. Főleg, mivel Hina egyből rákérdezett a lényegre:
- Tényleg, mi történt, amíg kint voltál? Mintha kissé zaklatottan jöttél volna vissza... - sütötte le tekintetét a sötét hajú lány óvatosan. Sakura gondolta, hogy az Uchiha miatt kérdezi így, ezért legalább arról biztosíthatta, hogy nem róla volt szó.
- Tudom, hogy bénán fog hangzani, de ez most tényleg fontos tisztázni! Mielőtt elmesélem, meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek! - nézett szigorúan a lila szemekbe.
  Hinata először értetlenül nézett rá, majd gyorsan észb ekapva, komoly arccal bólintott.
- Bízhatsz bennem, Sakura-chan!
- Ennek örülök, mert tényleg elég gázos a sztori... - fintorodott el idegességében. Majd nagy levegőt vett: - Gondolom te is észrevetted, hogy Kakashi-sensei is ott volt a Teddy's-ben... - kezdte.
- Most, hogy mondod igen, mintha láttam volna - felelt elgondolkozva Hinata.
- Naigen, tényleg ott volt.
- És köszöntél neki? - Saku erre a kérdésre, majdnem röhögésben tört ki.
- Igen, mondhatjuk - mondta végül önironikus mosollyal. - Aztán összefutottam még vele kint, miután beszéltem Sasukéval. - Itt tartott egy kis szünetet, hogy megvárja barátnője reakcióját erre mondatra. S látván az arcát, úgy döntött, kihagyja azt a részt, hogy Sasuke a bárba akart jönni. - Nem mondtam, de egyik nap, matek korep után, Kakashi-sensei mondott egy olyat, hogy vigyázzak az Uchihákkal. - Félre nézett. Kicsit öngól volt, hogy ezt most pont Hinatának mondta. De a lány egészen megtartotta a semleges arcát.
- Kedves tőle, hogy így aggódik - jegyezte meg a cuki-manga-lányos hangján.
- Jó, de mégis a tanárom! - bukott ki Sakurából. Hinata megvonta a vállát.
- Szerintem nem akart rosszat.
- Na mindegy - hagyta annyiban egy időre. - Szóval az volt, hogy elmentünk sétálni, és kifejtette, miért is mondta ezt. Még rám is adta a kabátját, ami miatt volt még egy kellemetlen pillanatunk - hadarta Saku.
- Oh! - lepődött meg Hinata.
- Ja, és mesélt Sasuke szüleiről. - Inkább még kerülte a forró kását. - Te tudod, hogy mi történt velük? - nézett rá.
- Meghaltak abban az óriási tűzben - sütötte le szemét a sötét hajú lány, hangja kicsit megremegett közben.
- Fura, hogy sosem mondtad. - Hinata erre kerülve a zöld szemeket megvonta a vállát.
- Ha nem muszáj nem beszélek róla - mondta végül. - Nagyon szomorú történet, és Sasuke-kun soha nem beszélt róla az osztályban.
- Megértem - értett egyet őszintén Sakura. - Nagyon letaglózott, mikor Kakashi-sensei elmondta. Nem is tudtam percekig megszólalni. És mire... - Itt akaratlanul nyelt egyet. - ...mire észbe kaptam, megálltunk és megcsókolt. - Ennél a résznél fülig pirult. Hinata kikerekedett szemekkel nézett rá.
- Meg-megcsókolt? - ejtette ki nehézkesen a szót.
- Igen - nézett oldalra Saku. - És azt hiszem visszacsókoltam... - Ha lehet, még jobban elvörösödött.
- Jaj! - Hinata nem bírta eléggé kifejezni döbbenetét, megakadtak torkán a szavak.
- És Sasuke-kun? - szólalt meg, visszatérve a hüledezésből.
- Hát, nyilván borzasztóan érzem magamat miatta. Dehát még nem vagyunk együtt. - Csak kicsúsztak belőle ezek a szavak. Ráébredve tettére, sietve igyekezett Kakashi-sensei témájánál maradni. -   Alig tudtam valamit kinyögni   zavaromban, szóval inkább a lehető leggyorsabban elhúztam a csíkot - darálta.
- Húha! - csúszott ki Hinata száján. Láthatóan vacillált, hogy melyik információra reagáljon, de végül felvette a szokásos kedves álarcát, és nem hagyta magát lelepleződni teljesen.
- Végül is csak huszonnyolc éves... - mondta egy halvány mosoly kíséretében.
- Hinata! - vágta rá Sakura egyből, egy rosszalló pillantással. Bár látta barátnőjén, hogy a viccelődése a belső vívódást hivatott elfedni. Azonban abban a pillanatban nem akarta kikényszeríteni belőle az igazságot.
- De most tényleg... - sóhajtott aztán. - Mit gondolsz erről, Hina? - nézett a másik szemébe komoly tanácstalansággal.
- Hát Kakashi-sensei végül is ugyanúgy férfi, mint tanár, szóval tetszhet neki egy diákja, még ha nem is kéne. - Hinata szégyenlősen félre nézett, majd kissé magabiztosabban folytatta: - Az alkohol ki tudja fordítani az embereket önmagukból. Kakashi-sensei lehet nem is fog emlékezni erre holnap. - Sakura nem volt kifejezetten elégedett a válasszal, de be kellett látnia, hogy van igazság ezekben a szavakban. Beharapva száját, oldalra kapta pillantását, és gondolkozott. Majd kicsivel később újra barátnőjére nézett megenyhült tekintettel.
- Igazad lehet. - Villantott hozzá egy erőltetett mosolyt. - Na, azt hiszem, itt az ideje hazamennünk! - kezdett búcsúzkodni. Hinata egyetértően bólintott.
- Pihend ki magad, Sakura-chan! - mosolygott.
- Te is, Hina! Hétfőn találkozunk! - intett Saku, és hazafelé vette az irányt.
  Alig várta, hogy bedőlhessen az ágyába, kellett a pihenés a kattogó agyának. Remélte, hogy holnap tisztábban látja majd az aznap este történteket.

...